"Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót ..."

"Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel,

 leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben."

( Galaták 6: 10 )

A vetés dolgában meghatározó szerepe van az időnek. Nem úgy, hogy majd vetünk, ha lesz rá időnk. Ha ugyanis esedékes a magvetés, akkor késedelem nélkül időt kell szakítanunk rá, mert különben nemcsak a vetést szalasztjuk el, hanem vele együtt az aratás lehetőségét is. Ne feledjük, a megtérést sürgető "ma" szócska érvényes a megtérés gyümölcseire, a jó cselekvésére is. (Ez utóbbi nemcsak anyagi támogatásban, hanem együttérzésben, oltalmazásban, hitre segítésben is megnyilvánulhat.)

Segítő szeretetünk köréből a tőlünk távol élőket sem szabad eleve kirekesztenünk, de elsősorban mégis a hozzánk legközelebb álló hittestvéreinknek kell jótetteinkből részesedniük. Az a gyülekezet ugyanis, amely saját rászorultjait elhanyagolja, elveszti a Krisztus-hirdetéshez lényeges erkölcsi hitelét. 

Istenem, segíts, hogy a jót időben és bölcsen, de mindenképpen megcselekedjem!

( Győri Kornél )

"Legyetek mindnyájan együttérzők... "

"Legyetek mindnyájan együttérzők..." 

(1. Péter 3:8)

Együttérzés? Néhány hónapja láttam a televízióban egy közvélemény-kutatást, mely szerint a megkérdezett emberek 92%-a azt állította, hogy mindig segít a bajbajutottakon. Igen, ezt állítjuk magunkról, amikor megkérdezik, de a valóság ettől olykor sokkal zordabb képet fest rólunk. A közelmúltban történt, hogy két kerekesszékkel közlekedő személy beszorult a villamos sínek közé. Kb. 20 percig senki nem segített rajtuk. Autósok sokasága ment el mellettük a segítőszándék legkisebb jelét sem adva. Akár az életükbe is kerülhetett volna ezeknek a bajbajutottaknak a segítség hiánya. Megrázó riport volt ez, mely több mint elgondolkodtató. Nem nagy dolgokra vágynak az emberek körülöttünk, csak valóban annyira, hogy észrevegyük őket, és segítsünk. Ez gyakran egy forintunkba sem kerül, mégsem tesszük meg a legszükségesebbeket. Az Igeegyüttérzésre szólít bennünket. Kívánom, hogy ne csak hírből ismerjük ezt a kifejezést, hanem gyakoroljuk is embertársainkkal – olykor még az idegenekkel – kapcsolatban is!

(Katona Béla)