"Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az Övé."

"Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az Övé."

 (Zsoltárok 95:4)

 E zsoltár felirata az a Bibliában, hogy Buzdítás Isten dicséretére. Úgy gondolom, hogy Isten dicséretére hitelesen buzdítani olyan valaki tud csupán, aki megtapasztalta Isten hatalmát, kegyelmét egy-egy élethelyzetben. Az ilyet átélt hívő ember pedig megragadja a lehetőséget, hogy Istent dicsérje, hogy Róla bizonyságot tegyen. A chilei bányászokkal a közelmúltban történt eseményekről bizonyára mindenki hallott.  Több mint 600 méteres mélységbe mentek le dolgozni, ám a tervezett fél nap helyett 69-et töltöttek a föld alatt. Amikor kiszabadultak, az hatalmas bizonyságtétel volt. A Főnix nevű mentőkapszulából kilépő vájárok „Köszönöm, Uram!” feliratú pólót viseltek. Trikójuk hátulján ez állt: „Övé a dicsőség és a tisztelet!”; a Zsoltárok könyve 95,4. verséből pedig ez az idézet állt: „Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az Övé”. Neked milyen történeted van arra nézve, hogy másokat buzdíts Isten dicséretére? Nem baj, ha nem közvetítette a világ valamennyi jelentős tévétársasága, de ne hallgasd el mások előtt, hogy mit tett veled az Úr!

(Katona Béla)

"Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek ..."

"Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait."

 (Zsidó 4:12)

Néhány hete a következő hírt olvastam az egyik weboldalon:Hazánkban évente mintegy százezer Biblia jelenik meg és kerül kereskedelmi forgalomba. Ekkora példányszámban, pláne évről évre folyamatosan hasonló mennyiségben nem nagyon fogy más műből; az eladási adatok azt mutatják, még mindig ez a legnépszerűbb könyv. Ez egy örvendetes hír! Ettől örvendetesebb már csak az lenne, ha tudnánk, hogy ki milyen gyakran olvassa és hány ember élete változik meg, és indul el jó irányba a Biblia olvasásának hatására. Persze szerény meglátásom szerint még a templomba járó emberek is viszonylag keveset olvassák a Bibliát. Ha nehezen érthető szakaszhoz érnek, akkor különösen elkedvetlenednek. Pedig nyilvánvaló, hogy egyetlen sora sem véletlen a Szentírásnak. Ismertem egy idős nénit – már jó pár éve nincs az élő sorában – aki saját bevallása szerint negyvenegyszer (!!!) olvasta el életében a Bibliát. Idézgette is elég gyakran, ami alátámasztotta szavait. Nem kérdés: minden nap szükséges egy kis időt rászánnunk a Biblia olvasására, mert ezáltal közelebb kerülünk Istenhez, de jobban megismerjük önmagunkat is! Tudom, hogy elfoglalt vagy, de élj a lehetőséggel! Nem fogod megbánni!

(Katona Béla)

"Ha a nyomorúság idején gyenge vagy, kevés az erőd." 2.

"Ha a nyomorúság idején gyenge vagy, kevés az erőd." 

(Példabeszédek 24:10) 

Ismerek valakit, akinek néhány éve egy autóbaleset következtében amputálni kellett a jobb karját. Röviddel – kb. egy órával – az életmentő műtét után bementem hozzá. Nem volt még ilyen nehéz látogatásom lelkileg. Mit mondhatnék, ami vigasztaló, erősítő, bátorító lehet? S amikor beléptem a kórterembe, nem karjának hiánya döbbentett meg, hanem a mosoly, mely szélesen ült ki ajkára. Itt vagyok, élek és ezért is hála Istennek! – mondta ő. Vigasztalni mentem és én erősödtem. Nekem volt kevés az erőm az ő nyomorúságában. Ráadásul a történet szenvedő szereplője az egyik nővérem volt. Sok tanulságos dolgon mentünk át családilag mindnyájan akkortájt és azóta is…

(Katona Béla)

"Ha a nyomorúság idején gyenge vagy, kevés az erőd." 1.

"Ha a nyomorúság idején gyenge vagy, kevés az erőd."

 (Példabeszédek 24:10) 

Ez egy olyan Ige, melyet magyarázat nélkül is ért mindenki. A nyomorúságban látszik meg, hogy mekkora erőnk van. Jó néhány évvel ezelőtt egy hívő presbiter asszony elveszítette hitetlen férjét. Feleségemmel elmentünk meglátogatni, és ahogy van kérdésre azt felelte, hogy azt hitte magáról, hogy lelkileg erősebb ember, mint ami kiderült róla. Igazából tényleg a nyomorúságban mutatkozik meg lelki erőnk nagysága (vagy kicsinysége).  Azonban fontos meglátnunk az erőgyűjtés szükségességét. Lelkileg akkor leszel erős a nyomorúság idején is, ha a kiapadhatatlan erőforráshoz csatlakozva, jól feltöltött állapotban vagy. Isten mindig készen áll arra, hogy erejéből merítsünk. De mi élünk-e az igeolvasás, az imádkozás és a gyülekezeti közösség nyújtotta lehetőségekkel? Ha nem, akkor ne csodálkozzunk erőtlenségünkön, lelki gyengeségünkön…

(Katona Béla)

"... de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél." 2.

"Van ember, aki bajba juttatja embertársait,

 de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél."

 (Példabeszédek 18:24)

Igénk második része egy fél mondat csupán, mégis milyen tartalmas. Először is azt üzeni, hogy a vérszerinti testvéreknek ragaszkodniuk kell egymáshoz. Miért? Azért, mert bármi történik is, ők akkor is testvérei egymásnak, Isten rendelkezése alapján. Nem véletlenül. S milyen jó megtapasztalni a testvéri ragaszkodást, azt, hogy tudod: számíthatsz valakire (valakikre) a bajban, a nyomorúságban. De másodszor azt üzeni az Ige, hogy van barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél. Ez két ember között hosszabb idő alatt kialakuló olyan lelki kapocs, amely eggyé forraszt két nem rokoni kapcsolatban élőt. Van ilyen barátod? Becsüld meg! Számíthat rád így valaki? Ne okozz csalódást!

(Katona Béla)

" ... de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél." 1.

"Van ember, aki bajba juttatja embertársait, 

de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél."

 (Példabeszédek 18:24)

Ma Igénknek csupán az első felére figyeljünk. Tényszerűen szól a megállapítás: vannak olyanok, akik bajba juttatják embertársaikat. Hogyan lehet ezt megtenni? Leginkább szavakkal, vagy tettekkel. S mi lehet az indíték? Ártani a másiknak, vagy előtérbe helyezni magunkat. Mondanom sem kell, hogy a keresztyén embertől jó lenne, ha távol állna ez a magatartás. 

Nekünk a Jézus által megfogalmazott aranyszabályt kell szem előtt tartanunk: „Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is azt cselekedjétek velük.” Így élünk?

(Katona Béla)

"Téged hívlak, Uram…"

"Téged hívlak, Uram…"
 (Zsoltárok 28:1/a)

Isten meghallgat. E zsoltárnak ez a felirata. Mi azonban egymást sokszor nem érünk rá meghallgatni. A múltkorában elmentem meglátogatni egy idős, beteg asszonyt, akinél éppen ott volt a szomszédja. Megkérdeztem tőlük: hogy vannak? Erre mindketten egymással mit sem törődve mondták a magukét. Érdekes volt látni, hogy mindkettőnek tele van a szíve és csak mondták és mondták. Felgyorsult világban élünk, melyben alig jut időnk egymásra, egy-egy jó beszélgetésre. Se meg nem osztjuk egymással dolgainkat, se meg nem hallgatjuk a másikat, hogy mit szeretne mondani. Isten azonban mindig meghallgat. Persze az imának ettől mélyebb értelme van, de efelől soha ne legyen kétségünk, hogy az Úr meghallgat bennünket és válaszol is imáinkra.

(Katona Béla)