2013. április 15.

„Mit tartozik rád?”



„Mit tartozik rád?”
 ( János 21 : 22 )

A tanítvány nem törődik a maga dolgával, sem a másokéval, egyedül Jézusra figyel és Őt követi. Könyveket olvasunk mások megszentelődéséről, de ez csak kirakat, ennek mind menni kell, és eljön az idő, amikor semmi más dolog nem marad mint követni Jézust. Egyik legkeményebb leckénket akkor kapjuk, amikor makacsul visszautasítjuk annak felismerését, hogy nem szabad mások életébe beleavatkoznunk.

Elég sok időbe kerül annak felismerése, hogy veszélyes dolog amatőr gondviselésnek lenni, beleavatkoznunk Isten rendjébe. Látunk bizonyos embereket szenvedni és azt mondjuk: „Nem fognak szenvedni, majd mi gondoskodunk róla, hogy ne szenvedjenek” és megakadályozzuk Isten megengedő akaratát.

És akkor Ő azt mondja: „Mi gondod vele?” Hátráltatjuk Isten útjait, amikor kitartóan a magunk elképzelése szerint cselekszünk.

Forrás

Oswald Chambers
„Napi Gondolatok” 

2013. április 12.

"Vigyétek véghez a ti üdvösségteket..."



"Vigyétek véghez a ti üdvösségteket..."
 ( Filippi 2:12-13 )

Akaratod megegyezik Istennel, de van a testedben olyan hajlam, ami tehetetlenné tesz, noha tudod, meg kellene tenned azt a dolgot. Amikor az Úr megszólal a lelkiismeretünkben, lelkiismeretünk először akaratunkat rázza fel. Akaratunk pedig mindig megegyezik Istennel. Azt mondod erre: ,De én nem tudom, hogy akaratom összhangban van-e Istennel?" Nézz Jézusra és rájössz, hogy akaratod és lelkiismereted mindig megegyeznek vele. Ami ezt mondatja veled, hogy "nem teszem", az nincs olyan mélyen, mint az akaratod. Az romlottság és megátalkodottság, s ez soha nincs egyértelemben Istennel. Az akarat mélyebben van az emberben, mint a bűn. Isten az embernek a teremtésnél főelemként az akaratot adta; a bűn mint megromlott hajlam, utólag jutott be az emberbe. Az újjászületett emberben az akarat forrása mindenre képes: "...mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jókedvéből" (13). Figyelemmel és gonddal kell véghezvinned, amit Isten munkál benned. Üdvösségedet nem megszerezned, hanem véghezvinned kell, mialatt szilárd elhatározással, rendíthetetlen hittel állsz rá Urad teljes és tökéletes váltságára. Ha ezt teszed, nem lesz ellentétes akaratod Isten akaratával, az Ő akarata a te akaratod lesz. Saját önkéntes választásaid Isten akaratának vonalába esnek, életed pedig olyan természetes, mint a lélegzés. Akaratodnak Isten a forrása, ezért viheted véghez az Ő akaratát. A megátalkodottság, értelmetlenség visszautasítja a világosságot. Egyet lehet csak vele tenni: dinamittal a levegőbe röpíteni. Ez a dinamit: a Szent Lélek iránti engedelmesség.
Hiszem-e, hogy a Mindenható Isten az akaratom forrása? Isten nemcsak várja tőlem, hogy cselekedjem az Ő akaratát, hanem Ő maga az bennem, aki megcselekszi.

Forrás
Oswald Chambers 
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

2013. április 6.

"És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem."



"És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem."
 ( 1. Sámuel 22 :2 )

"Az a szabadítás, amit Isten a benne hívőknek kínál, az totális és radikális.
Totális, mert kiterjed az élet egész területére, és gyökeres,
mert nem a felszínen kapirgál, nem tüneti kezelést ígér,
hanem valóságos gyógyulást, életváltozást, szabadulást ad.
Új természetet ad, amely természetből egészen magától értetődően másfajta viselkedés fakad."

( Cseri Kálmán )

2013. április 4.

"... De azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez."



"Akik vétkeztek a szövetség ellen, azokat ráveszi, hogy elhagyják hitüket. 
De azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez." 
(Dániel 11: 32)

 A bátorsághoz szükség van alapra, stabilitásra. Alap nélkül nem marad fenn sokáig semmi, összedől. A bátorságot nem szavakban kell kifejezni, hanem tettekben. Dániel könyvében találunk félelmetes próbákat, amelyeket a fiatalok bátran kiálltak. Vágynak az emberek az alapra, de nem merik teljesen feladni magukat, és Istenre bízni életüket, pedig enélkül nem tapasztalható meg, hogy valóban működik a dolog. Döntés kérdése "csupán". Istent választom. Életszövetségre lépek vele. Ragaszkodom hozzá, Istenemnek vallom, még akkor is, ha olyan forró a helyzet, mint egy túlfűtött kemence. Nem tagadom meg, ha pillanatnyilag jobbnak tűnik is valami. Az emberek szeretnék megúszni a dolgokat, nem szeretik az élére állított helyzeteket. Az életünk során elkerülhetetlen, hogy ne legyenek bátorságpróbák. Provokálni soha nem kell, nem szabad, de kell - erősen fogódzkodva Isten kezébe - bátran kiállni mellette. 
"Szeressétek Isteneteket, az Urat, és mindenben az ő útjain járjatok; tartsátok meg parancsolatait, ragaszkodjatok hozzá, és szolgáljátok teljes szívvel és teljes lélekkel!"
 (Józsué 22: 5)

 ( Marton Zsolt )

2013. április 3.

"... ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. "



"Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek:
 és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!"
( Máté 28 :20 )

"Ha kilátástalan a jövő, ha rászakad a kétségbeesés, ha senki nem gyújt világosságot ebben az egyre sűrűsödő sötétben, akkor feladja és belemenekül a betegségbe. Sok mindenbe tudunk mi menekülni:mámorba, alkohol, drog, túlhajszolt munka, betegség......széles a választék, de ha egyszerre van jövő, akkor mit nekem a betegség....még fizikálisan is meggyógyul. Isten őrizzen minket attól, hogy akármilyen szempontból belebetegedjünk a csüggedésbe, a magunk sajnálásába, sokszor az elképzelt, esetleg bekövetkező nehézségektől való félelembe. Nekünk nem azt kell néznünk, ami esetleg bekövetkezhet, hanem azt, aki bizonyosan eljön, és aki megígérte:"veletek vagyok minden napon...." Ő átsegít minket még a csüggedésnek a mocsarain és nehéz útszakaszain is."

( Cseri Kálmán )

2013. április 2.

"Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!"



"Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!"
( 1. János 4 : 19 )

"Tudjuk-e, hogy Ő öröktől fogva szeret mindnyájunkat? Arra vár, hogy végre ezt a szeretetet befogadnánk, hogy aztán ez a szeretet visszatükröződjék Őreá a mi szívünkből, meg átáradjon rajtunk másokra. Ő előbb szeretett minket, és ez a nagy rácsodálkozás minden hitre jutott emberben ott van: végre kezdem látni Őt, aki előbb látott engem. Kezdem megismerni Őt, aki mindent tud rólam, és öröktől fogva ismer engem. Szeretem Őt, aki öröktől szeretett engem. Ezért adom vissza neki azt, amit kivettem a kezéből: a sorsom feletti rendelkezést. Megalázom magam és hazamegyek. Így a helyére zökkenve, az ember tapasztalja azt, hogyan jön helyre sok minden más is az életében. Hogy kerülnek helyükre a dolgok. Ami eddig nagyon fontos volt, kiderül: teljesen mellékes. Amire addig oda sem figyelt, az előkelő helyre kerül az életében. Más lesz az időbeosztása, pénzbeosztása... Rendbe jön az élete."

( Cseri Kálmán )


2013. április 1.

„Ő az élő Isten, aki megmarad mindörökké.”



„Ő az élő Isten, aki megmarad mindörökké.
 ( Dániel 6: 27 )

Dániel életét megmentette Isten, nem tépték szét az oroszlánok. Mikor sértetlenül kihúzták a veremből, Dárius király kiadott egy rendelkezést: mindenki tisztelje Dániel Istenét ! Miért? Mert "ő az élő Isten... uralkodása végtelen. Ő megment, megszabadít... Ő mentette meg Dánielt is a oroszlánok karmából."
Úgy tűnik merőben új volt Dárius számára, hogy van olyan Isten is, aki valóban létezik. Aki megőrzi a benne bízókat, parancsol a vadállatoknak is, aki ezek szerint hall, cselekszik, ténylegesen uralkodik. Úgy tartották, hogy minden nemzetnek meg vannak a maga istenei, de azok nem szoktak úgy cselekedni. Sőt egyáltalán nem szoktak cselekedni. Nem véletlen, hogy Dániel ennyire ragaszkodik a maga Istenéhez, hogy még az oroszlánok vermét is inkább vállalta, mint a hitehagyást, az élő Isten megtagadását.
Hinni, sokszor azt is jlenti, hogy életveszélyesen rábízzuk magunkat az élő Istenre. Az egyetlen igazi életbiztosítás a hozzá való ragaszkodás, mert a vele való hitbeli közösség maga az élet, a teljes élet, az örök élet, az üdvösség. S a benne hívőt még a halál is hozzá viszi közelebb.
Persze azt a meggyőződést könnyen be lehet állítani úgy is, mint a többi úgynevezett isten és az azokban hívők megvetését. Pedig ez a megalapozott hit nem diszkriminál senkit, sőt éppen ez olt szeretetet és felelősséget az ember szívébe, hogy bemutassa az élő Istent másoknak is. A Biblia nem a keresztyén vallás kizárólagosságáról szól, hanem az élő Jézus Krisztus kizárólagosságáról. Egyedül Jézus mondhatta el: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." (János 14,6) A sok emberi vélekedés miatt is, és személyes üdvösségünk szempontjából is döntő, hogy hisszük-e ezt teljes meggyőződéssel. 

( Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja)