" ... Az Úrtól jön a szabadítás ..."

" Dávid zsoltára, abból az időből, amikor fia, Absolon elől menekült. Uram, mily sok ellenségem van, mily sokan támadnak rám! Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! (Szela.) De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem. Hangosan kiáltok az Úrhoz, és ő meghallgat szent hegyén. (Szela.) Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az Úr támogat engem. Nem félek a sokezernyi néptől, amely körülvett engem. Állj mellém, Uram, szabadíts meg, Istenem! Hiszen te vered arcul minden ellenségemet, kitördeled a bűnösök fogait! Az Úrtól jön a szabadítás. Legyen áldásod népeden! (Szela.)"
 (Zsoltárok 3: 1-9)

Nagyon örülök a Zsoltárok könyvének, mert azt látom, hogy az írók kitárták őszintén szívüket Isten előtt, bármilyen helyzetbe is kerültek. Vitték kérdéseiket, panaszaikat, hálájukat, elmondták átéléseiket. Mennyei Atyánk ma is várja gyermekeit!
Talán úgy látjuk, hogy egyre több "ellenség" vesz körül. Dávid ellen tör saját fia, és vele együtt jó néhányan. Hallja a gúnyos megjegyzéseket az, aki Góliátot is legyőzte. 
De: "Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta." 
(Zsoltárok 121,2)
Ezután megerősödik benne: "pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem." Testvérem, keménynyakúan, dacosan leszeged fejed, vagy hagyod, hogy Isten felemelje? Lehet hozzá kiáltani hangosan, halkan szólni, vagy csak sóhajtani. Végezheted napi teendőidet az Úr támogatásával. Ne félj, még ha egyedül vagy is! Kérd Isten szabadítását, bízd az Úrra a bosszúállást! Inkább légy közbenjáró, imádkozz "ellenségeid" megtéréséért...
El fog jönni a szabadulás. Legyen ma is áldása rajtunk!
"Az Úr őrizőm, pajzsom és szabadítóm! Miért félnék?"

( T. Beke László )

"A szeretetben nincs félelem ..."

"A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; 

mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, 

nem lett tökéletessé a szeretetben."

 (1.János 4:18)

A teljes szeretet kiűzi a félelmet? Nekem az jutott eszembe, hogy vajon a gyermekek mit szoktak csinálni olyankor, amikor félnek? A néhány esztendős gyermek mit szokott olyankor tenni? Odaszalad a szülőhöz és megöleli. Szeretne egy biztonságos pontot az életében, és ez a szülő. Tulajdonképpen nekünk is megvan ez a biztonság, mondom felnőtt emberként, hiszen Isten gyermekei vagyunk, és ha van bennünk félelem, kétség, ha gondok gyötörnek, nyomorúságok lehúznak, akkor mi is ezt kell, hogy tegyük: keressük a mi Mennyei Atyánkat, hiszen Ő meg tud nyugtatni az Ő szeretete, ki tudja űzni minden félelmünket. Jóval kevesebb félelem lehetne életünkben, ha sikerülne komolyan venni Istenhez való közeledésünk áldásait, és ha bíznánk az Úrban teljes szívvel! Minél több félelemmentes napot, órát kívánok neked!

„Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez.”

„Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez.”

( Zsoltár 145.9 )

Próbáltad már? Jónak lenni mindenkivel. És mondd, hogy ment? Nem zavarodtál össze a végén? Mindig tudtad, hogy amit teszel, az senkinek sem lesz rossz? Nem fogja sérteni az ellenérdekelteket sem? Meg tudtad határozni, mi az, ami mindenki javára válik?

Voltál már jó azokhoz, akik bántottak, akik nem érdemelték meg? Mit tudtál tenni azokért, akik látni sem akartak, akik elfordultak, ha rájuk néztél? Felül tudtál emelkedni az érzéseiden? Leküzdötted a sértettséget, a megvetést, az utálatot, a haragot és a bosszúvágyat?

Voltál már könyörületes, irgalmas azokhoz is, akik nem akartak változtatni semmin, csak várták a sült galambot? Hogy dolgoztad fel, hogy vannak emberek, akik önsorsukat rontják meg szüntelen? Nem gondoltad, hogy tovább kéne állnod, inkább azokhoz kellene fordulnod, akik érdemesek rá? Nem gondolod, hogy ebbe nagyon bele lehet fáradni?

Igen, mindez megtörtént már. Emberből vagyok. De erőt ad, hogy nem az a jó, amit én annak gondolok, vagy a másik. Hanem amit Isten tesz. És Ő sem attól jó, hogy elvárásaim szerint, hanem azért, mert üdvösségemért cselekszik. Így én is így teszek. És igen, megpróbálom belesűríteni a mindenkibe az ellenségeimet, a nekem rosszat akarókat; és az élhetetlen érdemteleneket is. Nem mindig sikerül, de akkor arra gondolok, én is mindenki voltam, rajtam is könyörült az Isten.

(Restás László) 

Forrás

Reggeli dicséret - 2009.

"Az ÚR parancsa szerint maradtak a táborban ... "

"Az ÚR parancsa szerint maradtak a táborban, és az ÚR parancsa szerint indultak el. Megtartották az ÚR rendelkezését, az ÚR Mózesnek adott parancsa szerint." 

( 4.Mózes 9 : 23 )

A felhő- és tűzoszlop nem a szent sátorból jött elő és nem céltalanul vándorolt. Isten két céllal adta ezt a rendkívüli jelet: először is, hogy mindenki számára látható legyen Isten szentsége, másodszor arra használta, hogy jelt adjon az elindulásra és a megállásra. Erről beszél Mózes, amikor ezt írja: „Az Úrparancsa szerint indultak el Izráel fiai, és az Úr parancsa szerint ütöttek tábort".(18.v.). A felhő- és tűzoszlop Isten szavát testesíti meg, és ebben az értelemben is két jelentése van. 

Először is: A Isten szentségét az igében és az ige által láthatjuk meg. Nincs szentség, nincs megbocsátás, nincs igazi imádás az ige nélkül. 

Másodszor: Az ige az, ami által az Úr vezeti népét, ami által indulást parancsol vagy nyugalmat rendel el. Ahogy a zsidók sem tudták soha, hogy az oszlop másnap vagy csak egy hónap múlva jelzi az indulást, úgy mi sem tudhatjuk soha, hogy Istennek mi a következő lépése velünk. Isten nem kiszámítható.Az élet izgalmas marad...

Elgondolkodtató: 

Maradjunk mindig szorosan az Úr mellett!

Ajánlott igeszakasz: 

2.Tim. 3,14-17.

Forrás:

Fénysugarak - 2009

"Istennek minden szava színigaz."

"Istennek minden szava színigaz." 

( Példabeszédek 30:5/a )

Isten sohasem hazudik. Ő nem lódít, nem beszél mellé, kegyes hazugságai sincsenek, hiszen ezek nem illenek hozzá. Személyétől ezek idegen dolgok. Minden szava színigaz. Ezért kell minden szavára odafigyelni. Nemcsak a Biblia bizonyos tanításai igazak, hanem a teljes egésze. Elfogadjuk-e az Úrtól származó keményebb beszédeket is? Ha megfedd, vagy int az Ige, akkor megsértődünk, vagy úgy teszünk, mintha nem is nekünk szólna? Magunk miatt is fontos lenne, ha Isten Igéjét teljes egészében komolyan vennénk. Ellenkező esetben eltévelyedünk. Keresd, olvasd, hallgasd az Úr szavát, mert Ő mindig igazat szól, ezért bízz Benne töretlenül!

(Katona Béla)

"El ne hajoljatok Isten kegyelmétől..."

"El ne hajoljatok Isten kegyelmétől,
 hogy a keserűség gyökere felnövekedvén kárt ne okozzon." 

(Zsidókhoz 12:15)

Számomra a hit mindig valami bátor döntést jelentett az egyszerű dolgokban. Például ránézni a gyerekre, amikor csak azt a szót tudja kimondani, hogy nem, és megtalálni valami jó kérdést, azt a szót, amit éppen most kell mondanom. Ugyanígy, mint amikor a mobiltelefon itt van a kezemben, és ezt kell intézni, meg azt kell intézni. Együtt ülünk a kocsiban, jaj, most az jut az eszembe, és már nyomom is a gombokat, egymásra nézünk és kikapcsolom a telefont. 

Sokszor előfordult már életemben, hogy elhatároztam, minden tettem előtt megkérdezem: fontos? Biztos, hogy itt és most ezt nekem kell megtennem? És a legtöbb mozdulatomról kiderül, hogy kapkodás, fölösleges, hogy ráér, hogy nyugodtan átadhatom valakinek. 

Voltaképpen mi hajszoljuk ösztönösen magunkat a rohanásba. Ebből az ideges és állandó ténykedésből adódik, hogy az élet szép színei egybeolvadnak, és szürkévé változnak. Megkeseredik a gyökér és az élet. A keserűség gyökerének a hatását az istenképűség tudja lerombolni. Gyermekek vagyunk. Isten szeretetében lennünk érdemes. Ő csak jót ad, Benne édessé lesz a keserű. Ezt adja meg Isten. 

 (Fekete Ágnes)

Forrás: 

Napi Ige és Gondolat - 2011.

"Hű az (az Isten),... és ő meg is cselekszi azt"

Amiben bízhatunk

"Hű az (az Isten),... és ő meg is cselekszi azt"

( 1. Thesszalonikaiak 5: 24 )

Sokszor vigasztalt már meg ez a mondat: "Hű az (az Isten),... és ő meg is cselekszi azt" (1. Thessz. 5: 24). Néha kételkedem önmagamban, és azt kérdezem, egyáltalán hogyan is tarthat ki Isten mellettem? Gyakran követem el újra ugyanazokat a hibákat, és bosszankodom, hogy még mindig képtelen vagyok győzni ezen vagy azon a területén az életemnek. Olyan régóta vagyok keresztyén, nem kellene már másképp mennie a dolgoknak? Honnan tudhatom biztosan, hogy Isten elfogad?

Pál Isten áldásának ígéretével fejezi be a thesszalonikaiakhoz írt levelét. Azt kéri, hogy egész valójukat (testüket, lelküket, szellemüket) őrizze meg Jézus visszajöveteléig Isten. És Pál maga is tisztában van azzal, hogy mások közbenjárására van utalva. "Imádkozzatok értünk", mondja az, aki senki máshoz nem foghatóan terjesztette az evangéliumot az egész akkori világban. Még ő is tudja, hogy mindez nem csak az ő képességein és erején múlik. Hiszen Isten az, aki elhívja az Ő követésére az embereket. Ezt én magam is átéltem. Még ma is rácsodálkozom, hogyan kezdődött el az Istennel való életem. Mennyire türelmes volt velem, míg végre rájöttem, hogy szükségem van Jézusra. Most pedig Vele élhetek napról-napra, és még mindig érvényes, hogy Ő az, aki segít célba érnem. Tehetek Érte valamit, ugyanakkor Isten hűsége az, amire hagyatkozhatom, és ez olyan jó! Leveszi a terhet a vállamról, és bátorságot ad ahhoz, hogy továbbra is Vele és Érte éljek.

Forrás: 

LÉLEKFRISSÍTŐ - 2010.