"El ne hajoljatok Isten kegyelmétől..."

"El ne hajoljatok Isten kegyelmétől,
 hogy a keserűség gyökere felnövekedvén kárt ne okozzon." 

(Zsidókhoz 12:15)

Számomra a hit mindig valami bátor döntést jelentett az egyszerű dolgokban. Például ránézni a gyerekre, amikor csak azt a szót tudja kimondani, hogy nem, és megtalálni valami jó kérdést, azt a szót, amit éppen most kell mondanom. Ugyanígy, mint amikor a mobiltelefon itt van a kezemben, és ezt kell intézni, meg azt kell intézni. Együtt ülünk a kocsiban, jaj, most az jut az eszembe, és már nyomom is a gombokat, egymásra nézünk és kikapcsolom a telefont. 

Sokszor előfordult már életemben, hogy elhatároztam, minden tettem előtt megkérdezem: fontos? Biztos, hogy itt és most ezt nekem kell megtennem? És a legtöbb mozdulatomról kiderül, hogy kapkodás, fölösleges, hogy ráér, hogy nyugodtan átadhatom valakinek. 

Voltaképpen mi hajszoljuk ösztönösen magunkat a rohanásba. Ebből az ideges és állandó ténykedésből adódik, hogy az élet szép színei egybeolvadnak, és szürkévé változnak. Megkeseredik a gyökér és az élet. A keserűség gyökerének a hatását az istenképűség tudja lerombolni. Gyermekek vagyunk. Isten szeretetében lennünk érdemes. Ő csak jót ad, Benne édessé lesz a keserű. Ezt adja meg Isten. 

 (Fekete Ágnes)

Forrás: 

Napi Ige és Gondolat - 2011.

"Hű az (az Isten),... és ő meg is cselekszi azt"

Amiben bízhatunk

"Hű az (az Isten),... és ő meg is cselekszi azt"

( 1. Thesszalonikaiak 5: 24 )

Sokszor vigasztalt már meg ez a mondat: "Hű az (az Isten),... és ő meg is cselekszi azt" (1. Thessz. 5: 24). Néha kételkedem önmagamban, és azt kérdezem, egyáltalán hogyan is tarthat ki Isten mellettem? Gyakran követem el újra ugyanazokat a hibákat, és bosszankodom, hogy még mindig képtelen vagyok győzni ezen vagy azon a területén az életemnek. Olyan régóta vagyok keresztyén, nem kellene már másképp mennie a dolgoknak? Honnan tudhatom biztosan, hogy Isten elfogad?

Pál Isten áldásának ígéretével fejezi be a thesszalonikaiakhoz írt levelét. Azt kéri, hogy egész valójukat (testüket, lelküket, szellemüket) őrizze meg Jézus visszajöveteléig Isten. És Pál maga is tisztában van azzal, hogy mások közbenjárására van utalva. "Imádkozzatok értünk", mondja az, aki senki máshoz nem foghatóan terjesztette az evangéliumot az egész akkori világban. Még ő is tudja, hogy mindez nem csak az ő képességein és erején múlik. Hiszen Isten az, aki elhívja az Ő követésére az embereket. Ezt én magam is átéltem. Még ma is rácsodálkozom, hogyan kezdődött el az Istennel való életem. Mennyire türelmes volt velem, míg végre rájöttem, hogy szükségem van Jézusra. Most pedig Vele élhetek napról-napra, és még mindig érvényes, hogy Ő az, aki segít célba érnem. Tehetek Érte valamit, ugyanakkor Isten hűsége az, amire hagyatkozhatom, és ez olyan jó! Leveszi a terhet a vállamról, és bátorságot ad ahhoz, hogy továbbra is Vele és Érte éljek.

Forrás: 

LÉLEKFRISSÍTŐ - 2010.

"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál."

"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, 

azoknak minden javukra szolgál." 

(Rm 8:28)

Isten a rosszból is tud jót kihozni – vallja a hívő ember. Csakhogy, amikor benne vagyunk valami nem kívánt rosszban (már pedig életünk minden szomorú, fájdalmas, keserű pillanata ilyen), akkor nem ezt érezzük. Utólag viszont szabad erre rácsodálkozni. A legfrissebb történet ezzel kapcsolatban, mely bejárta a világot a chilei bányászoké, akik fél napra indultak a föld alá dolgozni és 70 nap lett belőle. Nem önszántukból, és nem azért, mert sokkal több volt a munka, mint azt előre elgondolták. De megszabadultak, és íme, egy újságcikk néhány sora erről: Könnyek, imádságok, örömujjongás, nemzeti zászlók, a himnusz eléneklése. „Viva Chile” táblák, megható jelenetek kísérték az eseményt. Mindegyik bányásznak külön története van, mindegyiknek megvolt a maga szerepe, hogy a kéthónapos megpróbáltatást egymás segítésével túléljék. „A történet tragédiával kezdődött és áldással végződött. Biztos vagyok abban, hogy nemcsak a bányászok, de az egész ország életét is megváltoztatta. Mi, chileiek nem leszünk ugyanazok, akik a szerencsétlenség előtt voltunk. A csapásból megtanulhattuk, hogy csak hittel és reménnyel érhetjük el céljainkat. - mondta Sebastian Pinera  elnök. Minden a javunkra van – írja Pál. Hidd el ezt Te is, akkor is, ha nehéz, mert minden nyomorúságtól nagyobb és hatalmasabb Istenünk van, aki még a rosszból is tud jót kihozni!

(Katona Béla)

Forrás: 

Napi Ige és Gondolat - 2010.

"És most így szól az Úr, aki engem anyám méhétől szolgájává alkotott..."



"És most így szól az Úr, aki engem anyám méhétől szolgájává alkotott..." 

(Ésa. 49,5)

Miután tudatára ébredünk annak, hogy Isten Krisztus Jézusban kiválasztott minket magának, először leromboljuk előítéleteinket, szűklátókörű véleményünket, a hozzátartozóink és hazánk iránti elfogultságot és azután szolgálni kezdünk Istennek. Csak ezért jött létre az emberi nemzetség, hogy Istent dicsőítse és örökre benne örüljön, de a bűn az emberiséget más vágányra kapcsolta át. Ezzel azonban semmit se változott Isten célja, és amikor újonnan születünk, minket is belevon nagy tervének a megvalósításába: "Isten önmagának teremtett." "Ő alkotott engem." Isten kiválasztásának ez a meg valósulása a legörömteljesebb valóság a földön. Meg kell tanulnunk ráhagyatkozni Isten roppant nagy teremtő céljaira. Az első, amit Isten tesz velünk az, hogy beleplántálja szívünkbe az egész világ iránti érdeklődését. Megkapjuk Isten szeretetét, Isten igazi természetét. A Mindenható Isten természetét János 3,16 fejezi ki: "Úgy szerette Isten a világot..."

Tartsuk nyitva lelkünket Isten teremtő céljai előtt, ne keverjük össze saját céljainkkal. Ő úgyis félretolja ezeket, bármennyire fáj is nekünk. A szolgáló testvér azért van teremtve, hogy Istennek olyan szolgája legyen, akiben Ő megdicsőül. Amikor megértettük, hogy Jézus Krisztus váltsága által Isten szolgálatára tökéletesen alkalmassá lettünk, akkor azt is megértjük, miért olyan könyörtelenül következetesek Jézus Krisztus követelései. Szolgáitól feltétlen egyenességet kíván, mert Isten természetét oltotta beléjük. 
Vigyázz, ne felejtsd el, mi Isten célja veled!

Forrás

Oswald Chambers

"Krisztus mindenekfelett" c. könyvébõl



"Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság."

"Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság." 

(2.Ko.r 3,17b)

A hívő élet, a Jézus Krisztus követése mindig kényszer nélküli élet. Ahol kényszerek vannak, ott már nincs az Úr lelke.
Szabad vagy-e már a kívánságok rabságától? Ne kívánd azt, ami a másé! Nem csak anyagi dolgokra gondolok. Lehet kívánni a másik ember szolgálatát, kegyelmi ajándékát. Nem annyit jelent, hogy nem kívánom, tudom kívánni, de van lehetőségem arra, hogy ne kívánjam, mert szabad vagyok. Sokféle formája van a kívánság bűnének. A testem szolgasága is bűnre kötelez. A has szeretete, a lustaság kívánsága, a kényelemszeretet. Olyan jó, amit a Római levél mond, hogy nem vagyunk adósai a testnek.
Sok hívő embernek "törvényszaga" van. Kellemetlen levegő: ezt nem szabad, azt nem szabad. Akit még ez leng körül, nem szabadult meg a törvény szolgasága alól. Sok minden, amit törvényből teszek, nem jó másra, csak a test hízlalására. Ez a test dicsekedése, és rögtön a másik ember ítélése is. Ahogy törvénnyé tettem, már ítélem a másik embert, ha nem úgy csinálja, mint én.
Rettenetes, ha Isten hívő gyermekei újra alákerülnek a törvénynek, holott egyszer már megszabadultak. A törvény a személyes kapcsolat helyettesítője. Neked nem törvényre van szükséged, hanem Krisztusra. Szabadulj fel az elvek alól. Amit neked mond az Úr, azt ne vonatkoztasd másokra. Amíg ez az elvszerű levegő vesz körül, addig a körülötted élők nem Jézussal, hanem egy hívő szabállyal találkoznak. Jézus egy Vele kapcsolatban levő, Vele járó, szabad, boldog emberré akar tenni. Olyanná, aki Ura irányítása alatt teljes szabadságban él.

Forrás:

Trausch Liza 

"...BESZÉDED MEGELEVENÍT..."

"...'Sötétségből világosság ragyogjon fel', ő gyújtott világosságot szívünkben ..."

" Ezért tehát, mivel ilyen szolgálatban állunk, minthogy irgalmat nyertünk, nem csüggedünk el, hanem elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt. Ha pedig nem elég világos a mi evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek. Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangéliumvilágosságát, aki az Isten képmása. Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért. Isten ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak." 

(2 Korinthus 4,1-7)

Az evangélium mint Isten kegyelmes cselekedetének híre felszabadító erejű üzenetet hordoz. Tájékoztatja az embert egyéni esélyeiről, azaz éppen arról, hogy emberi érdemei alapján nincs esélye az üdvösségre. Ugyanakkor érthetővé teszi azt is, hogy Krisztus közbenjáró áldozata árán Isten megengesztelődött a bűnös ember iránt, aminek eredményeként mégis van esélye, van hatalmas lehetősége lelke üdvösségére. Az evangéliumnak ez a munkája világosságot hoz a szívbe, egyszersmind átformálja az emberi gondolkodást, a gondolkodás megváltozásával megváltoztatja a jelenvalókhoz és az isteni dolgokhoz való viszonyulást is. Olyanná tesz, mint a reflektor fényében álló előadó. Másként viselkedik az az ember, aki sötétségben van, és másként az, akire fényszórók kévéje vetődik. Az ilyen ember tudja, hogy állandóan látható minden mozdulata. Még a gondolatát is elveti annak, hogy titkos bűnöket kövessen el. Elveti a képmutatást és a felszínes értékek hajszolását. Ez a "világosságban járás" lelki éberségben tart, és ránevel arra, hogy minden gondolatunk hozzá méltó legyen, és minden tettünket Isten tetszésére tegyük, mert tudjuk: "körülragyog és szívünkbe világít" az evangélium. 

( Lukács Tamás )

"Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék? "

"Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? 

Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék?"

( Zsolt. 27: 1 )

Kicsoda, vagy micsoda számodra Isten? Dávid számára, aki ezt a szoltárt írta, Isten védelmet és erőt jelent.Az élete során már meg kellett tapasztalnia.Talán olyan helyzetekben tapasztalta meg Isten segítségét, amik kilátástalannak tűntek.Csak az beszélhet így, akinek Isten az életének szerves részét képezi.Dávid megtapasztalásai megerősítették Istenben vetett bizalmát. Te kiben bízol- és meddig? Képzelj magad elé egy gyermeket aki egy kőfalon áll. Lent áll az édesapja, vagy az édesanyja, kinyújtja karját a gyermek felé és ezt mondja: "Ugorj, bízz bennem, elkaplak.!" Mit tesz a gyermek? Leugrik szülője karjába? Valószínűleg igen, hiszen azt tapasztalta korábban, hogy megbízhat szüleiben. Isten is megbízható. Nemcsak nagyjából, hanem minden helyzetben. Ezt azonban csak az tapasztalja meg, aki ezt kipróbálja.Hogyan kell ezt csinálni? 
Csak aki az Isten szavával, a Bibliával foglalkozik, az ismerheti meg Istent közelebbről.

Elgondolkodtató:

Csak aki bevonja Istent az életének kisebb és nagyobb döntéseibe, az fogja átélni, hogy Isten átveszi az irányítást. Bízd rá magad és bízz benne!