"Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt."

"Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt."

 (Préd. 3,1) 

Így az év vége felé óhatatlanul gondolkozunk az időről. Mi az, mennyi van belőle, mire kapjuk, kapunk-e még és mennyit? Az a határ, amelyet az évek közt vonunk, mesterséges, de ha kiértékelünk egy ilyen szakaszt, segíthet abban, hogy a következőt - ha még kapunk - helyesebben töltsük el.

A Biblia azt tanítja, hogy az idő Istené. Ő ajándékoz nekünk mindennap újabb 24 órát. Kérdés, hogy arra használjuk-e, amire adta! Mulasztás akkor történik, ha nem arra használjuk. Időzavarba az kerül, aki tanulás helyett cseverészik, alvás helyett szórakozik stb.

Az idő helytelen felhasználása vagy eltékozlása vezet a sietéshez és a siettetéshez - amikor nincs türelmünk kivárni a dolgok természetes menetét. A kapkodás pedig felszínessé tesz, az ilyen ember több hibát vét, selejtet termel, balesetet okozhat. Feleslegesen kimeríti magát, és veszélyeztet másokat is. Aztán néha az igazán fontos dolgokat hagyjuk el, hogy elintézzük azt, ami sürget. Így károsodik az Istennel és az egymással való közösségünk.

A hívő ember hálásan látja, hogy Isten milyen bölcsen időzíti életünkben az eseményeket. Aki figyelmesen ügyel őrá, nem hamarkodik el semmit, és nem késik le semmiről. Jézus földi élete gyönyörű példa erre.

Mivel valóban ő szabja meg mindennek az idejét, ezért Isten nélkül rohanás, kapkodás, mulasztások vádja és folyamatos elégedetlenség kísér, Istenre figyelve pedig ugyanannyi idő alatt sokkal többet el lehet végezni, így is kell dolgozni keményen, de marad ereje az embernek, öröme lesz közben, a végén pedig hála és békesség van a szívében.

(Cseri Kálmán)

 

„Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusba vannak ”

" Isten velünk van. Isten közel jött hozzánk, hogy mi közeledhessünk Őhozzá. 

Az 1.Timóteus 2,6 azt mondja: Jézus

 „váltságul adta önmagát mindenkiért”. 

Nincsen ennél nagyobb csoda,minthogy Isten Krisztusban kiengesztelődött a világgal. Jézus azért jött, hogy hirdesse Isten öröm üzenetét:

 „Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusba vannak ”! (Róma 8,1)
Jézus eljött, hogy mi megtudjuk, Isten mennyire szeret bennünket. Jézus eljött, mert az Atya azt akarta, hogy meg tudjuk, hogy Ő teremtett bennünket abból a célból,hogy megismerjük és szeressük Őt. Jézus azért jött, hogy hirdesse az üzenetet, hogyha hiszünk Őbenne, akkor nem vagyunk többé a bűn rabszolgái, hanem lehetünk általa Isten gyermekei!"

(Szabó J. Róbert - Csodálatos üzenet)

"Ablakai nyitva voltak."

"Ablakai nyitva voltak." 

( Dániel 6: 10 )

Dániel naponta háromszor imádkozott nyitott ablak előtt. Azt követően is tette ezt , hogy Dáriusz kiadta a rendeletet, miszerint bárki könyörög istenhez vagy emberhez a királyokon kívül, azt az oroszlánok vermébe dobják.
Ha Dániel csak ebben az időszakban imádkozott volna nyitott ablakkal, az provokatív lett volna, de mivel mindig ezt tette, ezzel Isten iránti elkötelezettségét jelezte. A nyitott ablak szívünket ábrázolja, amelynek nyitva kell lennie Isten áldásai felé. Dániel ablakai amolyan kirakatablakok voltak, amelyen át beláthatott a világ.
Mindkettő szükséges - nyitva kell lennünk a Szentlélek felé, hogy áldását átvegyük. És fontos, hogy nyitva legyünk a világ felé, hogy a Jézusról szóló bizonyságtétel olvasható legyen életünkből.

Forrás

Igazgyöngyök - Örök értékek

ITM Kiadó

 

"Vegyétek le róla."

"Vegyétek le róla."

(János 11: 44) 

 

Milyen különös felszólítás! Vajon erre senki nem gondolt, amíg Jézus nem kérte meg őket? Megpróbáljuk elképzelni Lázárt, amint körbe van tekerve a temetési lepedőkkel és kötelekkel és kicsoszog a sírból. Feltámadt a halálból, de a halotti lepedőkkel van megkötözve.

Ma sem meglepő látni olyanokat, akiket Jézus feltámasztott, de meg vannak kötözve és mozdulni sem képesek. A Krisztusban való új élet szellemi megtapasztalás, amely változást kell hozzon a mindennapi életben. Amíg nem veted le a régi élet halotti lepleit, soha nem látjuk meg benned az újat.

Legyőzött keresztyén leszel, csendes maradsz, amikor tanúskodnod kellene, tehetelen, amikor dolgoznod kellene az aratás mezején. Rád is vonatkozik ez a felszólítás: "Vegyétek le róla!"?

Forrás

Igazgyöngyök - Örök értékek

ITM Kiadó

"Bizony tereld vissza azokat a te atyádfiához."

"Bizony tereld vissza azokat a te atyádfiához."
(5. Mózes 22:1) 

Mások javainak gondatlan kezelése olyan hiba, amely kiigazítra szorul. Felelőséggel tartozunk mások iránt. Az ószövetségi időben felelőtlenségnek és hibának számított az, ha láttad, hogy testvéred ökre vagy báránya elkóborol, és nem tettél semmit. Nem szeretnéd, hogy hasonló helyzetben neked is segítségedre legyen valaki?

Miután Kain megölte testvérét, így tiltakozott: "Őrizője vagyok-e atyámfiának?" - ezzel jelezte a szívében levő gonoszságot és ellenszenvet. Ehhez hasonló az is, amikor elhanyagolod testvéred megsegítését, a róla való gondoskodást vagy egy elveszett dolog visszaadását.

Isten keresi életünkben a megbékélést, a békességszerzésre és a helyreállításra való hajlandóságot.

Forrás

Igazgyöngyök - Örök értékek

ITM Kiadó

"Meghajolt, és arcra borult."

"Meghajolt, és arcra borult."

 (4. Mózes 22: 31) 

Mindannyian ezt tennénk, ha felismernénk, milyen ostobák voltunk, és mennyire lassú a szívünk az Úr akaratának felismerésére. Bálám haragra ingerelte az Urat azzal a magatartással, amivel elindult Moáb fejedelmeivel. Olvassuk, hogy Isten megengedte neki, hogy elmenjen, de számolnia kellett a maga választotta út következményeivel.

A szamár többet tudott, mint az önfejű próféta. Az felismerte az angyalt, Bálám viszont lemaradt erről. Ha úgy döntesz, hogy saját útjaidat járod, valószínűleglesznek nehézségeid, amikor szembesülsz az éppen előadódó helyzetekkel. Végül a szamár beszélni kezdett, és Isten megnyitotta Bálám szemeit is. Mennyire hálásnak kell lennünk nekünk is, amikor Isten megnyitja szemeinket!

Forrás

Igazgyöngyök - Örök értékek

ITM Kiadó

"Ha nem fellebbezett volna a császárhoz."

"Ha nem fellebbezett volna a császárhoz."

 (Apostolok Cselekedetei 26: 32)

Fesztusz kormányzó és Agrippa király hallotta Pál beszédét. Fesztusz aztán azt mondja, hogy ha Pál nem fellebbezett volna a császárhoz, most szabad lehetne, hiszen ne tett semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot.

Nos, vajon meggondolatlan volt Pál, amikor azt kérte, hogy a császár ítélje őt meg? A válasz. "Nem." Ez volt az Isten által rendelt út, hogy Rómába jusson. Mi van azokkal a cselkedetekkel, amelyeket a múltban elkövettünk, de amennyiben újra élhetnénk az életet, már nem ismételnénk meg? Szenvedhetünk ma azokért a hibákért, amelyeket a múltban figyelmetlenségből követtünk el? A válasz szintén: "Nem."

Amit tegnap tettünk az elmúlt. Isten a mai napra épít! Ez a kiindulópont. Ne mondogasd: mi lett volna, ha ezt vagy azt tettük volna! Fogadd Isten mára biztosított gondoskodását, és vidd végbe az ő tervét!

Forrás

Igazgyöngyök - Örök értékek

ITM Kiadó