"Az én igám boldogító."

"Az én igám boldogító." 

(Máté 11 : 30)

A tanítványság nem azoknak való, akik örülnek, ha semmit sem kell tenniük, de azoknak sem, akik könnyű életre vágynak. Az élet tele van problémával és nehézséggel, s néha olyan terheket kell vinnünk, amelyek viselése igen megterhel. Az élet egészen másként néz ki, amikor Jézussal együtt húzzuk az igát.

Az a jutalom, amit ő a feladat teljesítése után ígér, felmérhetetlen, s hasonló gondolkodású hívőkkel való közösség és barátság sem másodlagos. S még ennél is igazabb, hogy a Jézusnak való engedelmesség nem fárasztó és nem kényelmetlen.

Vedd fel ezt az igát, és meglátod, hogy sokak segítségére és áldására leszel. Azzá válsz, akihez szívesen odafordulnak a szükségben, s akivel jó együtt lenni.

Forrás

Igazgyöngyök - A keskeny úton

ITM Kiadó

"Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól ..."

"Azután ezt mondta nekik Jézus:

 "Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, 

életét akkor sem a vagyona tartja meg." 

 ( Lukács 12,15 )

Érték és mérték

Hogyan lehet lemérni a sikert? Mi a mérleg, és mi a mértékegység? Célokat tűzünk ki, és ebben az évben igyekszünk ezeket megvalósítani. Ha ez megtörténik, akkor sikeresek vagyunk? Egyáltalán vannak-e céljaim - Istentől ihletett, általa inspirált célok?

Manapság népbetegségnek mondható az önértékelési zavar. Nagy az ember értékességének az inflációja. Folyton változik az árfolyam. Az ember életében egyetlen valódi kísértés létezik: az, hogy a dolgoknak - történéseknek, tetteknek, gondolatoknak - saját maga legyen a mércéje. Három jellegzetes terület van, amelyhez a skálát igazítjuk. Ezek kerülnek elő Jézus megkísértésének történetében is (Máté 4,1-11). 

Az egyik: az vagy, amit teszel, annyit érsz, amennyire hasznossá tudod tenni magad. 

A másik: az vagy, amit mondanak rólad. 

A harmadik: az vagy, amid van. A vagyonod, amit magadénak mondhatsz. 

Jézus szerint azonban az ember egyikkel sem azonosítható. Az egyetlen, ami számít, hogy Isten mit mond rólam. És ő azt mondja: enyém vagy, szeretlek, gyermekem vagy; nem a személyes teljesítményed, vagyonod miatt, hanem miattam, az én feltétel nélküli szeretetem miatt! Légy szabad attól a kényszertől, hogy magad, vagy mások szemében akarj jó lenni! Fogadd el, hogy szeretlek! Nézd, micsoda út áll mögötted: jó, hogy most itt vagy velem. Rám figyelj, és én vezetlek. Emeld föl a tekintetedet, és láss túl a napi feladatokon, az élet sokkal több, mint a napi betevő! Nézd, mi mindened van, amit tőlem kaptál! Ez mind eszköz, és nem cél. A cél a teljes élet. Velem megtalálod.

Forrás
Lelki útravaló a mai napra

"Hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust ..."

"Hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; 

a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne."

( Róm. 13,14) 

A legtávolabbi célt is úgy érhetjük el, hogy mindig teszünk egy lépést felé, egyiket a másik után, előre. Amíg a sok kicsiből összeáll az út, s elérkezünk a végéhez. Így van ez Krisztus követésével is, ahol az üdvösség a cél. Úgy haladunk, mint a hosszútávfutók. Összpontosítva a távra, rajtunk a jelzés, hogy mindenki lássa és mi is bizonyosak legyünk abban, hogy versenyben vagyunk, a legnagyobb díjért, az élet hervadhatatlan koszorújáért küzdve.

A hitvalló keresztségben Krisztust öltöttük fel, s ez bátorít, hogy szakítottunk a múlttal. Nem azok vagyunk, mint a többi járókelő, aki cél és jutalom nélkül bolyong az élet útvesztőiben. Ezért ránk más szabályok vonatkoznak, s a fehér ruhánk emlékeztet bennünket, hogy fussunk végig hűségesen a hit szabályai szerint.

A jelek a szívünkben emlékeztetők. Jézus vére eltörölte bűneinket, Lelke erőt ad, és igazságra biztat, átszegzett keze felemel a mélyből. Ezért hát küzdj, tarts ki mindvégig igazságban és szentségben! Aztán egyszer csak előtted lesz a cél, s ott vár Mestered, kezében a te győzelmi koszorúddal. Ma reggel nézz tükörbe, lásd meg a Krisztus jelét magadon, fehér ruhádat, s lendülj neki újra teljes erőből, hozzá méltóan, s vele győzni fogsz.

( Újvári Ferenc )

"Elég minden napnak a maga baja."

"Elég minden napnak a maga baja."

 (Máté 6:34)

Amennyiben nincsenek problémáid és nehézségeid, amelyek naponta igénylik a figyelmedet, valószínűleg nem számolsz kötelezettségeiddel. Van elegendő teendő mára, anélkül, hogy magunkra vállalnánk a holnap aggodalmait. Amennyiben értelmetlenül aggódsz amiatt, ami esetleg holnap megtörténhet, valószínűleg képtelen leszel segítséget és vígasztalást nyújtani annak, akivel a mai nap folyamán találkozol.

Nem véletlenül adta Isten a sötétség óráit, amelyek elválasztanak egyik napot a másiktól, amikor lezárhatjuk egyik nap számadását, mielőtt kinyitnánk a következőt. Ha egy napra a teher túl nehézzé válik, azt az utasítást kaptuk, hogy terheinket vessük az Úrra, mert neki gondja van reánk.

Forrás

Igazgyöngyök - Örök értékek

ITM Kiadó

"Menj el békességgel!"

"Menj el békességgel!" 

( Márk 5: 34 ) 

Mit akart Jézus ezek által a szavak által üzenni ennek az asszonynak, aki hátulról mellé furakodva megérintett ruhája szegélyét és tizenkét év óta tartó betegségéből meggyógyult? Vajon azt akarta ezzel mondani, hogy ne vádolja saját magát azért, mert "ellopta" a gyógyulását, nem kérve előzetes engedélyt? Ilyesmivel nekünk sem kell vádolnunk magunkat.

Vagy talán Jézus nem akarta, hogy felzaklassa őt barátai és a farizeusok reagálása, amikor majd meghallják mindazt, ami történt? Bizonyára fel kellett készülnie az ilyen jellegű megjegyzésekre, de nem hiszem, hogy Jézus erre célzott volna.
Jézus Isten békéjéről beszélt, amely ennek az asszonynak a szívébe költözött, amikor térdet hajtott előtte, és megvallotta neki bűneit. Annak a békességnek, ami a szíve jutott, folyamatosan ott kellett maradnia.

Ehhez hasonlóan a tied is lehet ez a békesség Krisztusban.

 Forrás

Igazgyöngyök - Örök értékek

ITM Kiadó

"Mert hitben járunk, nem látásban"

"Mert hitben járunk, nem látásban"
 (2.Kor. 5: 7)

Egy ideig tudatában vagyunk annak, hogy Isten törődik velünk, csak amikor Isten elkezd bennünket felhasználni vállalkozásaiban, szánalmas képet vágunk, próbákról és nehézségekről beszélünk. Holott Isten egész idő alatt a kötelességünket végezteti velünk, jelentéktelen emberekkel. Senki nem szeretne szellemileg-lelkileg jelentéktelen lenni, ha segíteni tudna magán. De elvégezhetjük-e kötelességünket, amikor Isten már bezárta az üdvösség kapuját? Sokan közülünk mindig szeretnének dicsfényben kivilágított szentek lenni, túláradó ihletettséggel, hogy Isten angyalai folyton velünk foglalkozzanak. Az aranyba metszett szent nem jó semmire; nem igazi, nem alkalmas a hétköznapi életre. Mi itt férfiak és nők vagyunk, nem földre szállt angyalok, hogy elvégezzük a munkát a világon, mégpedig azzal a végtelen hatalommal, amely szembe tud nézni a nehézségekkel, hiszen felülről születtünk.

Ha megpróbáljuk visszaidézni az ihletettség ritka pillanatait, ez annak a jele, hogy nem Istent magát keressük. Bálványunkká lettek azok a pillanatok, amikor Isten jött és beszélt hozzánk, és makacskodunk, hogy tegye meg újra, holott Isten azt kívánja, hogy hitben járjunk. Sokan közülünk leheveredve megállapítjuk: "Addig mit sem tehetek, míg Isten nem jelenik meg nekem". Nem fog megjelenni, és ihletettség nélkül kelünk majd fel anélkül, hogy Isten csak átfutóan is érintett volna. De azután meglepődünk  "Ó, hiszen Ő egész idő alatt itt volt és én nem is vettem észre". Ne élj a ritka pillanatoknak, azok csak meglepetések. Isten megér int majd minket sugallatával, amikor látja, hogy már nem vagyunk abban a veszélyben, hogy az elfordítana minket tőle  Nem kell szabályt csinálnunk a sugalmazás pillanataiból; szabályunk a kötelességteljesítés.

 ( Oswald Chambers )

"Ti vagytok a földnek sói"

"Ti vagytok a földnek sói"

 (Máté 5: 13)

A só nátrium-klorid, forgalomba kerülve kristályos vagy fehéres por. Mint ásványi anyag a táplálékunk részét képezi, szervezetünk számára nélkülözhetetlen létszükséglet. Vérünknek megközelítőleg egy százalékát képezi só. Az egész szervezetünk élettani egyensúlya csak a só megfelelő tömegű jelenlétével biztosítható.
A só nélkülözhetetlen ízesítő anyag a táplálkozásunkban. Jézus tanítványairól úgy beszél mit sókról.
Eredendően romlandó anyagból való emberek vagyunk. Belső lényünkben viszont sóvá lehetünk , ha befogadjuk magunkba az isteni sót, azaz Jézus Krisztust, aki a bennünk lakozó Lelke által átalakítja belső lényünket.
Azok válnak a föld sóivá, akik fékezik és visszatartják a gonoszságot az emberek között, ahogyan a só is megóvja az ételeket a megromlástól. Ha már nélkülözhetetlenné válik valaki abban a közegben, ahol él, ha már hiányzik a jelenléte és az aktív tevékenysége, - mint a só íze az ételből -az már jó uton van.
Az ember életének ízét a benne és általa megnyilatkozó szeretet adja.Mivel Isten a szeretet, ezért a mi életünk is csak akkor válik kellemesen ízessé mások számára, ha Isten Lelke lakozik bennünk. Amilyen mértékben áthatja életünket Isten szeretete, olyan mértékben tudunk mi magunk is sók lenni mások számára. A bennünk és általunk megnyilatkozó szeretet ad ízt az emberi kapcsolatainkban. Mással érintkezve nekünk is “sózóvá" kell válnunk, ott kell hagyni magunkból egy kis részt abban a környezetben, ahol élünk. Életünk íze kellemessé teheti a környezetünkben élő emberek életét. [Pozitív életpéldál serkentő hatást gyakorolhat másokra, hogy a jócselekedetekben találják meg az örömüket.
Ahogy az ételben a kevés só is érezhető és az étellel összevegyülve fejtse ki hatását, akként kell a keresztényeknek is jelen lenni a világban, az emberek között élni és nem elkülönülni. "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól" (Jn. 17:15). Ez azt jelenti, hogy személyes kapcsolatok nélkül nem lehet a szeretetet megélni és tovább adni. De ez nem azt jelenti, hogy vegyük át a világ szokásait hanem, hogy tudjuk elfogadni egymást úgy, ahogy vannak, és ezt az elfogadást úgy gyakorolni, hogy az emberek is befogadjanak maguk közé. Ahogy a só láthatatlanná válik miközben kifejti hatását úgy kell a keresztyén embernek is hatni, hogy eközben ne akarjuk magunkra irányítani a figyelmüket.
Az ízét vesztett só is úgy néz ki, úgy néz kim mint a jó só, csak éppen ízt nem tud már adni. Jézus ettől óvja tanítványait is. Ha csupán valljuk az istenfélelmet, Krisztus szeretete nélkül, akkor nincs bennünk szeretet, erő a jóra. Ilyen élet nem gyakorolhat megmentő hatást a világra. A Jézussal való közösség által tudjuk biztosítani az életünk ízét.