"...szolgád pedig örülni fog"

"...szolgád pedig örülni fog" 

( Zsoltárok 109 : 28 )

Nehéz meghallani Isten szelíd hangját, amikor megpróbálunk érveket fölsorakoztatni ránk zúduló vádak, gyűlölettől átfűtött szavak áradatában. Aki magyarázkodásba kezd, elveszett. Jézus néma volt vádlói előtt. Az önigazságom  igazolásáért vívott csatában egyedül maradok. Krisztus igazsága akkor lesz támaszom, ha eltűröm a  megszégyenítést. Állj az Úr elé, és valld meg az ő igazságát! Vállald, hogy átvilágít és megigazít téged. Legyen elég az, hogy ő mindent tud!

Forrás

Református Bibliaolvasó Kalauz - 2013.

"Ne ítéljetek, és nem ítéltettek"

"Ne ítéljetek, és nem ítéltettek" 

( Lukács 6: 37)

Aki ítél, képmutató és hazug pózban tetszeleg. Minden megnyilatkozása elterelő manőver. Önmagáról a másikra akarja irányítani a figyelmet. Azért beszél másról, mert "a saját háza ég". Az az ember, aki ítél, szerepet téveszt, mert egyedül Istennek van joga ítélkezni. "Ne ítéljetek!" Jézus a szeretet aprópénzre váltásáról beszél itt. A szeretet nem ítél, hanem mindent elfedez. Isten így szeret bennünket, bűnös embereket.

Forrás

Református Bibliaolvasó Kalauz - 2013.

„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj ..."

„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! 

Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.”

(Ésa. 41:10)

Mai igénk olvasása bizonyára sokaknak melegséggel tölti el a szívét. Szinte látom, ahogyan a keresztségkor tapasztalt mennyei béke kiül az arcokra, ahogyan Isten hatalma átjárja a megtérőt.

Nekem nem ez a keresztségi igém, de pontosan ismerem ezt az érzést.
Azonban hiszem, nemcsak az ünnepekkor van ereje a szavak mögött megbúvó szertő Istenünknek. Ma reggelre az Úr pontosan tudja, vannak néhányan, - vagy inkább sokan?! – akik félelemmel, csüggedéssel néznek a nap elé. Az egyre sűrűsödő, pusztító viharoktól, a már-már kifizethetetlen számláktól, családik feszültségektől, vagy „egyszerűen” a jövőtől félnek.

Egy különleges élményre emlékszem tavalyról. Amikor az ember építkezik, soha nem jön jókor az eső, de az alapozás fázisában legkevésbé. Velem ez történt. Sokat, odaadóan imádkoztam. Az eső mégis megérkezett és esett szakadatlan. Én nem adtam fel, mert hittem, Istennek nem lehet ez az akarata. De csak zuhogott tovább. Én pedig összeroskadtam. Isten nem akar meghallgatni? Szörnyű érzés volt.

Aztán valami leírhatatlan belső béke lett úrrá rajtam. Hiszem, hogy a Lélek szólt és még ma is emlékszem a szavakra, amit hallottam belülről az ő hangján: „Csak bízd rám magad!”

Már nem érdekelt, mi történik körülöttem. Mintha minden átértékelődött volna. Ő és a vele való kapcsolatom lett a legfontosabb.

Talán megértettem valamit a feni szavakból...

"Ne félj, mert megváltottalak."

"Ne félj, mert megváltottalak."

( Ézsaiás 43 : 1 )

Ne félj, mert nem vallasz szégyent, ne pironkodjál, mert nem ér gyalázat ! Ifjúkorod szégyenét is elfelejted, özvegységed gyalázatára nem emlékszel többé. Mert aki alkotott, az férjed, akinek Seregek Ura a neve, és aki megváltott, az Izrael Szentje. - Eltörlöm hűtlenségedet, mint felleget, vétkeidet mint felhőt. Térj hozzám mert megváltottalak. - Drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.
Az ő Megváltójuk erős, Seregek Ura az Ő neve; győzelemre viszi ügyüket. - Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az én Atyám kezéből.
Kegyelem nektek és békesség Istentől a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól, aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek a mi Atyánknak akarata szerint. Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen.

Ézs. 54,4-5; Ézs. 44,22; 1Pét. 1,19; Jer. 50,34; Ján. 10,29; Gal. 1,3-5.

(Isteni fénysugarak mindennapra)

"Örüljetek az Úrban mindenkor..."

"Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! 

A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. 

Az Úr közel! "

(Filippi 4:4-5.)

Ma sokat beszélnek arról, hogy a Földdel szelíden kellene bánnunk. Hosszú távú emberséges és megfontolt gazdaságra lenne szükség. Jézus a Boldogmondásokban ezt szinte meg is prófétálta: a földet csak a szelídek örökölhetik. Ha nem vagyunk szelídek, kizsákmányoljuk, megszüntetjük saját éléskamránkat. Ezeket a jelszavakat mindenfelé halljuk, csak az a baj, hogy mivel nem látják az emberek, hogy az Úr közel, nem képesek arra, hogy szelídek legyenek. Mivel földi létünk töredékessége nincs ott gondolataink homlokterében, ezért eszünk iszunk, amennyit csak lehet. Kiesszük a vagyonukból utódainkat. Erőszakosak és önzőek vagyunk - közösségileg, és észre sem vesszük ezt. Mindenki úgy gondolja, ő persze jól él. Legyetek szelídlelkűek. Azaz, engedjetek, igazán teret a lelketekben a másik ember számára. Igazán, igazán figyeljetek rá. Ha ezt megtettük, akkor ki van zárva, hogy ne jelenjen meg a mosoly az arcunkon. Megjelenik az az öröm, amit a másiknak adott önzetlen jó fölött érzünk. Amit akkor érzünk, amikor sikerül valami jót adni. Kiengedjük a kezünkből magunkat, kiengedjük dolgainkat, és átadjuk egy sokkal biztosabb kéznek. Örülök, mert nem az enyém a világ. Örülök, mert kicsi vagyok, de Isten nagy. Örülök, mint a gyerek, a pici gyerek, ha szülei mellett lehet, mert tudja, hogy nagy baj nem történhet. 

(Fekete Ágnes)

"Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket. ..."

"Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben..."

 (János 15,9-10a)

Isten útja: megmaradás a szeretetben

Seneca írja Luciliusnak: "Aki barát, az szeret, aki szeret, az nem mindig barát." Jézus olyan barát, aki annyira kedvel bennünket, hogy életét adta értünk, és barátsága sohasem megkérdőjelezhető.
Az emberi látszatszeretet olykor önző jelenlétét megtapasztalva jogosan vetődhet fel a kérdés: létezik-e érdek nélküli, tiszta, őszinte, maradandó szeretet?
Isten egyszülött Fiát legjobban szerette, rajta keresztül övéit is. Az emberi szeretet érzelmeken alapul, rokonszenv, ellenszenv a mértéke, és nemegyszer egyéni érdekek irányítják. A krisztusi, önmagát mindenestől odaadó, érdek nélküli szeretetet gyakran hírből sem ismerjük, éppen ezért nem is lehetünk képesek gyakorolni.
Hiába írja Pál apostol 1Kor 13-ban: "ha szeretet nincsen bennem, semmi vagyok", vagy figyelmeztet Jézus: "maradjatok meg az én szeretetemben", mégsem ismerjük fel az élet valódi, meghatározó értékeit. Azt, hogy igazságom, rangom, pozícióm, elért eredményeim szeretet nélkül semmibe vesznek, üres erőfeszítések csupán.
A mi szeretetünk becsapható, időszakos, álságos, és nincsenek tartalékaink. Megmaradni az õ szeretetében a megújítását jelenti Isten akaratának fényében: áldozatvállalást, szolgálatkészséget, folyamatos készenlétet, döntéseink felülvizsgálatát.
Egyedül Jézus az, akinek olyan szeretettöbblete van, amelyből folyamatosan meríthetünk, amelyből mindennap megújulhatunk.
Élethelyzetünkön legtöbbször nem tudunk vagy nem akarunk változtatni, gyakran gonosz indulatok, békétlenség, ellenségeskedés viharában élünk. A változtatás, megújulás lehetősége abban áll, hogy tudunk-e a Jézustól kapott szeretetben folyamatosan felfrissülni, megújulni, megerősödni.
Jézus szeretetében megmaradni: ismeret, hit, tudatosság. A Krisztushoz kötődő, hűséges szeretet új lehetőségeket nyit számunkra, új célokért küzdhetünk. Megtalálhatjuk ránk szabott feladatunkat, szolgálatunkat, és így általunk megvalósíthatóvá lesz a szeretet vonzó, másoknak is reményt nyújtó csodája.

Forrás
Lelki útravaló a mai napra - 2015.

"Jó dolgot cselekedett énvelem"

"Jó dolgot cselekedett énvelem" 

(Márk 14: 6).

Ha a szeretet nem emel túl valakit önmagán, akkor nem is szeretet. Ha a szeretet mindig óvatos, mindig bölcs, mindig okos és számító és nem mutat túl önmagán, akkor egyáltalán nem szeretet. Lehet vonzódás, meleg érzés, de nincs meg benne a szeretet igazi természete. 

Hajtott-e már a vágy valaha, hogy tegyek valamit Istenért, nem azért, mert kötelességem, vagy mert hasznos, hanem csak azért mert szeretem Őt!? Felismertem már, hogy Istennek olyasmit vihetek, ami értékes neki? Vagy csak ábrándozom az Ő váltságának nagyságáról, pedig ezalatt egy sereg tennivalót elvégezhetnék? Nem istenien nagyszerű, csodának tekinthető dolgokból, hanem közönséges, egyszerű emberi dolgok elvégzéséből láthatja meg Isten, hogy valóban odaszenteltem magamat neki. Felébresztettem-e már valaha az Úr Jézus szívében azt az érzést, amit betániai Mária?
Néha mintha arra várna Isten, vajon tanújelét adjuk-e valamiben iránta érzett tiszta, hamisítatlan, igaz szeretetünknek. 

Az Istennek átadott élet többet ér a személyes szentségnél. A személyes szentség középpontja a saját tisztaságunk; gondosan ügyelünk arra, nehogy megbántsuk Őt azzal, ahogyan járunk, szólunk, vagy a megjelenésünkkel. De a teljes szeretet kiűzi mindezt, amikor igazán odaszenteljük magunkat neki. 

Meg kell szabadulnunk attól a beállítottságtól, hogy "hasznos vagyok". Meg lehetünk győződve róla, hogy nem vagyunk azok; ezzel megközelítjük az igazságot. Sohasem a hasznosság a kérdés, hanem az, hogy magának Istennek mit érünk. Ha átadtuk magunkat neki, Ő állandóan munkálkodik rajtunk keresztül. 

Forrás

Oswald Chambers

"Krisztus mindenekfelett"