"Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét."
(Lukács 1,68)
A remény beteljesedése
A remény beteljesedésének
igéje ez a mondat Zakariás szájából. Majd´ egy évnyi némaság után ezek
az első szavai, amelyek a reményvesztettek reményét élesztik fel ismét.
Él az Isten! Mikor a választott nép, Izrael megadja magát a sorsának,
beletörődik a reménytelenségbe, a szolgaságba, akkor nyúl bele Isten
keze. Kiutat a kilátástalanságból: többé már nem törvényeket ad, nem
újabb próféciákat, messiási jövendöléseket, hanem maga jön el hozzánk,
hogy egyszer és mindenkorra jelenvalóvá tegye magát a világban, az
emberek között. Ezzel felforgat minden korábbi emberi elképzelést és
gondolkodást. Ő maga teszi meg azt az utat, amelyet addig az ember
próbált megtenni. Maga Isten lép kapcsolatba az emberrel,
teremtményeivel, és nem az ember lép kapcsolatba Istennel. Az első
karácsony óta már nem nekünk kell felkapaszkodnunk Istenhez, mert ő
közénk jött Jézus Krisztusban. Többé nem a bűnös erőlködik, hogy
feljusson a mennybe, mert a bűntelen szállt le, hogy magára vegyen
minden bűnt, minden terhet. Ez a közeledés annyival tökéletesebb minden
előzőnél, amennyivel tökéletesebbet cselekedhet Isten az embernél.
Ezt nem mi cselekedtük, nem mi érdemeltük ki, nem mi értük el Istent,
nem mi jutottunk fel hozzá, mindent ő cselekedett. Jézus Krisztus
áttörte azt a határt, amelyen az ember nem volt képes és soha nem is
tudna átlépni - maradéktalanul megvalósította Isten és ember
találkozását.
Isten földre jötte azért is vált ki Zakariásból
hatalmas örömet, mert Isten olyat cselekszik, amire már régóta készül,
amire az ember vágyott, s ami örök időkre érvényes.
Zakariás
hálaadó éneke tölthet el bennünket, mert az Úr meglátogatta és
megváltotta népét. A megváltás műve pedig húsvéttal, húsvétkor vált
teljessé.
Szerző: Gombor Krisztián
Forrás
Lelki útravaló a mai napra