Csodát tett...

 

"Csodát tett vele."

(2. Krón. 32: 24)

A Biblia tele van csodákkal: és a mai élet is tele van velük, csak fel kell ismernünk. A csodákat nem lehet magyarázni a természet törvényeivel - épp azért csodák. Céllal történnek ezek és mondanak is valamit - vagyis jelek.

Sajnos, Ezékiás nem ismerte ezt fel: úgy tűnik, hogy történtek csodás részét elfogadta, de nem követte azt abból fakadó jelzést. Gyógyulásért imádkozott, Isten megadta neki egy csoda folytán és egy természetfeletti jellel. Mégis Ezékiás nem válaszolt megfelelően az iránta tanúsított jótéteményért, hanem az hátralevő életét bölcstelenül élte, uralkodásának első szakasza után, amit istenfélelmében végzett. Az Ige mondja, hogy Isten elhagyta őt, azért, hogy próbára tegye. Nem annyira a csoda számít, hanem az, hogy mit teszünk, amikor megértettünk a jelt belőle.

Forrás 

Igazgyöngyök - Az Ige asztaláról 

 ITM Kiadó

Dicsérj...

Dicsérje őt a nap és a hold, dicsérje minden fényes csillag! … Mert ő parancsolt, és azok létrejöttek…  (Zsolt 148,3.5) Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom,  mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett.  (Jel 4,11) A mennybe ragadtatott János szeme elé csodálatos kép tárul: üvegtenger partján, Isten szivárvánnyal övezett trónusánál négy szeráf és huszonnégy fehér ruhás vén imádja és magasztalja azt, aki volt, és aki van, és aki eljövendő. A mai nap zsoltárverse szerint a természet is, a nap, a hold, a csillagok, minden, mi van, minden, mi él, már a puszta létével is Teremtőjét dicséri. Az élő és az élettelen természetet figyelve én is ezt teszem. De ez nem megy csönd és nyugalom nélkül, nem megy munka közben. Pihenésre, szünetre, szabadságra, le- és megállásra van szükségem ahhoz, hogy lelkemet magával ragadhassa a dicséret és a magasztalás Isten nagysága és gyönyörű világa láttán; hogy tétlen szemlélődésem és elmélkedésem a munkámat és a cselekvéseimet is gazdagítsa. Kell a hetedik nap. Áldott a semmittevés. „Oly szomorú, hogy nem fektethetem Gyászos fejem egy csöndes ölbe tétlen Hosszú napok során, e gyönge télben, tűnődni a halálon, s életen. … Lelkem körül a munka mocska van: Nemes tétlenség, nemesíts meg engem!” (Babits Mihály: Oly szomorú, hogy oly nehéz megélni) * Nagy Istenem, ha nézem a világot, Melyet teremtett szent „legyen” szavad, Ha itt e földön millió lényt látok, Kiket igazgatsz, táplálsz egymagad. Szívem feléd ujjong örömtele: Mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te! Szívem feléd ujjong örömtele: Mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te! (Stuart K. Hine, 1953) (Magyarkuti Gyuláné Tóth Katalin)

"Keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot."

"Keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot."

(Zofoniás 2: 3)

Az igazság és az alázat két olyan tulajdonság, amely egyáltalán nem népszerű a bűnös világban. Ahol annyi a hamisság - szexuális erkölcstelenség, kapzsiság, önzés, irigység, ellenségeskedés, ott egyáltalán nem népszerűek azok, akik az igazságra törekszenek. Egy olyan társadalomban, ahol az ÉN van a középpontban, az alázat nem egy keresett cikk. De mindazok, akik igazán keresik az Urat, az igazságra és az alázatra törekszenek. Ez a keresésé erőfeszítésbe kerül, több ez a felületes szemlélődésnél. A keresett dolog viszont nagy értékű. Krisztus áldozata és a Szentlélek jelenléte által lehetséges igazságosan élni a szent Isten előtt. Nem könnyű alárendelni magunkat az ő akaratának, de olyan békét és beteljesedést eredményezhet ez, amilyet egyedül Krisztus adhat.

Forrás

Igazgyöngyök - A keskeny úton

ITM Kiadó

"Te véded fejemet a küzdelem napján."

"Te véded fejemet a küzdelem napján."

(Zsoltárok 140: 7) 

A fej az, aminek igazán szüksége van a védelemre. Elveszítheted a lábad, és túléled, de ha a fejedet veszíted el, akkor véged van. Sok terület van, amire vigyáznunk kell, de a fej védelme az első helyen kell álljon listánkon. Hála Istennek, mert ígéretet tett arra, hogy megvédi fejünket. Áldás, ha az olaj kenete van a fejeden: vigasztalás és bátorítás, ha felemelheted a fejed, de ezek közül egyik sem történhetne meg, ha az Úr nem védelmezne bennünket. Isten elküldte az ő Fiát, hogy a Megmentőnk legyen. Benne menedéket, biztonságot és megváltást találtunk.

Az élet harc, és egyetlen harc sem olyan heves, mint a kereszt katonáinak a harca. Az Újszövetség beszél az üdvösség sisakjáról, amit a katonának viselnie kell.

Forrás

Igazgyöngyök - Örök értékek

ITM Kiadó

"Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót ..."

"Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel,

 leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben."

( Galaták 6: 10 )

A vetés dolgában meghatározó szerepe van az időnek. Nem úgy, hogy majd vetünk, ha lesz rá időnk. Ha ugyanis esedékes a magvetés, akkor késedelem nélkül időt kell szakítanunk rá, mert különben nemcsak a vetést szalasztjuk el, hanem vele együtt az aratás lehetőségét is. Ne feledjük, a megtérést sürgető "ma" szócska érvényes a megtérés gyümölcseire, a jó cselekvésére is. (Ez utóbbi nemcsak anyagi támogatásban, hanem együttérzésben, oltalmazásban, hitre segítésben is megnyilvánulhat.)

Segítő szeretetünk köréből a tőlünk távol élőket sem szabad eleve kirekesztenünk, de elsősorban mégis a hozzánk legközelebb álló hittestvéreinknek kell jótetteinkből részesedniük. Az a gyülekezet ugyanis, amely saját rászorultjait elhanyagolja, elveszti a Krisztus-hirdetéshez lényeges erkölcsi hitelét. 

Istenem, segíts, hogy a jót időben és bölcsen, de mindenképpen megcselekedjem!

( Győri Kornél )

"A poharat, amelyet az Atya adott nekem."

"A poharat, amelyet az Atya adott nekem."

 (János 18 :11)

Az Úr adja és tartja fenn az életet. Biztosak lehettünk abban, hogy nincs élet sem véletlenül, sem céltalanul.

A mi poharunk lehet egy feladat, amit ránk bízott az Úr , egy hely, amelynek betöltésére elhívott. Milyen csodálatos, hogy Jézus pohárként fogadja el az Atyától a bűnösökért való halált. Szörnyű volt, legszívesebben meghátrált volna, de felismerte: ez az egyedüli módja annak, hogy bárki is megmeneküljön.

A mi poharunk sokkal kisebb, össze sem hasonlítható a Jézuséval, mégis időnként ijesztő méreteket ölthet. A Mester nyomdokaiba lépünk, amikor magunkhoz vesszük a poharat és teljesítjük az ő akaratát. Amikor Istennek engedelmeskedünk, neki adjuk a dicsőséget, és áldás-poharunk túlcsordul.

Forrás

Igazgyöngyök - Amerre az Úr jár

ITM Kiadó

"Mit féltek, ó kicsinyhitűek?"

 "Mit féltek, ó kicsinyhitűek?" 

(Máté 8: 26)

Amikor elfog a félelem, nem tehetünk mást, minthogy imádkozunk Istenhez; de Urunknak joga van elvárni, hogy akik az Ő nevét segítségül hívják, bizakodva higgyenek benne. Isten elvárja gyermekeitől, hogy úgy bízzanak benne, hogy minden nehézség közepette egyedül őreá hagyatkoznak. Mi csak bizonyos határig bízunk Istenben, aztán visszatérünk azoknak az embereknek a kezdetleges, ijedtségimádságaihoz, akik nem ismerik Őt. Most már nem látunk kiutat és ezzel azt mutatjuk, hogy a legcsekélyebb bizalmunk sincs benne és az Ő világkormányzásában. Úgy látszik, hogy Ő alszik, mi pedig nem látunk mást, mint hatalmas hullámokat.

"Ó, ti kicsinyhitűek!" Micsoda fájdalom járhatta át a tanítványokat! "Már megint elbuktunk!" És mennyire fog fájni a mi szívünknek is, amikor hirtelen ráébredünk, hogy micsoda örömet okozhattunk volna Jézusnak, ha megmaradtunk volna az iránta való bizalomban- nem nézve arra, mi lesz azután.

Vannak olyan időszakok is az életünkben, amikor nincs vihar, sem válság, amikor emberileg megtesszük, ami tőlünk telik. De csak a nehézségek idején derül ki, hogy kiben bízunk. Ha megtanultuk volna imádni Istent és bízni benne, a nehézségek azt tették volna nyilvánvalóvá, hogy elmehetünk a legvégsőkig is anélkül, hogy bizalmunk meginogna benne. Eddig itt sokat beszéltünk a megszentelődésről. Hová vezet hát mindez? Az Istenben való megpihenésre, ami azt jelenti: egyek leszünk Istennel annyira, hogy nemcsak feddhetetlenné leszünk a szemében, hanem mély örömet is jelentünk neki.

( Oswald Chambers )