„De keressétek először az ő országát és igazságát ..."

„De keressétek először az ő országát és igazságát, 
és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.”
(Máté evangéliuma 6 : 33)

Mai igénk önmagában is megállná a helyét, mert egy rendkívül fontos dologra világít rá. Mégsem szabad elfeledni, hogy Jézus az aggodalmaskodásról beszél, mikor Isten országára és igazságára irányítja figyelmünket. Nem is az a kérdés, hogy aggódunk-e vagy sem, hanem az, hogy miért?

Először is, az élet kemény. Rossz dolgok történnek jó emberekkel, rossz emberekkel és mindenkivel aki valahol a két csoport között van. Nem kivétel sem az egészséges sem a mélyen depressziós.
Másodsorban, az élet bizonytalan. Ez is egy nyilvánvaló dolog, de gondoljuk végig. Szeretünk felkészülni az előttünk álló eseményekre amennyire csak lehetséges. De mit érünk vele?
- Odafigyelhetünk az étkezésünkre és rendszeresen tornázhatunk, hogy megelőzzük a szív-infarktust. Felhalmozhatunk élelmiszert és vizet, hogy felkészüljünk esetleges katasztrófákra. De a lényeg mégis az, hogy a jövőt nem ismerjük. Mennyire vágyunk a megnyugvásra ebben a bizonytalan világban?
Aggódásunk, harmadik fő oka, hogy nem nálunk van az irányítás. Legalábbis amennyire mi tudjuk irányítani a dolgokat, az egyáltalán nem megnyugtató.
Az orvosok is megbetegszenek. Pénzügyi szakértő is elveszíti pénzét a tőzsdén. A rendőrt is kirabolják. Az ügyvédet is megvádolhatják. Rendes, szerető, felelősségteljes szülőket is elutasíthatják a tini vagy felnőtt gyermekei. Dolgozunk és dolgozunk, de semmi sem védi meg igazán a pénzünket és életünket.
Étkezetünk tisztán, élhetünk jó környezetben, a legjobb iskolába küldhetjük gyermekünket, megtehetünk mindent… de úgy tűnik ez sem elég. Minden erőfeszítésünk ellenére kerülhetünk bajba, lehetünk nyomasztó állapotban.

Mi lehet a megoldás?
1. Ismerjük fel, hogy az aggodalom nem old meg semmit. (27.v.)
 Az aggodalom nemhogy nem segít, de gyakran ront a helyzeten.
 „Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.”
(Péld. 12:25).

2. Értsük meg, hogy Isten gondoskodik rólunk. (26, 28-30.v.)
Isten velünk van, értünk van. Nemcsak megteremtett és hátradőlt – mint ahogy egyesek gondolják, hanem köztünk él, és aktívan cselekszik. 
3. Tegyük helyére az értékrendünket. Túl sokat aggódunk, mert rossz dolgok miatt aggódunk. Például amíg egy tinédzser a pattanásaival van elfoglalva, addig a szüleit egész más dolgok aggasztják. 

Hogyan ad megoldást Isten országa és igazsága aggasztó problémáinkra?

Miről van itt szó? Ha Istent keressük, ő majd hitünkért, hűségünkért cserébe biztosítja megélhetésünket? Miközben olvassuk a Bibliát, valaki tele pakolja a hűtőszekrényt? Imádkozunk és ki lesz fizetve a  villanyszámlánk? Erről beszélne Jézus? Vagy arról, hogy mi az életünk súlypontja? Merre vesszük az irányt? Mire koncentrálunk?

Sokat időztem már gondolatban Isten országáról. Főleg a jövőbeni dicsőségesről (Jelenések 21-22. fejezet). Ezekre gondolva minden itteni átértékelődik. Minden hiábavalóság. Bármilyen tartalmas az életünk, ha nem leszünk Isten országában – múló pára az egész. Ezért kell vágyódni Isten országára. Isten országa, királysága – Isten uralma. A világban és életünk felett. Nagy Istenünk van. Hatalmas és mindenható. Isten országra gondolva – semmi aggodalomra nincs okunk.

"Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám ..."

"Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, 

akkor meghallgatlak benneteket."

(Jeremiás könyve 29:12)

Olyan Isten teremtette a világot és benne minket, Aki szeretne minden jóval állandóan ellátni. Ez valóra is vált volna, ha az ember nem választja a bűnt - ami szabadságnak látszott kívülről, de a rabszolgaság legrosszabb formája belülről.

A bűn miatt Isten nem változott meg - Ő azóta is szeretne folyamatosan megajándékozni minden jóval. Mi emberek viszont megváltoztunk: egy torz szemüvegen keresztül nézünk Istenre. Ez a torzítás abban áll, hogy Istent olyannak tartjuk, Aki vagy nem hallgat meg, bármit teszünk, vagy azt gondoljuk, hogy valami nagyot kell produkálni a vágyott eredmény elérése érdekében.

Pedig Istennek nem azért van szüksége az imákra, hogy megnézze, van-e bármi a befektetés oldalon, hogy a nyereség serpenyőbe odadobhasson valamit.

Isten Maga is egy hatalmas küzdelem Egyik - bár a Leghatalmasabb és Legyőzhetetlen szereplője. Ebben a küzdelemben Istennek egy Lucifer nevű teremtménye azt állította magáról, hogy az "Isten" feliratú trónon tulajdonképpen neki kellene ülnie. Azóta az egész világegyetemnek próbálja bebizonyítani, hogy a szabadság és öntörvényűség jobb Isten törvényeinél. Még Jézust is kivégezte a Golgota keresztjén - az emberek közül megnyert támogatói segítségével. Mindent kifogásol, amit Isten a bűnösök megmentése érdekében tesz, és az igazság zászlaját lobogtatva kritizál és hibát keres mindenben, amikor Isten a segítségével avatkozik bele a történelem és az egyes emberek életébe.

Az imádság megvédi Istent a lázadó kritizáló kérdéseitől. Isten nem önkényesen avatkozik az imádkozó életébe, hanem kérésre cselekszik, ezzel nem vonható felelősségre a jókért, a segítségért, amit a gyermekei érdekében tesz. "Megkért, és én megtettem, mert szeretem". Ebbe még az ellenség sem tud belekötni.

Ennek tudatában egyet tehetünk: legyen szenvedélyünk az imádkozás! Istent nem fárasztjuk ki vele, nekünk pedig mindig szükségünk van rá! Egyébként pedig Isten azt ígérte, hogy meg fog hallgatni!

(Zoboki Nóra)

Forrás:

Reggeli dicséret-ből 

2011.

"... én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked"

"... én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked" 

(Ap. Csel. 18,10).

Amíg az Úrnak még volt feladata Pál számára Korintusban, addig nem árthatott Pálnak a nép dühe. A zsidók ellenálltak és káromoltak; de sem az evangélium hirdetését, sem a megtéréseket nem tudták meggátolni. Istennek hatalma van a legerőszakosabbak fölött is. Olykor tombol az emberek haragja Isten ellen, mégis látjuk az Ő dicsőségét, de még jobban megismerjük jóságát olyankor, amikor Isten féken tartja a dühöngők haragját, és neki van ehhez hatalma. Hatalmas karodtól néma kővé válnak, míg átvonul a néped, Uram!" (2. Móz. 15,16).

Ezért ne félj senki emberfiától, ha tudod hogy köteles óségedet teljesíted. Menj előre, ahogy az Úr Jézus tenné, és akik ellened állnak, megszégyenülnek és elhallgatnak. Sokszor volt már okuk az embereknek félelemre, és féltek is, de az Istenbe vetett rendületlen (rendíthetetlen) hit elsöpri a félelmet. Senki sem árthat nekünk, ha az Úr nem engedi. Ó, aki puszta szavával megszalasztja az ördögöt, uralkodik azördög cimboráin is. Talán ezek máris jobban félnek tőled, mint te tőlük. Ezért haladj bátran előre, és ahol ellenségre számítottál, meglátod, barátokat fogsz találni.

(Spurgeon)

„Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma ..."

 „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: 

minden reggel megújul. 

Nagy a te hűséged!” 

(Jeremiás Siralmai 3: 22–23)

A nagy felismerések apró észrevételekből táplálkoznak. A próféta az Úr naponta megújuló irgalmát meglátva jut el a reményteli hitvallásra: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (22–23). Egy nap, egy új hét kezdetén jó észrevenni, hogy az Úr ma is velünk van, irgalmát és áldását adja.

"Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra."

"Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra."

( 1.Thessz.  5: 18 )

Pál apostol életét átjárta a hála. Minden levele – egyet leszámítva – hálaadással kezdődik. Így indít tehát az apostol leveleiben, és az indítás meghatározza a folytatást is. Te hogy indítod Isten előtti imáidat? Rögtön a kérésekkel? Ugye nem? Először adj hálát! Vedd észre, hogy ki mindenkit, hogy mi mindent köszönhetsz meg az Úrnak. Pál nem véletlenül írja egy másik levelében: Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt… (Fil 4.6) Vagyis: kérj az Úrtól nyugodtan, de ezt mindig hálaadással tedd. S ne feledd, ha valamit nem ad meg az Úr számodra, az azt jelenti, hogy valami jobbat készített el neked! Az Úr jobban tudja, hogy mire van szükségünk, ez pedig sokszor nem esik egybe azzal, amit mi annak látunk és kérünk is tőle.

Forrás

Napi Ige és Gondolat

"Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig"

"Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig" 

(Máté 28,20)

Jézusnak a tanítványaihoz intézett utolsó szavai olyanok, mint egy végrendelet, mint egy minden időkre érvényes hagyaték. Jézus mindennap hűséges marad hozzánk. Isten az idők végezetéig, egészen az Ő visszajöveteléig közel szeretne
lenni hozzánk. Még ha a sokadik alkalommal buktunk is el: valljuk meg ezt Neki, vegyük igénybe az Ő megbocsátását, és menjünk tovább hitben. Ő nem vet meg minket, hanem felsegít és nevel.
Az Ószövetségben Isten hűségének jele a szivárvány volt a maga hét színével.
Arra a szövetségre kellett emlékeztetnie az embereket, amelyet Isten az özönvíz után kötött velük. Előttünk Isten hűségének íve félkörként jelenik meg, mely a láthatár egyik végétől a másikig feszül. Valójában azonban a szivárvány kört alkot.
A földről nézve, térben és időben behatárolva, Isten hűségét félig érzékeljük csupán, nem látjuk teljes egészében. És MÉGIS: Isten hűsége mindig kerek egész, tehát tökéletes.
Jézus utolsó szavai: "Én veletek vagyok", szintén olyanok, mint egy nagy kör, amelyben az egész életünk elfér, és jól el van benne rejtve. Az Úr az Ő teljes, tökéletes szeretetével szeretne minket elkísérni, célba juttatni és rólunk gondoskodni.

Ezek a szavak szintén hét csodálatos színben ragyognak fel előttünk:

* Jézus előttünk jár. Ő nyit meg előttünk ajtókat, és egyengeti az utat.

* Jézus mögöttünk van. Szeretetéből fakadóan rendbe teszi, helyrehozza és kiigazítja az életünkben azt, ami széttört, vagy amiben fogyatkozásunk van.

* Jézus az Ő irgalmából alattunk van, és hordoz minket.

* Jézus az Ő hatalmával fölöttünk van, és befedez bennünket oltalmával.

* Jézus mellettünk jön, és megőriz a jobbra vagy balra történő eltévelyedéstől. Újra meg újra visszaterel minket a jó útra.

* Jézus mint szószólónk és ügyvédünk közbenjár értünk Isten trónjánál.

* Végül pedig Jézus Szentlélek által bennünk is van, aki egyben örök életünk záloga.

Akik az Övéi, és Őbenne bíznak, azokat senki sem ragadhatja ki az Ő kezéből.

Előttünk, mögöttünk, alattunk, fölöttünk, mellettünk, értünk, bennünk - egy csodálatos kör ez, amely oltalmazóan körülfog bennünket. "Máté a végén" a legjobb jelmondat tehát az életünkre nézve."

Forrás: 

Bruno Schwengeler: KÖVEK, eldobott kövek...

ethos 2009/2.

"A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon ..."

"A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal,

 dícséretekkel, lelki énekekkel; 

hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek."

 ( Kolossé 3: 16 )

Istenfélelmünk helyességét formálja az apostoli felhívás: "Hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek!" Szükséges és méltó is, hogy folytonos hála legyen bennünk, és a szívünkben levő hála méltó kifejezést találjon az Úr előtt. Hatalmas dolog történt velünk: Isten gyermekeivé lettünk. Kárhozatra, leselejtezésre voltunk méltóak, de Krisztusért üdvösséget kaptunk. Mi erre nem voltunk érdemesek, hanem csak arra, hogy bűneink büntetését kapjuk. Úgy éltünk, jártunk az úton, mint sok ezer és millió Isten nélküli ember, de az Úr kiválasztott, magához vonzott, megváltott, és most népe, eklézsiája vagyunk. Csak az képes igaz hálaadásra, aki felismeri, hogy kegyelem által tartozik Istenhez, történetesen, hogy Isten előtt semmi elismerésre, dicséretre nem számíthatott, mégis a legnagyobb jótéteményben részesült: Isten gyermekévé fogadta, és Krisztusban örökösévé tette. Aki úgy érzi, hogy ő valaki, neki érdemei vannak, ő több, jobb másoknál, ezért neki jár az istenfiúság állapota,
 vele együtt az Isten gyülekezetéhez tartozás és a mennyei örökség, az ilyen nem fog hálát adni, legfeljebb olyan öntelten, mint az a farizeus, akiről Jézus szól a Lk 18,10-14-ben. Aki megértette, hogy egyedül Isten kegyelme adott esélyt az életre minden megtérőnek, így neki is, az kifogyhatatlan hálával éli meg napjait. 

( Lukács Tamás )