2013. november 26.

„Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.”



Kaptam egyik testvérnőtől ezt a drága megerősítő igei gondolatokat!

Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” 
(Róma 8:14)

Isten segít neked, hogy bármi lehess, ami csak lehetsz, de soha nem segít abban, hogy valaki más légy. Amikor valaki más próbálsz lenni, elveszíted saját magadat. Isten azt akarja tőlünk, hogy bele illeszkedjünk az ő tervébe, nem pedig azt, hogy engedve a nyomásnak megpróbáljunk beleilleni valaki más életére vonatkozó tervbe. Teljesen természetes az, hogy te más vagy; a különbség természetes dolog! Fedezd fel, miben vagy jó, vesd bele magad teljes szívből, és meg fogod tapasztalni a valódi örömet. Viszont ha megpróbálsz olyasmit tenni, amiben másvalaki jó, általában kudarcot vallasz, igaz? Ez azért van, mert Isten nem rád bízta azt a feladatot, hanem rájuk, de legalábbis rád nem úgy, ahogy, őrájuk. Ez azonban nem azt jelenti, hogy te semmiben nem vagy jó. Íme, a titok nyitja: a lehetőségeidre összpontosíts, ne a korlátaidra! Mindenkinek vannak korlátai, ezeket el kell fogadnunk. Ez nem rossz dolog, csupán az élet velejárója. Igazából csodálatos dolog másnak lenni a nélkül az érzés nélkül, hogy velem valami nem stimmel. A lelkileg érett emberek tudják, hogy Isten szereti őket olyannak, amilyenek, és hogy az életüknek célja van, ezért nem érzik fenyegetve magukat mások képességei és eredményei miatt. Örülnek annak, amit más emberek tesznek, mert szívesen végzik azt, amit ők maguk csinálnak. Pál azt írja: „Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők”(Galata 5:26). 
Végül úgyis csak az fog számítani, hogy elmondhasd, amit Jézus mondott: „Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem”(János 17:4). Ha ezt ki tudod mondani, akkor jól csináltad! 

2013. november 23.

„…ahogy a szolgák uruk kezére…”



 „…ahogy a szolgák uruk kezére…”
( Zsolt. 123: 2 )

Az imádság várakozás Isten jelenlétében. Feszült figyelemmel nézek az Úr kezére, „…ahogy a szolgák uruk kezére…” (2). Várom, hogy mikor int. Lemondok arról, hogy „okosabb” legyek Istennél és a magam feje után cselekedjek, a magam módján szabadítsam meg magamat. Parancsára várok, akaratát kérdezem. Amit megértettem, abban kész vagyok azonnal, teljesen engedelmeskedni. Ilyen-e az imádságod?
Imádkozzunk azokért, akik még Istennek háttal élnek!
Hálaáldozatunk: Szánjunk időnkből valakire, akinek törődésre van szüksége!

Forrás: 
Református Bibliaolvasó Kalauz - 2013.


Zsoltárok 123.

1 Zarándokének. Hozzád emelem tekintetemet, aki a mennyben laksz!
2 Ahogy a szolgák uruk kezére néznek, vagy a szolgáló úrnője kezére néz, úgy nézünk mi Istenünkre, az ÚRra, míg meg nem könyörül rajtunk.
3 Könyörülj, URam, könyörülj rajtunk, mert torkig vagyunk a gyalázattal!
4 Torkig vagyunk már az elbizakodottak gúnyolódásával, a gőgösök gyalázkodásával.

Forrás: 
MAGYAR BIBLIATÁRSULAT ÚJFORDÍTÁSÚ BIBLIÁJA

2013. november 18.

"Azért ímé, megismertetem velök ez úttal, megismertetem velök az én kezemet és hatalmamat ..."



"Azért ímé, megismertetem velök ez úttal, megismertetem velök az én kezemet és hatalmamat, 
és megtudják, hogy az Úr az én nevem."
 (Jeremiás 16,21)

Van úgy, hogy Isten  hagyja, hogy az ember "szerencsét próbáljon". Engedi, hogy döntéseket hozva megtapasztaljuk azoknak következményeit. Nem hagy el, nem mond le rólunk, csak teret enged és időt ad nekünk, hogy szárnypróbálgatásaink közben megtapasztaljuk milyen érzés az egyedül boldogulás. Nem tudom ki hogyan éli át ezeket az alkalmakat, időszakokat. Mindannyiunknak életében voltak ilyenek. Izrael is igen sokszor repült ki a fészekből. 

Milyen jó, hogy van olyan is, amikor Isten elérkezettnek látja annak az idejét, hogy megmutassa kezének hatalmát.  A kéz, ami van, hogy összetör, de be is kötöz. Azt bünteti kit szeret. Szeret. Ne feledjünk hát ezért a szeretetért, óvva nevelő jóságáért ma is hálát adni. 
Ámen.

Forrás

2013. november 15.

"Legyetek készen mindenkor .."



"Legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, 
aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet."
 (1. Péter 3,15b)

" ... ne tégy bizonyságot a te hitedről (reménységedről), ha nem kérdeznek, de élj úgy, hogy kérdezzenek. Szóval úgy kell élni, úgy kell járni ma is, hogy lássák mások is: tényleg él bennünk a reménység."

Forrás
Isten szava hozzánk!

2013. november 6.

"...az ellenség ellen... emberi segítség mit sem ér!"



"...az ellenség ellen... emberi segítség mit sem ér!"  

A harcokban edződött Dávid az Úr nevének dicséretével, magasztalásával vértezi föl magát. Tudja, hogy minden győzelmét Istennek köszönheti, akinek  jelenlétéhez mindennél jobban ragaszkodik. Emberi szövetkezéseink kudarcra ítélt próbálkozások, ha elfelejtjük, hogy harcaink nem test és vér ellen vannak (Efézus 6,12). Valld meg a mennyen és földön uralkodó Isten hatalmát, Jézus Krisztus győzelmét a bűn és halál felett! Jézus nevére meghátrál mindenki és meghajol minden térd (Filippi 2,10)!

Forrás
Református Bibliaolvasó Kalauz - 2013.

2013. november 5.

"Aki bölcs, jegyezze meg ..."



"Aki bölcs, jegyezze meg ezeket, 
és értse meg az Úr kegyelmes tetteit"
 ( Zsoltárok 107: 43 ) 

Sok értelmetlen dolgot teszünk, mondunk, gondolunk naponta. A zsoltáros arra a  bölcsességre figyelmeztet, ami el van készítve mindenkinek, aki Istennek tulajdonít minden jót, ami csak történik vele. Nem az idő gyógyít be sebeket. Nem a körülmények megváltozása hoz megoldásokat. Kiálts Istenhez! Hidd el, hogy szabadítása készen van számodra is!

Forrás
Református Bibliaolvasó Kalauz - 2013.

2013. november 2.

"Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz ..."



"Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, 
pajzs és páncél a hűsége."
 (Zsoltárok 91:4)

Talán nem túlzás azt mondani, hogy a sas a madarak királya. Fészkét, több száz méter magasra építi a sziklákra, ami nagy biztonságot ad fiókáinak, s valóban a szárnyain hordozza őket, mikor repülni tanulnak. Az anya madár látja, hogy a fiókáinak mikor fejlődnek ki a szárnyai az első önálló szárnycsapásokhoz. Amikor alkalmasnak ítéli a repülésre, akkor kilöki madárkáját a fészekből. A rémült apróság zuhan a szakadék felé csapkodva. Nagy pánik és visítás közepette úgy gondolja, hogy ennyi volt...meghalok. De az anyasas mindvégig ott repül mellette és mielőtt földet érne, alászáll és a szárnyaira veszi őt. Ez addig fog megismétlődni, míg meg nem tanul a kicsi repülni.
A hívő életünk is ilyen. Sokszor úgy gondoljuk, hogy ennyi volt...meghalunk. Isten nem is veszi észre, hogy zuhanok a szakadék felé és szét fogok loccsanni.
De Ő mindvégig ott van mellettünk és "szárnyaira vesz minket". Nála mindig van oltalom!
Tehát:
Az Úr biztos menedék !