"...'Sötétségből világosság ragyogjon fel', ő gyújtott világosságot szívünkben ..."

" Ezért tehát, mivel ilyen szolgálatban állunk, minthogy irgalmat nyertünk, nem csüggedünk el, hanem elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt. Ha pedig nem elég világos a mi evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek. Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangéliumvilágosságát, aki az Isten képmása. Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért. Isten ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak." 

(2 Korinthus 4,1-7)

Az evangélium mint Isten kegyelmes cselekedetének híre felszabadító erejű üzenetet hordoz. Tájékoztatja az embert egyéni esélyeiről, azaz éppen arról, hogy emberi érdemei alapján nincs esélye az üdvösségre. Ugyanakkor érthetővé teszi azt is, hogy Krisztus közbenjáró áldozata árán Isten megengesztelődött a bűnös ember iránt, aminek eredményeként mégis van esélye, van hatalmas lehetősége lelke üdvösségére. Az evangéliumnak ez a munkája világosságot hoz a szívbe, egyszersmind átformálja az emberi gondolkodást, a gondolkodás megváltozásával megváltoztatja a jelenvalókhoz és az isteni dolgokhoz való viszonyulást is. Olyanná tesz, mint a reflektor fényében álló előadó. Másként viselkedik az az ember, aki sötétségben van, és másként az, akire fényszórók kévéje vetődik. Az ilyen ember tudja, hogy állandóan látható minden mozdulata. Még a gondolatát is elveti annak, hogy titkos bűnöket kövessen el. Elveti a képmutatást és a felszínes értékek hajszolását. Ez a "világosságban járás" lelki éberségben tart, és ránevel arra, hogy minden gondolatunk hozzá méltó legyen, és minden tettünket Isten tetszésére tegyük, mert tudjuk: "körülragyog és szívünkbe világít" az evangélium. 

( Lukács Tamás )

"Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék? "

"Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? 

Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék?"

( Zsolt. 27: 1 )

Kicsoda, vagy micsoda számodra Isten? Dávid számára, aki ezt a szoltárt írta, Isten védelmet és erőt jelent.Az élete során már meg kellett tapasztalnia.Talán olyan helyzetekben tapasztalta meg Isten segítségét, amik kilátástalannak tűntek.Csak az beszélhet így, akinek Isten az életének szerves részét képezi.Dávid megtapasztalásai megerősítették Istenben vetett bizalmát. Te kiben bízol- és meddig? Képzelj magad elé egy gyermeket aki egy kőfalon áll. Lent áll az édesapja, vagy az édesanyja, kinyújtja karját a gyermek felé és ezt mondja: "Ugorj, bízz bennem, elkaplak.!" Mit tesz a gyermek? Leugrik szülője karjába? Valószínűleg igen, hiszen azt tapasztalta korábban, hogy megbízhat szüleiben. Isten is megbízható. Nemcsak nagyjából, hanem minden helyzetben. Ezt azonban csak az tapasztalja meg, aki ezt kipróbálja.Hogyan kell ezt csinálni? 
Csak aki az Isten szavával, a Bibliával foglalkozik, az ismerheti meg Istent közelebbről.

Elgondolkodtató:

Csak aki bevonja Istent az életének kisebb és nagyobb döntéseibe, az fogja átélni, hogy Isten átveszi az irányítást. Bízd rá magad és bízz benne!

„De keressétek először az ő országát és igazságát ..."

„De keressétek először az ő országát és igazságát, 
és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.”
(Máté evangéliuma 6 : 33)

Mai igénk önmagában is megállná a helyét, mert egy rendkívül fontos dologra világít rá. Mégsem szabad elfeledni, hogy Jézus az aggodalmaskodásról beszél, mikor Isten országára és igazságára irányítja figyelmünket. Nem is az a kérdés, hogy aggódunk-e vagy sem, hanem az, hogy miért?

Először is, az élet kemény. Rossz dolgok történnek jó emberekkel, rossz emberekkel és mindenkivel aki valahol a két csoport között van. Nem kivétel sem az egészséges sem a mélyen depressziós.
Másodsorban, az élet bizonytalan. Ez is egy nyilvánvaló dolog, de gondoljuk végig. Szeretünk felkészülni az előttünk álló eseményekre amennyire csak lehetséges. De mit érünk vele?
- Odafigyelhetünk az étkezésünkre és rendszeresen tornázhatunk, hogy megelőzzük a szív-infarktust. Felhalmozhatunk élelmiszert és vizet, hogy felkészüljünk esetleges katasztrófákra. De a lényeg mégis az, hogy a jövőt nem ismerjük. Mennyire vágyunk a megnyugvásra ebben a bizonytalan világban?
Aggódásunk, harmadik fő oka, hogy nem nálunk van az irányítás. Legalábbis amennyire mi tudjuk irányítani a dolgokat, az egyáltalán nem megnyugtató.
Az orvosok is megbetegszenek. Pénzügyi szakértő is elveszíti pénzét a tőzsdén. A rendőrt is kirabolják. Az ügyvédet is megvádolhatják. Rendes, szerető, felelősségteljes szülőket is elutasíthatják a tini vagy felnőtt gyermekei. Dolgozunk és dolgozunk, de semmi sem védi meg igazán a pénzünket és életünket.
Étkezetünk tisztán, élhetünk jó környezetben, a legjobb iskolába küldhetjük gyermekünket, megtehetünk mindent… de úgy tűnik ez sem elég. Minden erőfeszítésünk ellenére kerülhetünk bajba, lehetünk nyomasztó állapotban.

Mi lehet a megoldás?
1. Ismerjük fel, hogy az aggodalom nem old meg semmit. (27.v.)
 Az aggodalom nemhogy nem segít, de gyakran ront a helyzeten.
 „Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.”
(Péld. 12:25).

2. Értsük meg, hogy Isten gondoskodik rólunk. (26, 28-30.v.)
Isten velünk van, értünk van. Nemcsak megteremtett és hátradőlt – mint ahogy egyesek gondolják, hanem köztünk él, és aktívan cselekszik. 
3. Tegyük helyére az értékrendünket. Túl sokat aggódunk, mert rossz dolgok miatt aggódunk. Például amíg egy tinédzser a pattanásaival van elfoglalva, addig a szüleit egész más dolgok aggasztják. 

Hogyan ad megoldást Isten országa és igazsága aggasztó problémáinkra?

Miről van itt szó? Ha Istent keressük, ő majd hitünkért, hűségünkért cserébe biztosítja megélhetésünket? Miközben olvassuk a Bibliát, valaki tele pakolja a hűtőszekrényt? Imádkozunk és ki lesz fizetve a  villanyszámlánk? Erről beszélne Jézus? Vagy arról, hogy mi az életünk súlypontja? Merre vesszük az irányt? Mire koncentrálunk?

Sokat időztem már gondolatban Isten országáról. Főleg a jövőbeni dicsőségesről (Jelenések 21-22. fejezet). Ezekre gondolva minden itteni átértékelődik. Minden hiábavalóság. Bármilyen tartalmas az életünk, ha nem leszünk Isten országában – múló pára az egész. Ezért kell vágyódni Isten országára. Isten országa, királysága – Isten uralma. A világban és életünk felett. Nagy Istenünk van. Hatalmas és mindenható. Isten országra gondolva – semmi aggodalomra nincs okunk.

"Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám ..."

"Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, 

akkor meghallgatlak benneteket."

(Jeremiás könyve 29:12)

Olyan Isten teremtette a világot és benne minket, Aki szeretne minden jóval állandóan ellátni. Ez valóra is vált volna, ha az ember nem választja a bűnt - ami szabadságnak látszott kívülről, de a rabszolgaság legrosszabb formája belülről.

A bűn miatt Isten nem változott meg - Ő azóta is szeretne folyamatosan megajándékozni minden jóval. Mi emberek viszont megváltoztunk: egy torz szemüvegen keresztül nézünk Istenre. Ez a torzítás abban áll, hogy Istent olyannak tartjuk, Aki vagy nem hallgat meg, bármit teszünk, vagy azt gondoljuk, hogy valami nagyot kell produkálni a vágyott eredmény elérése érdekében.

Pedig Istennek nem azért van szüksége az imákra, hogy megnézze, van-e bármi a befektetés oldalon, hogy a nyereség serpenyőbe odadobhasson valamit.

Isten Maga is egy hatalmas küzdelem Egyik - bár a Leghatalmasabb és Legyőzhetetlen szereplője. Ebben a küzdelemben Istennek egy Lucifer nevű teremtménye azt állította magáról, hogy az "Isten" feliratú trónon tulajdonképpen neki kellene ülnie. Azóta az egész világegyetemnek próbálja bebizonyítani, hogy a szabadság és öntörvényűség jobb Isten törvényeinél. Még Jézust is kivégezte a Golgota keresztjén - az emberek közül megnyert támogatói segítségével. Mindent kifogásol, amit Isten a bűnösök megmentése érdekében tesz, és az igazság zászlaját lobogtatva kritizál és hibát keres mindenben, amikor Isten a segítségével avatkozik bele a történelem és az egyes emberek életébe.

Az imádság megvédi Istent a lázadó kritizáló kérdéseitől. Isten nem önkényesen avatkozik az imádkozó életébe, hanem kérésre cselekszik, ezzel nem vonható felelősségre a jókért, a segítségért, amit a gyermekei érdekében tesz. "Megkért, és én megtettem, mert szeretem". Ebbe még az ellenség sem tud belekötni.

Ennek tudatában egyet tehetünk: legyen szenvedélyünk az imádkozás! Istent nem fárasztjuk ki vele, nekünk pedig mindig szükségünk van rá! Egyébként pedig Isten azt ígérte, hogy meg fog hallgatni!

(Zoboki Nóra)

Forrás:

Reggeli dicséret-ből 

2011.

"... én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked"

"... én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked" 

(Ap. Csel. 18,10).

Amíg az Úrnak még volt feladata Pál számára Korintusban, addig nem árthatott Pálnak a nép dühe. A zsidók ellenálltak és káromoltak; de sem az evangélium hirdetését, sem a megtéréseket nem tudták meggátolni. Istennek hatalma van a legerőszakosabbak fölött is. Olykor tombol az emberek haragja Isten ellen, mégis látjuk az Ő dicsőségét, de még jobban megismerjük jóságát olyankor, amikor Isten féken tartja a dühöngők haragját, és neki van ehhez hatalma. Hatalmas karodtól néma kővé válnak, míg átvonul a néped, Uram!" (2. Móz. 15,16).

Ezért ne félj senki emberfiától, ha tudod hogy köteles óségedet teljesíted. Menj előre, ahogy az Úr Jézus tenné, és akik ellened állnak, megszégyenülnek és elhallgatnak. Sokszor volt már okuk az embereknek félelemre, és féltek is, de az Istenbe vetett rendületlen (rendíthetetlen) hit elsöpri a félelmet. Senki sem árthat nekünk, ha az Úr nem engedi. Ó, aki puszta szavával megszalasztja az ördögöt, uralkodik azördög cimboráin is. Talán ezek máris jobban félnek tőled, mint te tőlük. Ezért haladj bátran előre, és ahol ellenségre számítottál, meglátod, barátokat fogsz találni.

(Spurgeon)

„Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma ..."

 „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: 

minden reggel megújul. 

Nagy a te hűséged!” 

(Jeremiás Siralmai 3: 22–23)

A nagy felismerések apró észrevételekből táplálkoznak. A próféta az Úr naponta megújuló irgalmát meglátva jut el a reményteli hitvallásra: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (22–23). Egy nap, egy új hét kezdetén jó észrevenni, hogy az Úr ma is velünk van, irgalmát és áldását adja.

"Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra."

"Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra."

( 1.Thessz.  5: 18 )

Pál apostol életét átjárta a hála. Minden levele – egyet leszámítva – hálaadással kezdődik. Így indít tehát az apostol leveleiben, és az indítás meghatározza a folytatást is. Te hogy indítod Isten előtti imáidat? Rögtön a kérésekkel? Ugye nem? Először adj hálát! Vedd észre, hogy ki mindenkit, hogy mi mindent köszönhetsz meg az Úrnak. Pál nem véletlenül írja egy másik levelében: Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt… (Fil 4.6) Vagyis: kérj az Úrtól nyugodtan, de ezt mindig hálaadással tedd. S ne feledd, ha valamit nem ad meg az Úr számodra, az azt jelenti, hogy valami jobbat készített el neked! Az Úr jobban tudja, hogy mire van szükségünk, ez pedig sokszor nem esik egybe azzal, amit mi annak látunk és kérünk is tőle.

Forrás

Napi Ige és Gondolat