"Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy..."

"Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy..."

( 1 Mózes 28,15 )

  Jákóbnak, a bukott embernek mondja ezt Isten, aki irgalmas akkor is, amikor választottai olyan útról érkeznek, amelyen nem volt az ő áldása. Jákób ilyen útról érkezik, miután becsapta apját, és csalással megszerezte annak áldását. Két világ határán, az elhagyott csőd, és az ismeretlen új előtt, Isten arról biztosítja őt, hogy vele van és megőrzi őt, sőt visszahozza majd oda, ahová emberileg visszatérni esélytelen. Talán te is magad mögött tudsz valamit, amit elrontottál, talán nem. Isten mégis biztosít téged szeretetéről, és arról, hogy kegyelmes kezében tartja az életedet! Ámen! 

( Szabó J. Róbert )

"Féljétek az Urat!"

 

 "Féljétek az Urat!"

(5. Mózes 6:2)

 ".... Semmi kétségem sincs afelől, hogy az, amit a Biblia tanít az igaz! De az már más kérdés, hogy miként értelmezem Isten kijelentett igazságát! És az, hogy az Úr velünk van, és megvéd minden bajtól, számomra még nem jelenti azt, hogy nem is kerülhetek soha bajba! Isten védelme nem azt jelenti, hogy meg sem érinthet semmi, ami gonosz! Nem jelenti azt, hogy sebezhetetlenné lettem! Isten védelme sokkal inkább azt jelenti, legalábbis az én látásom szerint, hogy az az Úr, aki egyszer megragadta az életemet, semmilyen körülmények között nem engedi azt, hogy elvesszek. Hívő emberként továbbra is ember vagyok. A magam összes sebezhetőségével és kísérthetőségével, és az életemben ott van szüntelenül a bukás, az összetöretés lehetősége . De a nem hívő emberekkel szemben elmondhatom: „Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elestem is, fölkelek, ha sötétségben lakom is, az Úr az én világosságom. Viselnem kell az Úr haragját, mert vétkeztem ellene. De majd ő intézi peremet, és igazságot szolgáltat nekem. Kivisz a világosságra, és gyönyörködöm igazságában.” (Mikeás 7,8-9) 

Sohasem szabad elfelejtenünk azt, hogy az Úr az, aki kegyelmesen és irgalmasan megtartja a mi törékeny, sebezhető és kísérthető hívő életünket is! Sokszor mondták már nekem ezt: jó neked, mert olyan erős a hited. De az igazság az, hogy nem az én hitem az erős, hanem erős az az Isten, akiben hiszek! A hitem attól erős, és annyira erős, amennyire az Isten erején nyugodhat (2Korinthus 2,5)! " 

(Szabó J. Róbert - Litéri református lelkipásztor)

„De fölragyog majd az igazság napja számotokra ..."

„De fölragyog majd az igazság napja számotokra, 

akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak.” 

( Malakiás 3,20 )

Ezúton kívánok nektek sok áldást a mindennapi teendőitekben, erőt a terheitek elhordozásában, gyógyulást a betegeiteknek és a betegeknek, türelmet a nehézségeitek között. Ne felejtsétek el: Istenre mindig számíthatunk!

( Szabó J. Róbert )

„Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusba vannak ”

" Isten velünk van. Isten közel jött hozzánk, hogy mi közeledhessünk Őhozzá. 

Az 1.Timóteus 2,6 azt mondja: Jézus

 „váltságul adta önmagát mindenkiért”. 

Nincsen ennél nagyobb csoda,minthogy Isten Krisztusban kiengesztelődött a világgal. Jézus azért jött, hogy hirdesse Isten öröm üzenetét:

 „Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusba vannak ”! (Róma 8,1)
Jézus eljött, hogy mi megtudjuk, Isten mennyire szeret bennünket. Jézus eljött, mert az Atya azt akarta, hogy meg tudjuk, hogy Ő teremtett bennünket abból a célból,hogy megismerjük és szeressük Őt. Jézus azért jött, hogy hirdesse az üzenetet, hogyha hiszünk Őbenne, akkor nem vagyunk többé a bűn rabszolgái, hanem lehetünk általa Isten gyermekei!"

(Szabó J. Róbert - Csodálatos üzenet)

"Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem."

"Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem."  

( Zsoltárok 118,14 )

Ennek az igeversnek az az érdekessége, hogy három helyen is megtaláljuk az Ószövetségben. Először a 2 Mózes 15,2-ben, ahol közvetlenül az Vörös-tengeren való átkelés csodája, az Egyiptomból való szabadulás után, Mózes hálaénekében találkozunk vele. Másodszor az idézett helyen a 118. zsoltárban, itt templomi hálaadás részeként hangzott el ez a vallomás. Harmadszor Ézsaiás 12,2-ben, ahol egy Istent magasztaló ének részeként olvassuk.

1. Mózes, a zsoltáros és Ézsaiás: Istent, mint Szabadítót dicséri, és szabadításban megmutatott hatalmáért ad hálát. Adjunk mi is hálát a bennünket is szerető és megszabadító Úrnak!
2. "Énekem az Úr" - A szerelmes szíve tele van szerelmével, legszívesebben róla énekel. Mózes, a zsoltáros és a próféta szíve a szabadító Isten szeretetével van tele. Aki átélte Isten szabadítását, nem tudja nem magasztalni az Urat!
3. "Erőm az Úr" - A hívő ember erőforrása Isten. Belőle merít harcaihoz, belé kapaszkodik mélységeiben. Kell-e több annál, minthogy Isten kezében tartja életedet?

( Szabó J. Róbert )

"Ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!"

"Ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!"

( Nehémiás 8 : 10 )

Ha van megindító fejezete a Bibliának, akkor a Nehémiás 8. és 9. fejezete az! Isten népének második hulláma Nehémiás vezetésével visszatér, és az újrakezdés egyik fontos pillanata az, amikor a papok és léviták felolvassák Isten törvényét azelőtt a nép előtt, amelyik egy emberként gyűlik az Úr elé. A nép szívében visszhangra talán Isten igéje, sírva törnek össze bűneik súlya alatt. A nép vezetői azonban arra buzdítják őket, hogy bánat és önmarcangolás helyett, örvendezzenek az Úr előtt. Mert a bűnbánatnak és az bocsánat feletti örömnek is ideje van. Ezek a bibliai fejezetek egy csodálatos ébredés történetét írják le! Hívő emberként azzal a reménységgel állunk, hogy Isten igéje és Szentlelke által ma is munkálkodik bennünk, és azok szívében, akiket Ő meg akar találni!

( Szabó J. Róbert )

„Szeretlek benneteket…”

„Szeretlek benneteket…”

( Malakiás 1,2/a )

Malakiás könyve is úgy kezdődött, hogy Isten a kemény szavak előtt ezt mondja:„Szeretlek benneteket…” {Malakiás 1,2a.} Nem múlt időben szól, hanem úgy, hogy azt mondja: én ugyanúgy szeretlek benneteket, mint régen. Szeretetem nem változott meg irántatok. Pedig a nép már régen nem szerette az őt szerető Istent.

( Szabó J. Róbert )

"Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága!"

"Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága!" 

( Zsoltárok 119,105 )

Isten sokszor enged bennünket a határainkra. Olyan élethelyzetekbe, amelyek megpróbálnak bennünket, bizalmunkat. Ezek a helyzetek arra tanítanak, hogy nincsen más kapaszkodónk, mint Isten, és nincsen más világosságunk, mint az Úr igéje. A mécses nem reflektor, pislákoló fényénél legfeljebb a következő lépést látja az ember. De ennyi elég is ahhoz, mert ha látnánk talán az egész előttünk álló utat, megrettennénk, és talán visszafordulnánk. Vajon Isten szava lehet-e még a te életednek világossága?

( Szabó J. Róbert )