"A poharat, amelyet az Atya adott nekem."

"A poharat, amelyet az Atya adott nekem."

 (János 18 :11)

Az Úr adja és tartja fenn az életet. Biztosak lehettünk abban, hogy nincs élet sem véletlenül, sem céltalanul.

A mi poharunk lehet egy feladat, amit ránk bízott az Úr , egy hely, amelynek betöltésére elhívott. Milyen csodálatos, hogy Jézus pohárként fogadja el az Atyától a bűnösökért való halált. Szörnyű volt, legszívesebben meghátrált volna, de felismerte: ez az egyedüli módja annak, hogy bárki is megmeneküljön.

A mi poharunk sokkal kisebb, össze sem hasonlítható a Jézuséval, mégis időnként ijesztő méreteket ölthet. A Mester nyomdokaiba lépünk, amikor magunkhoz vesszük a poharat és teljesítjük az ő akaratát. Amikor Istennek engedelmeskedünk, neki adjuk a dicsőséget, és áldás-poharunk túlcsordul.

Forrás

Igazgyöngyök - Amerre az Úr jár

ITM Kiadó

"Mit féltek, ó kicsinyhitűek?"

 "Mit féltek, ó kicsinyhitűek?" 

(Máté 8: 26)

Amikor elfog a félelem, nem tehetünk mást, minthogy imádkozunk Istenhez; de Urunknak joga van elvárni, hogy akik az Ő nevét segítségül hívják, bizakodva higgyenek benne. Isten elvárja gyermekeitől, hogy úgy bízzanak benne, hogy minden nehézség közepette egyedül őreá hagyatkoznak. Mi csak bizonyos határig bízunk Istenben, aztán visszatérünk azoknak az embereknek a kezdetleges, ijedtségimádságaihoz, akik nem ismerik Őt. Most már nem látunk kiutat és ezzel azt mutatjuk, hogy a legcsekélyebb bizalmunk sincs benne és az Ő világkormányzásában. Úgy látszik, hogy Ő alszik, mi pedig nem látunk mást, mint hatalmas hullámokat.

"Ó, ti kicsinyhitűek!" Micsoda fájdalom járhatta át a tanítványokat! "Már megint elbuktunk!" És mennyire fog fájni a mi szívünknek is, amikor hirtelen ráébredünk, hogy micsoda örömet okozhattunk volna Jézusnak, ha megmaradtunk volna az iránta való bizalomban- nem nézve arra, mi lesz azután.

Vannak olyan időszakok is az életünkben, amikor nincs vihar, sem válság, amikor emberileg megtesszük, ami tőlünk telik. De csak a nehézségek idején derül ki, hogy kiben bízunk. Ha megtanultuk volna imádni Istent és bízni benne, a nehézségek azt tették volna nyilvánvalóvá, hogy elmehetünk a legvégsőkig is anélkül, hogy bizalmunk meginogna benne. Eddig itt sokat beszéltünk a megszentelődésről. Hová vezet hát mindez? Az Istenben való megpihenésre, ami azt jelenti: egyek leszünk Istennel annyira, hogy nemcsak feddhetetlenné leszünk a szemében, hanem mély örömet is jelentünk neki.

( Oswald Chambers )

"Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek: Ne félj tőle ..."

"Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek: Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt egész hadinépével és országával együtt. Úgy bánj el vele, ahogyan elbántál Szíhónnal, az emóriak királyával, aki Hesbónban lakott."

 ( 4. Mózes 21: 34 )

Kánaán földje Isten ajándéka volt Izráel népe számára. Az izraelitáknak meg kellett küzdeniük az ott élő népekkel, hogy elfoglalhassák a földet. Végig kellett járniuk az odavezető utat, még akkor is, ha más népek útjukat állták. A mi keresztyén életünkben általában nem emberek ellen kell harcolni, hanem a bűn ellen (Zsid.12, 4), sötét erők ellen (Ef. 6,12) és azok ellen a gondolatok ellen, melyek Krisztus ellen irányulnak (2.Kor.10,5 ). Hogy állok én ezzel a harccal? Hagyom, hogy különböző akadályok utamat állják és feladom? Melyik fronton kéne felvennem a harcot, akár más keresztyének támogatását is igénybe véve? A győzelem nem magától értetődő, akkor sem, ha korábban már éltünk át Istentől kapott győzelmeket! Isten hatalmasabb, mint bizonytalanságunk. Így szól hozzánk: "Ne félj!" Szükségünk van Isten bátorítására, akkor is, ha a mi harcaink mások, mint Mózes harcai. Mózes itt áll a háborús események közepette anélkül, hogy egy kérés vagy könyörgéssel hagyná a száját. Ő Istenre irányította tekintetét és megkapta az ő ígéretét. 

"Ne félj" - ez a biztatás neked is szól, ma is. Ezzel a bizalommal nézhetünk szembe kihívásainkkal.

Isten az, aki győzelmet ad!

Ajánlott igeszakasz:

 Efézus 5: 10-20.

"Azután ismét beszélt Eszter a királlyal."

"Azután ismét beszélt Eszter a királlyal." 

(Eszter 8:3)

Eszter könyörgött a királynak, hogy hiúsítsa meg a rendeletet, amely szerint a tizenkettedik hónap tizenharmadikán minden zsidóknak meg kell halnia. Példaként áll előttünk, mint aki kitartott mindaddig, amíg eleget tett küldetésének.

Először hívatlanul megjelenik a király előtt, vállalva ezzel az esetleges következményeket. Majd tervet készít. Lakomára hívja Hámánt és a királyt, ahol leleplezi Hámánnak a zsidók ellen irányuló bűntettét. Azután feltárja a király előtt zsidó nemzetiségét. Most el kell érje valahogy a rendelet megsemmisítését. Ez azonban csak egy másik rendelet által valósulhatott meg, amely kimondja, hogy a zsidók megvédhetik magukat. Eszter közbenjárása sikeres volt: a zsidók győztek.

Így van ez most is. Isten, aki elhív, biztosít mindent, amire szükséged van annak érdekében, hogy rád bízott feladatot elvégezd.

Forrás

Igazgyöngyök - Amerre az Úr jár

ITM Kiadó

“A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember.”

 

“A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember.” 
(2. Korinthus 3,2)

Mindig szívdobogtató egy levél, hogy mi minden lehet benne, mennyi jó és mennyi nehéz dolog. A Biblia itt az embert nevezi levélnek. “Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok.” Kinek a levele vagy? Mindenki levél, csak az a kérdés, ki írt a szívedbe, az életedbe? Veszélyes dolog, ha bárkit engedünk beleírni. A levélen nem látszik át, hogy mit írnak benne, de a testünkön átragyog a tartalom. Vigyázz, mert ismer és olvas minden ember. Az ember azzal levelezik, akitől messzire került. Amikor az Isten már nem szólhatott az emberhez, akkor küldte a mennyei levelet. Jézus Krisztus Isten levele. A borítékon át- meg átárad Isten szeretete, tisztasága. Tömegek mentek Jézushoz, az egész lénye, szentsége vonzott. A levél akkor olvasható igazán, ha feltépik a borítékot. Nem tudom, téged, mint levelet, téptek-e már fel? Tökéletesen mindegy, durván tépik-e fel vagy szépen. Bár látnád most, az egyetlen levelet hogyan tépték a Gecsemánétól a Golgotáig, és hogy a kereszten mi jött ki ebből a levélből. “Atyám, bocsáss meg nekik!” Szeretett, akárhogyan is tépték. Még a vak százados is látta: “Bizony, Isten Fia volt!” Még a lator is látta és kérte: “Uram, emlékezzél meg rólam!” Láttad-e Őt úgy, mint Isten szerelmes levelét?! “Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő Egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Vajon elér-e hozzád ma Isten szeretete? Bár a környezetedben is olvashatna, és ismerhetne minden ember. Istennek az a célja életeddel, hogy mások számára Jézushoz vonzó levéllé lehess!

Forrás

Trausch Liza néni nyomán

"Te vagy Isten egyedül."

"Te vagy Isten egyedül." 
 (Zsoltárok 86:10) 

A zsoltáros minden más istenképet eltávolított szíve trónjáról. Nekünk is mindent el kell távolítanunk, és az Úr Istennek kell megosztatlan dicsőséget adnunk. Elismerni Istent nem elég: el kell távolítanunk mindazt, ami elvonja figyelmünket róla. A modern kor istenei, sport, élvezetek, kereskedés, kényelem, mind elfoglalhatja azt a fontos helyet, amelyet az Úrnak kellene elfoglalnia.

Ha valóban egyedül Ő Isten a szívünkben, akkor megtölti gondolatainkat, céljainkat és vágyainkat. Hozzá fogunk fordulni, és az ő nevét magasztaljuk. Jézusnak minden fölött Úrnak kell lennie, ha egyáltalán Úrrá akarjuk őt tenni. 
Az Isten formájú űrt egyedül az az EGY tudja betölteni, aki azt vallotta magáról, hogy Ő AZ ÚT, AZ IGAZSÁG ÉS AZ ÉLET. 

Forrás 

Igazgyöngyök - A megújuló kegyelemből - A menny gazdagságából 
ITM Kiadó

"Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erőnk szerint."

"Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erőnk szerint."

(Efézus 3:20)

Az imádkozó ember csak akkor fordul bizalommal Istenhez, ha Isten csodálatos erejének megtapasztalásában él. Pál apostol megtapasztalta ezt az erőt. Általa lett az üldözőből Jézus nevének hitvallója. Amit senki nem tartott lehetségesnek, amit maga Pál is kizártnak tartott, azt Isten megtette. Ez az erő szakadatlanul munkálkodott benne, ezért kiált fel így: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít!" Máskor pedig:„Felettébb diadalmaskodunk az által, aki minket szeretett." Ezért bízott abban, hogy Isten mindent megtehet (2 Kor 9, 8); az apostol sziklaszilárdan hitte ezt. Imádkozásán mint ragyogó korona, ott van Isten dicsőítése és imádása. Isten véghetetlen bőséggel mindent megtehet, azaz feljebb, mint valaha is megtapasztalhattuk.

Megtapasztaltuk már mi is Isten kegyelmének ezt a csodálatos erejét, amellyel új embert teremt? Új mederbe sodorta-e életünk folyamát ez az erő? Megtörtént bennünk is az a nagy változás, amit Pál ezekkel a szavakkal ír le: „A régiek elmúltak, íme, újjá lett minden"? Amire semmiféle emberi rábeszélés vagy ékesszólás nem képes, amit az ember legjobb szándéka sem vihet véghez, azt elvégzi Isten hatalma. Elveszi belőlünk a kőszívet és ad helyette újat, mely készségesen követi az Õ vezetését. Azután naponta új erőt és új bátorságot ad arra, hogy legyőzzük a gonoszt. Segít elhordozni a nehézségeket. - Csak ha átéltük és mindig újra átéljük Istennek ezt az erejét, tudunk igazán bizalommal imádkozni.

Életünk legnagyobb csodája: az ember szívének megújulása. Aki ezt megtapasztalta, abban eldőlt az a kérdés, hogy léteznek-e csodák vagy sem, mert saját magában látjaIsten csodálatos hatalmának legnagyobb bizonyítékát. Halálosan beteg lelke csodálatosan meggyógyult és most naponta Isten gyógyító erőiből él. Aki a legnagyobbat megtette, hogyne tenné meg a többit is? És ahogyan megmentette az én lelkemet, úgy másokat is életre vezethet. Imádságunk meghallgatásában is túlmegy azon, amit kérünk vagy elgondolunk. Isten bennünk munkálkodó ereje által - ami által fenntart és mindenen átsegít - fogalmat alkothatunk arról, hogy ennek a hatalomnak nincs határa. Mindent úgy tud és úgy akar irányítani az életünkben, hogy célhoz érjünk.

Carl Eichorn