2025. április 23.

"Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy..."



"Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy..."
( 1 Mózes 28,15 )

  Jákóbnak, a bukott embernek mondja ezt Isten, aki irgalmas akkor is, amikor választottai olyan útról érkeznek, amelyen nem volt az ő áldása. Jákób ilyen útról érkezik, miután becsapta apját, és csalással megszerezte annak áldását. Két világ határán, az elhagyott csőd, és az ismeretlen új előtt, Isten arról biztosítja őt, hogy vele van és megőrzi őt, sőt visszahozza majd oda, ahová emberileg visszatérni esélytelen. Talán te is magad mögött tudsz valamit, amit elrontottál, talán nem. Isten mégis biztosít téged szeretetéről, és arról, hogy kegyelmes kezében tartja az életedet! Ámen! 

( Szabó J. Róbert )

2025. április 16.

Áldott Húsvéti Ünnepeket!



Áldott Húsvéti Ünnepeket !

"Krisztus feltámadása óriási jelentőségű esemény, aminek a hatását mi mai hívők is érezzük. Miért olyan fontos esemény ez?
1. Először is Isten ezzel igazolta, hogy Jézus valóban az, akinek mondta magát. Ő Isten Fia, öröktől fogva mindörökké Isten, valóban neki adatott minden hatalom mennyen és földön. Ha beteljesedett különös állítása, hogy engedi, hogy megkínozzák és megfeszítsék helyettünk, a mi bűneinkért, de a harmadik napon feltámad, akkor igaz minden más tanítása is — akár elhitték azt, akár nem. És akkor nyilvánvaló most már, hogy valóban Isten erejével gyógyított és tett sokféle áldott csodát. Akkor nem az ellenségeinek van igazuk, nem is a kételkedő és gúnyolódó hitetleneknek, hanem neki, és azoknak, akik hittek benne már feltámadása előtt is.
Jézus tehát az, akinek mondta magát.
2. Mivel Jézus feltámadt, Ő él ma is. A benne hívőknek élő Uruk van. Nemcsak a tanításai élnek bennük, nem az Ő emléke él, hanem Ő maga. Egészen valóságosan, úgy, hogy ma is hallja az imádságot, tud arra válaszolni, tud cselekedni, segíteni, megvédeni, vigasztalni, feddeni — mikor mire van szükségünk. Aki tehát benne hisz, az egy élő személlyel van kapcsolatban, vele él, s ez nem kitalálás, hanem valóság. Mert Jézus valóban, testben feltámadott. Számolni kell vele, és számíthatunk rá.
3. Feltámadásával mint utolsó ellenségünket legyőzte a halált. A halál gonosz ellensége az embernek, és teljesen tehetetlenek vagyunk vele szemben. Halál ellen nincs orvosság. Holt biztos, hogy egyszer mindnyájan meghalunk, akik megszülettünk. Vannak, akiket az ettől való félelem egész életükben rabságában tart.
Húsvét óta tudjuk, hogy a halál legyőzött ellenség. Azokat is magával ragadja, akik hisznek Jézusban, de azok követik Megváltójukat azon a résen át, amit Ő feltámadásával nyitott a halál számunkra áttörhetetlen falán. A hívőknek a halál alagút, aminek nemcsak bejárata van, hanem kijárata is — a mennyei örök életben.
Ezért vallja olyan boldogan Pál apostol: „Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod? A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (1Kor 15,54-57).
Az apostol itt Jézus feltámadásának fényében a halált fullánkja-vesztett méhecskéhez hasonlítja. Még döngicsél egy ideig, de aki tudja, hogy kiszakadt a fullánkja, nem fél tőle. A hívő túllát a halálon, és látja mögötte az élő, feltámadott Krisztust, aki második eljövetelekor minket is feltámaszt majd, s önmagához tesz hasonlóvá.
Jézus feltámadása biztosít minket, hogy a halál nem megsemmisülés, nem feloldódás a nagy mindenségben, nem is ölt senki újra testet más formában, hanem aki Krisztusban hitt, az vele marad, hozzá kerül még közelebb, ha utolsót dobban a szíve. „Boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg ….” (Jel 14,13). De csak azok boldogok, akik az Úrban haltak meg, vagyis akik már itt a földi életben Krisztussal jártak, benne hittek. Akik nem, azok örökre boldogtalanok, mert a meghalásukkal véget ért annak a lehetősége, hogy Krisztushoz térjenek, s így nélküle kell eltölteniük az örökkévalóságot. Ezért fontos, hogy minél előbb hittel befogadjuk Őt a szívünkbe.
4. Mert a húsvéti csodának ez is nagy áldása. Nemcsak az, hogy Krisztus valósággal, testben feltámadt; nemcsak az, hogy minket is feltámaszt majd, és a benne hívők vele lesznek örökké; hanem az is, hogy Ő már itt a földön kész bennünk élni a hit által. Mert aki hisz őbenne, azt Ő nem jobbá teszi, hanem lelkileg feltámasztja, egészen új élettel ajándékozza meg, a saját természetét kölcsönzi neki. S éppen ez az új természet, a hit által bennünk élő Krisztus az, aki túléli a halálunkat, s megmarad örökre. (Érdemes kikeresnünk az erről szóló legfontosabb bibliai igéket: Efézus 2,1.5; 3,16-17; 2 Kor 4,14-16).
5. Végül Krisztus feltámadása a hívők erkölcsi életének az alapja is. Hiszen mivel Ő él, az Ő szeme előtt zajlik az életünk, neki vagyunk felelősek mindenért. Ezért volt igaza annak, akinek a munkatársa egyszer ezt mondta: Nincs itt a főnök, mért melózol? Ő így felelt: Az enyém itt van! A hívő ember Jézus jelenlétében tölti minden percét.
Ez azonban azt is jelenti, hogy minden erejét a feladataira tudja fordítani. Hiszen Jézus Krisztus halálával bocsánatot szerzett a múltunkra, feltámadásával bebiztosította a jövőnket — akkor minden figyelmünkkel benne élhetünk a jelenben. Felszabadultan, boldogan.
Jézus feltámadásának tehát sok haszna van a számunkra. Nem csoda, ha az első keresztyének minden héten megünnepelték ennek a napját. A hét első napján, vasárnap, összejöttek, és dicsőítették élő Urukat. Ez lett számukra a legfontosabb ünneppé, ezért is került át lassan az Úrnak szentelt nap szombatról vasárnapra. Jézus feltámadásával valóban új korszak kezdődött, az új szövetség korszaka."


2025. április 10.

"Mert az az Isten iránti szeretet ..."



 "Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, 
az ő parancsolatai pedig nem nehezek."
 (1.János 5,3)

"Ha szerettem, el mért engedtem?"


"Parancsolatai nem nehezek" - nem, ha úgy tekintünk rájuk, mint lámpásra, amely mutatja az utat; ha segítő, védelmező korlátként tekintünk azokra, amelyek zuhanástól, eleséstől óvnak. Nem úgy, mint az a lépcső, amelyhez nem kapcsolódott korlát, s a keskeny lépcsőn az egyensúlyt elveszítve, a figyelmeztetés ellenére - "Vigyázz, keskeny lépcső!" - már esélyem sem volt a talpon maradásra. Az esés, majd a "mélyből" való talpraállás nehézsége után könnybe lábadt szemmel azonosultam a felismeréssel:
Isten parancsai hasonlatosak a lépcsőfokok mellé helyezett korláttal, kapaszkodóval. Ahol nincs korlát, ott nincs, ami megakadályozza a lelki mélybe zuhanást egy botlás, egy figyelmetlenség, egy rossz döntés alkalmával. Jobb lenne a korlátot (a parancsolatokat) megmarkolni - ami nem olyan nehéz, mint a zuhanás után összetörni és szenvedni. A fájdalmas testi foltok a test öngyógyító mechanizmusa révén napokon, heteken belül elmúlnak, nyomuk sem marad. De mi lesz a lelki sérüléseinkkel? Isten és ember között ejtett sebeinkkel, foltjainkkal?
Jézus választ adott a kérdésre, s ebbe a korlátba kellene kapaszkodnunk:
 "Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást..." 
(János 23,34-35)

Forrás
Lelki táplálék - a mai nap igéi

2025. március 25.

"Ki tudod-e találni, mi az Isten titka?"



"Ki tudod-e találni, mi az Isten titka?" 
(Jób 11:7)

Nem igazán hatnak meg bennünket Cófár szavai, aki a Jóbot vigasztaló barátok közül  a harmadik volt, de beszédéhez fûzünk néhány megjegyzést.
Cófár körülbelül Isten mélységeinek kifürkészésére gondolt. Kérdése azonban helytelen, mivel õ sem ismerhette a kiindulási pontot. Az Üdvözítõ akkor még tûnt fel.
Mi már sokkal határozottabban kezdhetjük el a felfedezõ utat. A körülmények és az útvonal változhat, de csak Jézusban kezdheted el. Hiszen Õ mondta: "senki sem mehet az Atyához, csak is én általam." Krisztus az az ösvény, amelyik az örök tudás világosságába vezet. Mindenki, aki csak hisz Jézus Krisztusban, megkapja Istentõl az örök élet ajándékát.

Forrás:
Igazgyöngyök - Az Ige asztaláról
ITM Kiadó

2025. március 17.

"De az én szabadításom örökre megmarad."



"De az én szabadításom örökre megmarad." 
(Ézsaiás 51:6)

A próféta arra kér, hogy emeljük fel tekintetünket az égre, majd nézzünk a földre, és tudatosuljon bennünk, hogy az ég szétoszlik, mint a füst, a föld szétmállik, mint a ruha, lakói pedig elhullnak, mint a legyek. Majd e megerősít bennünket afelől, hogy Isten szabadítása örökké megmarad és igazsága nem rendül meg soha. Többszáz évvel Ézsaiás próféta után Péter apostol a a mai  ismeretekhez képest prófétai kijelentést tesz: a jelenlegi ég és föld a tűznek van fenntartva.
Ma már jól tudjuk, hogy földünk elkopik, és ezt a folyamatot sietteti az ember pazarlás és a természeti adottságok helytelen használata.
Csak egy dolog maradandó, az örök élet, amit Jézus mindazoknak felkínál, akik elismerik, hogy szükségük van rá, hittel felé nyújtják kezüket és hálaadással elfogadják azt.

Forrás:
Igazgyöngyök - A hit ösvényén
ITM KIadó.

2025. március 11.

"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál."



"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, 
azoknak minden javukra szolgál."
 (Róm 8:28)

Isten a rosszból is tud jót kihozni – vallja a hívő ember. Csakhogy, amikor benne vagyunk valami nem kívánt rosszban (már pedig életünk minden szomorú, fájdalmas, keserű pillanata ilyen), akkor nem ezt érezzük. Utólag viszont szabad erre rácsodálkozni. A legfrissebb történet ezzel kapcsolatban, mely bejárta a világot a chilei bányászoké, akik fél napra indultak a föld alá dolgozni és 70 nap lett belőle. Nem önszántukból, és nem azért, mert sokkal több volt a munka, mint azt előre elgondolták. De megszabadultak, és íme, egy újságcikk néhány sora erről: Könnyek, imádságok, örömujjongás, nemzeti zászlók, a himnusz eléneklése. „Viva Chile” táblák, megható jelenetek kísérték az eseményt. Mindegyik bányásznak külön története van, mindegyiknek megvolt a maga szerepe, hogy a kéthónapos megpróbáltatást egymás segítésével túléljék. „A történet tragédiával kezdődött és áldással végződött. Biztos vagyok abban, hogy nemcsak a bányászok, de az egész ország életét is megváltoztatta. Mi, chileiek nem leszünk ugyanazok, akik a szerencsétlenség előtt voltunk. A csapásból megtanulhattuk, hogy csak hittel és reménnyel érhetjük el céljainkat. - mondta Sebastian Pinera  elnök. Minden a javunkra van – írja Pál. Hidd el ezt Te is, akkor is, ha nehéz, mert minden nyomorúságtól nagyobb és hatalmasabb Istenünk van, aki még a rosszból is tud jót kihozni!

2025. február 9.

"De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem ..."



"De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem."
(2.Kor. 12,9)

Kegyelem

Mindennapjaink során megannyiszor végzünk kisebb vagy átfogóbb számvetést: mi az, amire szükségünk van, s elég-e? Útközben eszembe jut: be kellene ugrani valamiért a boltba, van-e nálam elég pénz? De komolyabban vetődhet fel az általános kérdés: elég-e a megélhetéshez, ami van? Mit engedhetek meg magamnak az én helyzetemben? Számot kell vetnünk időnként a tudásunkkal: elég-e az iskolában a tovább haladáshoz? Elég-e egy munkakör betöltéséhez? Elég-e az életben való eligazodáshoz? Minduntalan szembesülünk azzal a kérdéssel is: Elég-e az időm, hogy minden téren helyt álljak? Jut-e az időmből figyelemre, türelemre, a szeretet apró megnyilvánulásaira? Vagy még a kötelességekre is nehezen, mert határidők közé ékelődve élem az életemet?
Mi a végeredmény? Elégtelen, vagy elégedetlen mérleget tudunk legtöbbször kiállítani. Mindkettő arról szól: nem elég, ami jut, amit megszerzek, ami én magam vagyok. Ez pedig még nagyobb sietségbe hajszol bennünket.
Isten igéje így bíztat: "Elég neked az én kegyelmem". Talán azért olyan nehéz ezt elfogadni, mert eszünkbe jut róla a kegyelemkenyér létbizonytalansága, a kegyelemből adott osztályzat szégyene, vagy a módosított határidő komolytalansága.
Isten kegyelme azonban nem a nyomorult voltunkra akar emlékeztetni, hanem a megajándékozottság örömével eltölteni. Megdolgozott javainkat - ha sok, ha kevés - Istenre mutató jellé teszi, mint az öt kenyeret és a két halat, hogy szabadok legyünk a keserû irigységtõl. Ugyanez a kegyelem tudásunkat bölcsességgé érleli, hogy a nagyravágyás és az önzés állandó zajában is fel tudjuk ismerni Isten dicsőségének szelíd harmóniáját. Az időt pedig Isten kegyelme nem elodázza vagy halogatja, nem is veszi lazábbra könyörtelen szorítását, hanem megtanít értékelni és kihasználni a kegyelmi időt.


Szerző: Lacknerné Puskás Sára

Forrás
  Lelki útravaló a mai napra