"Dávid azonban Jeruzsálemben maradt."

"Dávid azonban Jeruzsálemben maradt."

 (2. Sámuel 11:1)

Jóábot és társait meghökkentette ez a döntés. Olyan időszakról olvassunk előző mondatban "amikor a királyok háborúba szoktak vonulni." Dávid a kor királyainak legsikeresebbje volt. Legyőzte vagy megfutamította az ellenséges seregek legtöbbjét. Most jött el az ideje annak, hogy növelje a birodalmát. de mialatt a katonái hadakoztak, ő otthon maradt. Talán fáradt volt. vagy túl kényelmessé vált. Bármi is volt az ok, a háttérben maradás unalomhoz vezetett, amely magával hozta a kísértést, ami pedig egy sor olyan eseményt váltott ki, amelyeknek a végkifejlete pusztulás és halál lett. 

Amikor Pál arra figyelmeztet, hogy az ördögnek talpalatnyi helyet se adjunk, akkor a fenti helyzetre gondolt. Amikor a lemaradás mellett döntesz, a Sátán kezére dolgozol, aki igyekszik azonnal valamivel kitölteni a sok szabadidőt.

A legjobb az, ha tevékenyen lefoglalod magad és serénykedsz az Úrért, minthogy csak sodródj, sokféle veszélynek kitéve.

Forrás:

Igazgyöngyök - Az Ige asztaláról

ITM KIadó.

" ... de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél." 3.

"Van ember, aki bajba juttatja embertársait,

de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél." 

(Példabeszédek 18:24)

Vannak olyan emberek, akik valóban arra törekednek, minden tettükkel, minden szavukkal, hogy a másikat bajba sodorják. Én azt hiszem ezek az emberek nincsenek békében  sem Istennel, sem saját magukkal. Az ő jelmondatuk lehetne, hogy legszebb öröm a káröröm, mert nincs benne irigység! De a káröröm, egyáltalán nem szabadna, hogy öröm legyen. A káron, más kárán nem szabadna örvendezni. Az ilyen emberek nem tudnak szeretni, ami azért lehetséges, mert még nem találkoztak az Istennel, és nem tudják, mi az agapé, a feltétel nélküli, megbocsátó szeretet. 

És hála legyen Istennek a barátokért. Egyszer valaki azt mondta, hogy a barátokat kárpótlásul adta Isten a rokonainkért. Néha én is úgy érzem, hogy van ebben valami, hiszen, sokszor egy barát nagyobb megértést mutat, több segítséget ad, mint a rokon, a testvér. Igyekezzünk tehát nem a mások kárán örvendezni, hanem testvérekké válni a Krisztus Jézusban, hiszen mi, keresztyének egy család vagyunk. 

(Forró Éva)

"Jó látni szemünkkel a napot" .

"Jó látni szemünkkel a napot" .

 (Prédikátor 11:7)

Kevesen vannak, akik nem értenek egyet ezzel a kijelentéssel. Isten egyformán szétárasztja a napfényt igazakon és gonoszokon. A Prédikátor könyvének írója arra bátorít, hogy értékeljük a fényes napokat, hogy ezek során megerősödve később át tudjuk vészelni a sötéteket is.

Minden olvasóm tudja, hogy az élet sok olyan napot tartogat, amikor nem ragyog a nap. A bölcsek elraktározzák a napfényes idők erejét, hogy majd a sötét napokban felhasználhassák azt.

Amennyiben az élet csak arra korlátozódva, amit a napvilágnál lehet tenni, nem sok értelme lenne, mondja a könyv írója.

Hozz ki többet az életből a nap sugarainál. Féld az Istent és teljesítsd parancsolatait, ismerd meg az örök életet és várd a hamarosan bekövetkező beteljesedést azon a földön, ahol nincs szükség napra, mert maga Krisztus lesz a világosság.

Forrás:

Igazgyöngyök - A hit ösvényén

ITM Kiadó.

"Boldogok, akiknek szívűk tiszta, mert ők az Istent meglátják."

"Boldogok, akiknek szívűk tiszta, mert ők az Istent meglátják."

 (Máté 5:8)

Egy református lelkész fogalmazta meg a következőt. Mielőtt lelkész lett volna nagyon jómódú családban élt. Mindene megvolt, amit óhajtott, majd iskolai tanulmányai elvégzése után munkába állt. Mégis azt érezte, hogy nem lehet csak ennyi az élet értelme, hogy bemegyek a munkahelyre, elvégzem a munkát, majd hó végén felveszem a fizetésemet. Családot alapítok és elvagyok. Több kell legyen ettől az élet értelme! Később rájöttem – megtérésem után –, hogy több az élet, mert a boldogság forrása maga az élő Isten!

Testvéreim! Pál apostol ezt írja egyik levelében: a boldog Isten evangéliumát hirdetem. Ha az Isten boldog, akkor ez azt jelenti, hogy bennünket is szeretne boldognak látni. A boldog Isten nem boldogtalan követőket akar magának. Azt akarja Isten, hogy mindnyájan boldogok legyünk. Már itt, a földön! Bevallom nektek őszintén, hogy hibának érzem, hogy mi, lelkészek erről nagyon keveset beszélünk! Talán mi, keresztyén emberek keveset is láttatunk abból, hogy mennyi boldogság van az életünkben. Lehet, hogy kevés is van! Nem elég vonzó a mi hívő életünk azok számára, akik még nem ismerik az Istent! Pedig nagyon sok múlik rajtunk, Krisztus-követőkön, hogy vonzóvá tudjuk-e tenni mások számára is ezt az életformát minden nehézség ellenére! Hiszen keresztje mindenkinek van, de látják-e azt a belső boldogságot, amely a miénk lehet? Ki kell mondani azt a lényeges mondatot, hogy Jézus Krisztus nélkül nincs igazi boldogság!

(Katona Béla)

"Munkatársaim ... ők vigasztaltak engem."

"Munkatársaim ... ők vigasztaltak engem." 

(Kolossé 4:11)

Nyilvánvaló, hogy Pál apostolnak jó kis szolgálócsoportja volt Kolosséban. Munkatársai többek voltak egyszerű kollégáknál, vigasztalást és támaszt nyújtottak egymásnak.

Így kellene ennek lennie minden otthonban, közösségben és gyülekezetben.  A vigasztalásra szükség van, és hol lehetne erre rátalálni máshol, ha nem melletted? Vagy, mint Pál esetében, vigaszt és támaszt lehet nyújtani a sokmérföldnyi távolság ellenére is.

Krisztus tanítványai nem alkalmazottak, bár az Úr kétségkívül a gazdájuk. Ők munkatársak, ezért akik közülük vitát szítanak és nehézséget okoznak, mindnyájukra szégyent hoznak. Krisztus munkatársait olyan szeretet köti össze, amely felülmúl bármit, ami megakadályozná az egymás felé áradó vigasztalást.

Forrás

Igazgyöngyök - A keskeny úton

ITM Kiadó

"Sőt téged is kérlek, hűséges munkatársam, segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért"

"Sőt téged is kérlek, hűséges munkatársam, segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért." 

(Filippi 4:3a)

Nem véletlen, hogy Ádám nem érezte magát jól egyedül még a paradicsomi állapotok közepette sem. Szüksége volt társra. S akkor lett teljessé az élete, amikor Isten hozzáillő segítőtársat adott mellé Éva személyében. 
Azóta is így van ezzel az ember. Társra van szükségünk az életben, a munkában, de még a hitben is. Ezért adta Isten a gyülekezetet, hogy ott éneklő, imádkozó, velünk együtt igét hallgató és igét megtartó társakra leljünk. 
S azért nem érzi jól magát sok-sok ember a földön, mert nincs társa! Társtalan a magánéletében, a munkahelyén, sokan még a családjukban is. Ebből a magányos állapotból hív ki minket hit által az Isten. Aki Atyjára lel a Mindenhatóban, annak embertársa is lesz a földön az Istene mellett. Mindig a szívembe hasít a 38 éve beteg története, aki így vallott Jézusnak: "Nincs emberem.". Ezért nem tudott időben belépni a Betesda tavába, mert nem volt, aki segítsen neki. S Jézus meglátta, rátalált, így lett Istene és lett embere! 
Akinek van Istene, van társa. Az Úr ad mellénk hűséges segítőtársat, munkatársat. Kérjük el Tőle, s adjuk hálát is értük Pál apostollal együtt! 

(Katona Béla)

"Mit csinálsz itt, Illés?"

"Mit csinálsz itt, Illés?" 

(1. Kir. 19:13)

Van alkalom, hogy nem tudjuk megindokolni, miért épp azon a helyen vagyunk, ahol az Úr ránktalál. Úgy tűnik, Illés is rossz lábon állt, s ez bármelyikünkkel megtörténhet.

A hegytető élményét a kiábrándultság völgye követheti. Illésnek bátorsága és hatalma is volt arra, hogy mind lemészárolja a Baál prófétáit, de később életét mentve futásnak eredt, mivel megijedt egy nő fenyegetésétől.

Csak hálát adhatunk Istennek az ő szolgáló angyalaiért, akik szolgálnak felénk, talpra állítanak és megerősödve küldenek vissza a hétköznapokra. Jogos-e az ÚR kérdése feléd: "Mit csinálsz itt?" Isten őszintén érdeklődik szolgái hollétéről. Nem veti el azokat, akik kudarcot vallanak, hanem különleges figyelmet tanúsít irántuk lelki egészségük helyreállítása érdekében.

Forrás:

Igazgyöngyök - A hit ösvényén

ITM Kiadó