"Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága!"
( Zsoltárok 119,105 )
Isten sokszor enged bennünket a határainkra. Olyan élethelyzetekbe, amelyek megpróbálnak bennünket, bizalmunkat. Ezek a helyzetek arra tanítanak, hogy nincsen más kapaszkodónk, mint Isten, és nincsen más világosságunk, mint az Úr igéje. A mécses nem reflektor, pislákoló fényénél legfeljebb a következő lépést látja az ember. De ennyi elég is ahhoz, mert ha látnánk talán az egész előttünk álló utat, megrettennénk, és talán visszafordulnánk. Vajon Isten szava lehet-e még a te életednek világossága?
( Szabó J. Róbert )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése