„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához..."

„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához,

hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk,

 amikor segítségre van szükségünk.”

(Zsid. 4: 16)

"... Hála legyen azért – amint a Zsidókhoz írt levél írója biztat bennünket –, hogy jöhetünk az Úr Jézushoz bizalommal, mert megérti helyzetünket, és a szükség idején kész segítséget nyújtani (Zsid 4,16). Gondoljunk kegyelmére, amely segít abban, hogy elviselhetők legyünk, irgalmára, győzelmes hatalmára, bölcsességére, amely utat mutat számunkra. Ne feledjük megnyugtató jelenlétét és békéjét, hogy megértsük, és túljussunk az élet viharain. Ezek mind teljesíthető kérések!

Így legközelebb, ha nehéz az életed, és nem tudod, hogy mit tegyél, fogadd meg a Biblia tanácsát: „ébreszd fel” Őt! Kimerült leszel és elveszíted a bátorságodat, ha megpróbálsz a csónakodból teljesen egyedül kilépni!..."

( Joe Stowell )

Forrás: 

Vetés és Aratás - 2012./2.

"A maga idejében megteszem ezt."

 

"A maga idejében megteszem ezt."

(Ézsaiás 60: 12) 

Azt szeretnénk, ha most jönne el a megfelelő idő. Pedig legtöbbször nem irányíthatjuk a körülményeket. Várunk a felszabadulásra vagy arra, hogy a helyzet kedvezőre forduljon, de a várakozással maradunk. Az, hogy még nem rendelkezel valamivel, nem kell megakadályozzon abban, hogy várd azokat a jó dolgokat, amelyeket az Úr tartogat neked. Ézsaiás próféta előre mutat arra az időre, amikor vége lesz  a gyásznak és amikor az Úr lesz az emberek örök világossága. A bronz helyett arany, a fa helyett ezüst, és akő helyett vas, ez lesz majd a napirendben. Hittel ragadd meg azokat az igazságokat, amelyeket az Úr ad neked, és várj türelemmel azok beteljesedéséig. Amikor eljön a megadott idő, Isten megteszi, amit ígért.

Forrás

Igazgyöngyök - Örök értékek

ITM Kiadó

Mindenre van erőm a Krisztusban...

 

"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem."  (Filippi 4:13) 

Amikor életünk terveinknek megfelelően, sőt olykor még attól is jobban alakul, akkor könnyű azt mondani, hogy mindenre van erőm! Aztán előbb-utóbb úgy is rájövünk, hogy azért ez nem egészen így van. Az a nagy tanulsága többek között igénknek, hogy Pál apostol nem az élet napos oldaláról fogalmazta meg. Éppen az árnyékos, hűvös börtöncellában fogan meg benne a megállapítás. Nem tagadja, hogy ereje - mind a szűkölködés, mind a bővölködés idején - nem önmagától, hanem Krisztustól van.
Lényeges gondolat, hogy mindenre lehet erőnk Krisztusban. Erőt kaphatsz a zsörtölődő főnök, a munkát szabotáló munkatárs, az állandóan panaszkodó ismerős, a dirigáló házastárs, a feleselő gyermeked elviselésére is! Ha mégsem sikerül az előbb felsoroltakat, vagy a fel sem soroltakat elviselned, akkor talán az a baj, hogy egyedül küszködsz, és nem kéred Jézus segítségét! Ő ugyanis csak olyan embereket és élethelyzeteket rendel mellénk, melyekhez elég erőt is kapunk Tőle! 

Csak csendesen teszem a gondolataink tárgyává, hogy vajon bennünket elviselni másoknak (házastársnak, testvérnek, szülőnek, gyermeknek, főnöknek, munkatársnak, szomszédnak, gyülekezeti tagnak...) mekkora erőkifejtést jelent?
Kívánom, hogy legyen sok erőd ma is mások szeretetben való elhordozására és ügyelj arra, hogy Te ne sok erőt vegyél el mások lelki energiáiból!

(Katona Béla)

 

"Örömmel, teljes szívemből és teljes lelkemből teszek jót velük..."

 

"Örömmel, teljes szívemből és teljes lelkemből teszek jót velük..." 

    (Jer. 32: 41)

Elképzelni sem tudom, hogy amit szívvel-lélekkel teszünk, az ne volna örömteli. Az elmúlt napokban többször is szóba került beszélgetések alkalmával, hogy a gyermeki odaadást, belefeledkezést hogyan lehetne megőrizni felnőtt korra. Hiszen ez volna a célja, értelme életünknek: Isten nyomán teljes szívből, teljes lélekből, örömmel jót tenni felebarátainkkal. Akár önmagunkat, akár közösségünket tesszük nagyító alá, aligha azt találjuk, hogy a keresztyénség buzgón, célratörőn teljesíti hivatását. Márpedig sem a megszokásnak, sem az elvárásoknak, sem pedig a kényszerűségnek alávetett akarat nem termi meg az öröm gyümölcsét. Gondoljuk csak végig: életünk egyetlen valódi hatalma, Mennyei Atyánk önmaga példájával mutatja meg boldog életünk lehetőségét. 

Ne adjuk fel a reményt, hogy követni tudjuk őt. Ámen.

Forrás - Isten szava Hozzánk!

 http://reggeliige.blogspot.com/

 

 

"Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok ..."

"Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. 

Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik." 

(Máté 7,7-8)

Isten országának alapigazságai között található a kérés, keresés és a zörgetés lehetősége. Maga Jézus Krisztus biztatja tanítványait, hogy érdemes a mennyei Atyához járulni, hiszen jókat remélhetünk tőle. Ez az esély tehát mindegyikünk számára adott, csak élni kell vele minél többször.

Amikor az Úrtól kérünk, akkor nem a szavaink és nem is a többször ismételt kifejezéseink hoznak gyümölcsöt, hanem az a bizalom, hogy szerető Atyánk van (Máté 6,7-8). Talán szüleinket néha zavarta, hogy már megint kérünk valamit tőlük, már megint nyaggatjuk őket vágyainkkal. Az viszont biztos, hogy sohasem akartak nekünk rosszat, és a legjobb tudásuk szerint adták azt számunkra, amit jónak tartottak. Szüleink tévedhettek, dönthettek akár rosszul is a legjobb szándékuk ellenére, de jóakaratuk megkérdőjelezhetetlen. Jézus Krisztusban megtaláltuk a mennyei családunkat. Atyánk a tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent (Róm 8,32)? Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk (Zsid 4,16)! Kérjünk, és kapni fogunk, keressünk, és találni fogunk, zörgessünk, és Istenünk megnyitja az ajtókat!

 ( Paróczi Zsolt )

"Úgy ragyogjon a ti világosságotok ...."

"Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, 
hogy látván a ti jó cselekedeteiteket, 
dicsőítsék érte a ti mennyei Atyátokat!" 

(Máté 5 : 16)

Az önkéntes maga keresi a feladatot. Ami neki tetszik. Maga ajánlja fel az idejét egy szervezetnek vagy magánszemélynek – rendszeresen, vagy ad hoc – annak a feladatnak az elvégzésére, ami neki testhezálló. Lassan megérzi a jócselekedet izét, zamatát, hogy ilyenkor nemcsak ad, de kap is cserébe: köszönő szót, hálás tekintetet, viszont-szeretetet. (S csalódik, megkeseredik, ha még meg sem köszönik, amit tett!) Egyházilag csatlakozunk az önkéntesség évéhez, ezzel azt is szeretnénk kifejezni, hogy sok-sok önkéntes van egyházunkban. Szeretnénk ezt a világnak is megmutatni. Érdemes felkeresni közösségeinket, csatlakozni az akciókhoz: szeretethíd, cipős doboz akció vagy épp más jótékonykodás. De miben más az egyházi önkéntes? Hiszen ő is szabad akaratából cselekszik. Aki keresztyén és szolgálatot teljesít, az nem valaminek, hanem Valakinek az elkötelezettje, s nem a köszönömért, a hálás tekintetért teszi. Nem ráérő idejében, nem csupán akciók alkalmával. Aki keresztyén, az hálából cselekszik. Isten iránti hálából! Tudja, hogy elveszett volt, s Isten megkereste, megtalálta és megváltotta őt. Nem hagyta, hogy bűnös állapotában maradjon, hanem Jézus Krisztus áldozatáért megkönyörült rajta. Kiterjesztette rá a kegyelmét. Még fülünkben cseng, amit karácsonykor hallhattunk: Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek! Egy ilyen óriási áldozathozatal Isten részéről lenyűgöz. Értem, kis porszem emberért ekkora áldozatot hozott a Teremtő? Válaszképpen e kegyelemért, hálából a szabadulásért, igyekszünk Istennek szentelni az életünket.

(P. Tóthné Szakács Zita)

".... Szeretlek, Uram, erősségem! ... "

"A karmesternek: Dávidé, az ÚR szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az ÚRnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az ÚR. Ezt mondta: Szeretlek, Uram, erősségem!  Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!  Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.  Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem. A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám. Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott." 

(Zsoltárok 18,1-7)

A szorgalom, a kemény munka, a kitartás legtöbbször meghozza a várt eredményt, és jólesik látni, mire jutott az ember a "saját erejéből". A kevéssé szorgalmas, vagy éppen csak nem kitartó, kevesebb erővel rendelkezők gyakran elcsüggednek, ha nem sikerülnek a dolgaik. Melyik hozzáállás a jellemző rám? Kicsit azért büszke vagyok magamra, amiért ezt-azt elértem, vagy siránkozással telnek a napjaim, amiért valami ismét nem sikerült? Bárhogyan is van, akik így gondolkodnak, mindkét esetben elfeledkeznek a mindenható Istenről. Mid van, amit ne kaptál volna? - kérdezi az Úr a dicsekvőt. Miért nem hívsz segítségül engem? - teszi fel a kérdést a csüggedőnek. Tőlem most mit kérdez a mennyei Atya? Az élet bármelyik szakaszában előfordulhatnak velünk nehéz, emberpróbáló helyzetek. Emlékeztesd magad: "Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!" Kiálts az Úrhoz, és megszabadulsz erőtlenségeidtől, kimenekülsz nyomorúságaidból, mert meghallja hangodat. Amikor meglátjuk a Mindenható kegyelmét az életünkben, akkor mi is így imádkozhatunk. 

"Szeretlek, Uram, én erősségem!"

( Paróczi Zsolt )