"Aki hiszi, hogy Jézus Krisztus, Istentől született…" 1.

"Aki hiszi, hogy Jézus Krisztus, Istentől született… 

legyőzi a világot, és az a győzelem, 

ami legyőzte a világot, az a mi hitünk!"

(1. János  5.1.4)

A hitet meg kell különböztetni attól, amibe vetjük a hitünket. Ez talán a leglényegesebb dolog, hiszen sokféle hit létezik ebben a világban és éppen abban különböznek, hogy KI MIBEN hisz? 

A hit, mint sóvárgás, jövővárás minden emberben ugyanaz, de az már nem, hogy honnan és milyen forrásból várják a gyógyulást, a segítséget, a boldogságot, győzelmet és bármit, amit hitben remélnek. Ez tehát egy fontos momentum: nem a hit tart meg elsősorban, hanem mindig az, amibe vetjük a hitünket. Pl. valaki odaáll egy szakadék szélére, amin egy rozoga palló vezet a túloldalra. Majd azt mondja, „Én teljes erővel hiszem, hogy átmegyek ezen!” Ha rálép, megérkezik-e a túloldalra? Mivel repedezett a palló, kicsi a valószínűsége. – Egy másik esetben egy erős híd van a szakadékon és egy olyan ember áll oda, aki nem túlságosan harsány és kevésbé dicsekvő módon, de ugyancsak elindul a szakadékon át. Megérkezhet a túloldalra? Nyilván igen, mert a híd megtartja. Mit látunk? A hit tartott meg? Nem közvetlenül az, hanem sokkal inkább, amibe a hitünket vetettük. A rozoga palló bivalyerős hitünk ellenére vesztünket okozza, míg gyenge hittel az erős hídon is lépkedhetünk a szakadék felett. Éppen ezért ne tévesszen meg bennünket akármilyen hit, testvérek! 

Vannak emberek, akik nagy magabiztossággal hisznek, akár valami őrültségben is. Tömegek követik őket, ereje, sodrása van a dolognak, de fog-e sikerülni? Lehet, idővel porrá lesz minden lelkesedés. Bizony nem az  ember hitétől függ ez, hanem attól, amibe vetették hitüket, hogy működik, avagy sem a dolog. Bennünket, embereket sajnos sokszor megtévesztenek ezek a dolgok. Ezért fontos elgondolkodnunk azon, hogy mi mibe vetjük a hitünket? 

(Berencsi Balázs) 

2011.

"Isten minden szívet megvizsgál"

"Isten minden szívet megvizsgál"

 ( 1. Krónika könyve 28 :9 )

Képzeld el, amint ma Isten több milliárd ember szívét megvizsgálja. Milyen gyakran talál olyan személyt, aki megőrzi a keresztény fedhetetlenségét?? Bizony viszonylag ritkán ! Ám nem szabad azt feltételeznünk, hogy túlságosan tökéletlenek vagyunk ahhoz,hogy megőrizzük fedhetetlenségünket. Éppen ellenkezőleg! Dávidhoz és Jóbhoz hasonlóan jó okkal bízhatunk, hogy tökéletlenségünk ellenére Isten észreveszi, hogy fedhetetlenek vagyunk. Mivel Isten a fedhetetlenségünk alapján ítél meg bennünket, ez a tulajdonság nélkülözhetetlen a jövőben vetett reménységünkhöz. Dávid tudta, hogy ez így van ( Zsoltárok 41 :12 ). Abban reménykedett, hogy Isten örökké kedvezően fog rá tekinteni. A napjainkban élő igaz keresztényekhez hasonlóan remélte, hogy örökké él majd,és egyre közelebb fog kerülni Istenhez, miközben szolgálja. Tudta, hogy ha meg akarja látni ennek a reménységnek a beteljesedését, akkor fedhetetlennek kell maradnia. Isten minket is támogat, tanít, vezet és megáld, ha megőrizzük feddhetetlenségünket.

 Ezért Bibliában leírt , Jézus tanításait be kell tartanunk.

„Mit tartozik rád?”

„Mit tartozik rád?”

 ( János 21 : 22 )

A tanítvány nem törődik a maga dolgával, sem a másokéval, egyedül Jézusra figyel és Őt követi. Könyveket olvasunk mások megszentelődéséről, de ez csak kirakat, ennek mind menni kell, és eljön az idő, amikor semmi más dolog nem marad mint követni Jézust. Egyik legkeményebb leckénket akkor kapjuk, amikor makacsul visszautasítjuk annak felismerését, hogy nem szabad mások életébe beleavatkoznunk.

Elég sok időbe kerül annak felismerése, hogy veszélyes dolog amatőr gondviselésnek lenni, beleavatkoznunk Isten rendjébe. Látunk bizonyos embereket szenvedni és azt mondjuk: „Nem fognak szenvedni, majd mi gondoskodunk róla, hogy ne szenvedjenek” és megakadályozzuk Isten megengedő akaratát.

És akkor Ő azt mondja: „Mi gondod vele?” Hátráltatjuk Isten útjait, amikor kitartóan a magunk elképzelése szerint cselekszünk.

Forrás
Oswald Chambers

„Napi Gondolatok” 

"Vigyétek véghez a ti üdvösségteket..."

"Vigyétek véghez a ti üdvösségteket..."

 ( Filippi 2:12-13 )

Akaratod megegyezik Istennel, de van a testedben olyan hajlam, ami tehetetlenné tesz, noha tudod, meg kellene tenned azt a dolgot. Amikor az Úr megszólal a lelkiismeretünkben, lelkiismeretünk először akaratunkat rázza fel. Akaratunk pedig mindig megegyezik Istennel. Azt mondod erre: ,De én nem tudom, hogy akaratom összhangban van-e Istennel?" Nézz Jézusra és rájössz, hogy akaratod és lelkiismereted mindig megegyeznek vele. Ami ezt mondatja veled, hogy "nem teszem", az nincs olyan mélyen, mint az akaratod. Az romlottság és megátalkodottság, s ez soha nincs egyértelemben Istennel. Az akarat mélyebben van az emberben, mint a bűn. Isten az embernek a teremtésnél főelemként az akaratot adta; a bűn mint megromlott hajlam, utólag jutott be az emberbe. Az újjászületett emberben az akarat forrása mindenre képes: "...mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jókedvéből" (13). Figyelemmel és gonddal kell véghezvinned, amit Isten munkál benned. Üdvösségedet nem megszerezned, hanem véghezvinned kell, mialatt szilárd elhatározással, rendíthetetlen hittel állsz rá Urad teljes és tökéletes váltságára. Ha ezt teszed, nem lesz ellentétes akaratod Isten akaratával, az Ő akarata a te akaratod lesz. Saját önkéntes választásaid Isten akaratának vonalába esnek, életed pedig olyan természetes, mint a lélegzés. Akaratodnak Isten a forrása, ezért viheted véghez az Ő akaratát. A megátalkodottság, értelmetlenség visszautasítja a világosságot. Egyet lehet csak vele tenni: dinamittal a levegőbe röpíteni. Ez a dinamit: a Szent Lélek iránti engedelmesség.

Hiszem-e, hogy a Mindenható Isten az akaratom forrása? Isten nemcsak várja tőlem, hogy cselekedjem az Ő akaratát, hanem Ő maga az bennem, aki megcselekszi.

Forrás
Oswald Chambers 
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

"És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem."

"És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem."

 ( 1. Sámuel 22 :2 )

"Az a szabadítás, amit Isten a benne hívőknek kínál, az totális és radikális.
Totális, mert kiterjed az élet egész területére, és gyökeres,
mert nem a felszínen kapirgál, nem tüneti kezelést ígér,
hanem valóságos gyógyulást, életváltozást, szabadulást ad.
Új természetet ad, amely természetből egészen magától értetődően másfajta viselkedés fakad."

( Cseri Kálmán )

"... De azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez."

"Akik vétkeztek a szövetség ellen, azokat ráveszi, hogy elhagyják hitüket. 
De azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez." 

(Dániel 11: 32)

 A bátorsághoz szükség van alapra, stabilitásra. Alap nélkül nem marad fenn sokáig semmi, összedől. A bátorságot nem szavakban kell kifejezni, hanem tettekben. Dániel könyvében találunk félelmetes próbákat, amelyeket a fiatalok bátran kiálltak. Vágynak az emberek az alapra, de nem merik teljesen feladni magukat, és Istenre bízni életüket, pedig enélkül nem tapasztalható meg, hogy valóban működik a dolog. Döntés kérdése "csupán". Istent választom. Életszövetségre lépek vele. Ragaszkodom hozzá, Istenemnek vallom, még akkor is, ha olyan forró a helyzet, mint egy túlfűtött kemence. Nem tagadom meg, ha pillanatnyilag jobbnak tűnik is valami. Az emberek szeretnék megúszni a dolgokat, nem szeretik az élére állított helyzeteket. Az életünk során elkerülhetetlen, hogy ne legyenek bátorságpróbák. Provokálni soha nem kell, nem szabad, de kell - erősen fogódzkodva Isten kezébe - bátran kiállni mellette. 

"Szeressétek Isteneteket, az Urat, és mindenben az ő útjain járjatok; tartsátok meg parancsolatait, ragaszkodjatok hozzá, és szolgáljátok teljes szívvel és teljes lélekkel!"

 (Józsué 22: 5)

 ( Marton Zsolt )

"... ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. "

"Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek:

 és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!"

( Máté 28 :20 )

"Ha kilátástalan a jövő, ha rászakad a kétségbeesés, ha senki nem gyújt világosságot ebben az egyre sűrűsödő sötétben, akkor feladja és belemenekül a betegségbe. Sok mindenbe tudunk mi menekülni:mámorba, alkohol, drog, túlhajszolt munka, betegség......széles a választék, de ha egyszerre van jövő, akkor mit nekem a betegség....még fizikálisan is meggyógyul. Isten őrizzen minket attól, hogy akármilyen szempontból belebetegedjünk a csüggedésbe, a magunk sajnálásába, sokszor az elképzelt, esetleg bekövetkező nehézségektől való félelembe. Nekünk nem azt kell néznünk, ami esetleg bekövetkezhet, hanem azt, aki bizonyosan eljön, és aki megígérte:"veletek vagyok minden napon...." Ő átsegít minket még a csüggedésnek a mocsarain és nehéz útszakaszain is."

( Cseri Kálmán )