2025. július 1.

"Menj el békességgel!"



"Menj el békességgel!" 
( Márk 5: 34 ) 

Mit akart Jézus ezek által a szavak által üzenni ennek az asszonynak, aki hátulról mellé furakodva megérintett ruhája szegélyét és tizenkét év óta tartó betegségéből meggyógyult? Vajon azt akarta ezzel mondani, hogy ne vádolja saját magát azért, mert "ellopta" a gyógyulását, nem kérve előzetes engedélyt? Ilyesmivel nekünk sem kell vádolnunk magunkat.
Vagy talán Jézus nem akarta, hogy felzaklassa őt barátai és a farizeusok reagálása, amikor majd meghallják mindazt, ami történt? Bizonyára fel kellett készülnie az ilyen jellegű megjegyzésekre, de nem hiszem, hogy Jézus erre célzott volna.
Jézus Isten békéjéről beszélt, amely ennek az asszonynak a szívébe költözött, amikor térdet hajtott előtte, és megvallotta neki bűneit. Annak a békességnek, ami a szíve jutott, folyamatosan ott kellett maradnia.
Ehhez hasonlóan a tied is lehet ez a békesség Krisztusban.

 Forrás
Igazgyöngyök - Örök értékek
ITM Kiadó

2025. június 10.

"Mert hitben járunk, nem látásban"



"Mert hitben járunk, nem látásban"
 (2.Kor. 5: 7)

Egy ideig tudatában vagyunk annak, hogy Isten törődik velünk, csak amikor Isten elkezd bennünket felhasználni vállalkozásaiban, szánalmas képet vágunk, próbákról és nehézségekről beszélünk. Holott Isten egész idő alatt a kötelességünket végezteti velünk, jelentéktelen emberekkel. Senki nem szeretne szellemileg-lelkileg jelentéktelen lenni, ha segíteni tudna magán. De elvégezhetjük-e kötelességünket, amikor Isten már bezárta az üdvösség kapuját? Sokan közülünk mindig szeretnének dicsfényben kivilágított szentek lenni, túláradó ihletettséggel, hogy Isten angyalai folyton velünk foglalkozzanak. Az aranyba metszett szent nem jó semmire; nem igazi, nem alkalmas a hétköznapi életre. Mi itt férfiak és nők vagyunk, nem földre szállt angyalok, hogy elvégezzük a munkát a világon, mégpedig azzal a végtelen hatalommal, amely szembe tud nézni a nehézségekkel, hiszen felülről születtünk.
Ha megpróbáljuk visszaidézni az ihletettség ritka pillanatait, ez annak a jele, hogy nem Istent magát keressük. Bálványunkká lettek azok a pillanatok, amikor Isten jött és beszélt hozzánk, és makacskodunk, hogy tegye meg újra, holott Isten azt kívánja, hogy hitben járjunk. Sokan közülünk leheveredve megállapítjuk: "Addig mit sem tehetek, míg Isten nem jelenik meg nekem". Nem fog megjelenni, és ihletettség nélkül kelünk majd fel anélkül, hogy Isten csak átfutóan is érintett volna. De azután meglepődünk  "Ó, hiszen Ő egész idő alatt itt volt és én nem is vettem észre". Ne élj a ritka pillanatoknak, azok csak meglepetések. Isten megér int majd minket sugallatával, amikor látja, hogy már nem vagyunk abban a veszélyben, hogy az elfordítana minket tőle  Nem kell szabályt csinálnunk a sugalmazás pillanataiból; szabályunk a kötelességteljesítés.

 ( Oswald Chambers )

2025. május 6.

"Ti vagytok a földnek sói"



"Ti vagytok a földnek sói"
 (Máté 5: 13)

A só nátrium-klorid, forgalomba kerülve kristályos vagy fehéres por. Mint ásványi anyag a táplálékunk részét képezi, szervezetünk számára nélkülözhetetlen létszükséglet. Vérünknek megközelítőleg egy százalékát képezi só. Az egész szervezetünk élettani egyensúlya csak a só megfelelő tömegű jelenlétével biztosítható.
A só nélkülözhetetlen ízesítő anyag a táplálkozásunkban. Jézus tanítványairól úgy beszél mit sókról.
Eredendően romlandó anyagból való emberek vagyunk. Belső lényünkben viszont sóvá lehetünk , ha befogadjuk magunkba az isteni sót, azaz Jézus Krisztust, aki a bennünk lakozó Lelke által átalakítja belső lényünket.
Azok válnak a föld sóivá, akik fékezik és visszatartják a gonoszságot az emberek között, ahogyan a só is megóvja az ételeket a megromlástól. Ha már nélkülözhetetlenné válik valaki abban a közegben, ahol él, ha már hiányzik a jelenléte és az aktív tevékenysége, - mint a só íze az ételből -az már jó uton van.
Az ember életének ízét a benne és általa megnyilatkozó szeretet adja.Mivel Isten a szeretet, ezért a mi életünk is csak akkor válik kellemesen ízessé mások számára, ha Isten Lelke lakozik bennünk. Amilyen mértékben áthatja életünket Isten szeretete, olyan mértékben tudunk mi magunk is sók lenni mások számára. A bennünk és általunk megnyilatkozó szeretet ad ízt az emberi kapcsolatainkban. Mással érintkezve nekünk is “sózóvá" kell válnunk, ott kell hagyni magunkból egy kis részt abban a környezetben, ahol élünk. Életünk íze kellemessé teheti a környezetünkben élő emberek életét. [Pozitív életpéldál serkentő hatást gyakorolhat másokra, hogy a jócselekedetekben találják meg az örömüket.
Ahogy az ételben a kevés só is érezhető és az étellel összevegyülve fejtse ki hatását, akként kell a keresztényeknek is jelen lenni a világban, az emberek között élni és nem elkülönülni. "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól" (Jn. 17:15). Ez azt jelenti, hogy személyes kapcsolatok nélkül nem lehet a szeretetet megélni és tovább adni. De ez nem azt jelenti, hogy vegyük át a világ szokásait hanem, hogy tudjuk elfogadni egymást úgy, ahogy vannak, és ezt az elfogadást úgy gyakorolni, hogy az emberek is befogadjanak maguk közé. Ahogy a só láthatatlanná válik miközben kifejti hatását úgy kell a keresztyén embernek is hatni, hogy eközben ne akarjuk magunkra irányítani a figyelmüket.
Az ízét vesztett só is úgy néz ki, úgy néz kim mint a jó só, csak éppen ízt nem tud már adni. Jézus ettől óvja tanítványait is. Ha csupán valljuk az istenfélelmet, Krisztus szeretete nélkül, akkor nincs bennünk szeretet, erő a jóra. Ilyen élet nem gyakorolhat megmentő hatást a világra. A Jézussal való közösség által tudjuk biztosítani az életünk ízét.

2025. április 23.

"Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy..."



"Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy..."
( 1 Mózes 28,15 )

  Jákóbnak, a bukott embernek mondja ezt Isten, aki irgalmas akkor is, amikor választottai olyan útról érkeznek, amelyen nem volt az ő áldása. Jákób ilyen útról érkezik, miután becsapta apját, és csalással megszerezte annak áldását. Két világ határán, az elhagyott csőd, és az ismeretlen új előtt, Isten arról biztosítja őt, hogy vele van és megőrzi őt, sőt visszahozza majd oda, ahová emberileg visszatérni esélytelen. Talán te is magad mögött tudsz valamit, amit elrontottál, talán nem. Isten mégis biztosít téged szeretetéről, és arról, hogy kegyelmes kezében tartja az életedet! Ámen! 

( Szabó J. Róbert )

2025. április 16.

Áldott Húsvéti Ünnepeket!



Áldott Húsvéti Ünnepeket !

"Krisztus feltámadása óriási jelentőségű esemény, aminek a hatását mi mai hívők is érezzük. Miért olyan fontos esemény ez?
1. Először is Isten ezzel igazolta, hogy Jézus valóban az, akinek mondta magát. Ő Isten Fia, öröktől fogva mindörökké Isten, valóban neki adatott minden hatalom mennyen és földön. Ha beteljesedett különös állítása, hogy engedi, hogy megkínozzák és megfeszítsék helyettünk, a mi bűneinkért, de a harmadik napon feltámad, akkor igaz minden más tanítása is — akár elhitték azt, akár nem. És akkor nyilvánvaló most már, hogy valóban Isten erejével gyógyított és tett sokféle áldott csodát. Akkor nem az ellenségeinek van igazuk, nem is a kételkedő és gúnyolódó hitetleneknek, hanem neki, és azoknak, akik hittek benne már feltámadása előtt is.
Jézus tehát az, akinek mondta magát.
2. Mivel Jézus feltámadt, Ő él ma is. A benne hívőknek élő Uruk van. Nemcsak a tanításai élnek bennük, nem az Ő emléke él, hanem Ő maga. Egészen valóságosan, úgy, hogy ma is hallja az imádságot, tud arra válaszolni, tud cselekedni, segíteni, megvédeni, vigasztalni, feddeni — mikor mire van szükségünk. Aki tehát benne hisz, az egy élő személlyel van kapcsolatban, vele él, s ez nem kitalálás, hanem valóság. Mert Jézus valóban, testben feltámadott. Számolni kell vele, és számíthatunk rá.
3. Feltámadásával mint utolsó ellenségünket legyőzte a halált. A halál gonosz ellensége az embernek, és teljesen tehetetlenek vagyunk vele szemben. Halál ellen nincs orvosság. Holt biztos, hogy egyszer mindnyájan meghalunk, akik megszülettünk. Vannak, akiket az ettől való félelem egész életükben rabságában tart.
Húsvét óta tudjuk, hogy a halál legyőzött ellenség. Azokat is magával ragadja, akik hisznek Jézusban, de azok követik Megváltójukat azon a résen át, amit Ő feltámadásával nyitott a halál számunkra áttörhetetlen falán. A hívőknek a halál alagút, aminek nemcsak bejárata van, hanem kijárata is — a mennyei örök életben.
Ezért vallja olyan boldogan Pál apostol: „Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod? A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (1Kor 15,54-57).
Az apostol itt Jézus feltámadásának fényében a halált fullánkja-vesztett méhecskéhez hasonlítja. Még döngicsél egy ideig, de aki tudja, hogy kiszakadt a fullánkja, nem fél tőle. A hívő túllát a halálon, és látja mögötte az élő, feltámadott Krisztust, aki második eljövetelekor minket is feltámaszt majd, s önmagához tesz hasonlóvá.
Jézus feltámadása biztosít minket, hogy a halál nem megsemmisülés, nem feloldódás a nagy mindenségben, nem is ölt senki újra testet más formában, hanem aki Krisztusban hitt, az vele marad, hozzá kerül még közelebb, ha utolsót dobban a szíve. „Boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg ….” (Jel 14,13). De csak azok boldogok, akik az Úrban haltak meg, vagyis akik már itt a földi életben Krisztussal jártak, benne hittek. Akik nem, azok örökre boldogtalanok, mert a meghalásukkal véget ért annak a lehetősége, hogy Krisztushoz térjenek, s így nélküle kell eltölteniük az örökkévalóságot. Ezért fontos, hogy minél előbb hittel befogadjuk Őt a szívünkbe.
4. Mert a húsvéti csodának ez is nagy áldása. Nemcsak az, hogy Krisztus valósággal, testben feltámadt; nemcsak az, hogy minket is feltámaszt majd, és a benne hívők vele lesznek örökké; hanem az is, hogy Ő már itt a földön kész bennünk élni a hit által. Mert aki hisz őbenne, azt Ő nem jobbá teszi, hanem lelkileg feltámasztja, egészen új élettel ajándékozza meg, a saját természetét kölcsönzi neki. S éppen ez az új természet, a hit által bennünk élő Krisztus az, aki túléli a halálunkat, s megmarad örökre. (Érdemes kikeresnünk az erről szóló legfontosabb bibliai igéket: Efézus 2,1.5; 3,16-17; 2 Kor 4,14-16).
5. Végül Krisztus feltámadása a hívők erkölcsi életének az alapja is. Hiszen mivel Ő él, az Ő szeme előtt zajlik az életünk, neki vagyunk felelősek mindenért. Ezért volt igaza annak, akinek a munkatársa egyszer ezt mondta: Nincs itt a főnök, mért melózol? Ő így felelt: Az enyém itt van! A hívő ember Jézus jelenlétében tölti minden percét.
Ez azonban azt is jelenti, hogy minden erejét a feladataira tudja fordítani. Hiszen Jézus Krisztus halálával bocsánatot szerzett a múltunkra, feltámadásával bebiztosította a jövőnket — akkor minden figyelmünkkel benne élhetünk a jelenben. Felszabadultan, boldogan.
Jézus feltámadásának tehát sok haszna van a számunkra. Nem csoda, ha az első keresztyének minden héten megünnepelték ennek a napját. A hét első napján, vasárnap, összejöttek, és dicsőítették élő Urukat. Ez lett számukra a legfontosabb ünneppé, ezért is került át lassan az Úrnak szentelt nap szombatról vasárnapra. Jézus feltámadásával valóban új korszak kezdődött, az új szövetség korszaka."


2025. április 10.

"Mert az az Isten iránti szeretet ..."



 "Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, 
az ő parancsolatai pedig nem nehezek."
 (1.János 5,3)

"Ha szerettem, el mért engedtem?"


"Parancsolatai nem nehezek" - nem, ha úgy tekintünk rájuk, mint lámpásra, amely mutatja az utat; ha segítő, védelmező korlátként tekintünk azokra, amelyek zuhanástól, eleséstől óvnak. Nem úgy, mint az a lépcső, amelyhez nem kapcsolódott korlát, s a keskeny lépcsőn az egyensúlyt elveszítve, a figyelmeztetés ellenére - "Vigyázz, keskeny lépcső!" - már esélyem sem volt a talpon maradásra. Az esés, majd a "mélyből" való talpraállás nehézsége után könnybe lábadt szemmel azonosultam a felismeréssel:
Isten parancsai hasonlatosak a lépcsőfokok mellé helyezett korláttal, kapaszkodóval. Ahol nincs korlát, ott nincs, ami megakadályozza a lelki mélybe zuhanást egy botlás, egy figyelmetlenség, egy rossz döntés alkalmával. Jobb lenne a korlátot (a parancsolatokat) megmarkolni - ami nem olyan nehéz, mint a zuhanás után összetörni és szenvedni. A fájdalmas testi foltok a test öngyógyító mechanizmusa révén napokon, heteken belül elmúlnak, nyomuk sem marad. De mi lesz a lelki sérüléseinkkel? Isten és ember között ejtett sebeinkkel, foltjainkkal?
Jézus választ adott a kérdésre, s ebbe a korlátba kellene kapaszkodnunk:
 "Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást..." 
(János 23,34-35)

Forrás
Lelki táplálék - a mai nap igéi

2025. március 25.

"Ki tudod-e találni, mi az Isten titka?"



"Ki tudod-e találni, mi az Isten titka?" 
(Jób 11:7)

Nem igazán hatnak meg bennünket Cófár szavai, aki a Jóbot vigasztaló barátok közül  a harmadik volt, de beszédéhez fûzünk néhány megjegyzést.
Cófár körülbelül Isten mélységeinek kifürkészésére gondolt. Kérdése azonban helytelen, mivel õ sem ismerhette a kiindulási pontot. Az Üdvözítõ akkor még tûnt fel.
Mi már sokkal határozottabban kezdhetjük el a felfedezõ utat. A körülmények és az útvonal változhat, de csak Jézusban kezdheted el. Hiszen Õ mondta: "senki sem mehet az Atyához, csak is én általam." Krisztus az az ösvény, amelyik az örök tudás világosságába vezet. Mindenki, aki csak hisz Jézus Krisztusban, megkapja Istentõl az örök élet ajándékát.

Forrás:
Igazgyöngyök - Az Ige asztaláról
ITM Kiadó