"Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága!"

"Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága!" 

( Zsoltárok 119,105 )

Isten sokszor enged bennünket a határainkra. Olyan élethelyzetekbe, amelyek megpróbálnak bennünket, bizalmunkat. Ezek a helyzetek arra tanítanak, hogy nincsen más kapaszkodónk, mint Isten, és nincsen más világosságunk, mint az Úr igéje. A mécses nem reflektor, pislákoló fényénél legfeljebb a következő lépést látja az ember. De ennyi elég is ahhoz, mert ha látnánk talán az egész előttünk álló utat, megrettennénk, és talán visszafordulnánk. Vajon Isten szava lehet-e még a te életednek világossága?

( Szabó J. Róbert )

„Szolgád vagyok, adj értelmet”.

„Szolgád vagyok, adj értelmet”.

 (Zsoltárok 119:125)

Mindazoknak, akik szolgálni szeretnék az Urat azáltal, hogy másokat hívnak Krisztushoz, szükségük van értelemre. Fontos, hogy mit és hogyan mondjunk. Mikor beszéljünk és mikor hallgassunk. Amikor másokat kell meghallgatnunk, akkor is fontos a bölcsesség, ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni az őszinte beszédet a színleléstől. Amikor az ellenség eltervezi, hogy megtámadja Isten gyermekeit, szükségük van értelemre, hogy felfogják, mi is történik valójában.

A lelkek megkülönböztetése a Szentlélek egyik csodálatos ajándéka. Értelemért imádkozni annyi, mint felszerelésünk egyik létfontosságú eleméért könyörögni. Olyan bölcsesség ez, amit Isten Lelke osztogat mindazoknak, akik tőle születnek. Figyeljük csak meg, hogy a zsoltáríró mit hangsúlyoz: „szolgád vagyok“. Õ azt kéri, ami feltétlen szükséges ahhoz, hogy a szolga betölthesse hivatását.

Forrás

Igazgyöngyök - A menny kincsestárából

ITM Kiadó