"...egy a ti tanítótok: a Krisztus."

"...egy a ti tanítótok: a Krisztus." 

(Máté 23,10)

A jóság mércéje

Milyen fontos tud lenni az embernek az, hogy mások mit gondolnak, mit mondanak róla! Óriási ereje van ennek a tényezőnek az életünkben. Olyannyira, hogy - vegyük észre - jócselekedeteinket is leginkább ez motiválja. Vagy a félelem, hogy megszólnak, hogy rajtakapnak, hogy embereknek vagy Istennek a véleménye rossz lesz rólunk - netán magunk előtt kell szégyenkeznünk. Vagy ellenkezőleg: a büszkeség. Akár hívő, akár nem hívő emberről van szó, fontos, hogy különbnek tarthassam magam másoknál. Hogy "jó" ember legyek. Figyeljük csak meg! Az egyik ember azt mondja: "Borzalmas a szomszédom! Elképesztő a rendetlenség nála. Minden a feje tetején áll. Nálam bezzeg minden a helyén. Nem is tudom, hogy lehet úgy élni. Nincs igazam?" A szomszéd: "Lehet, hogy kevesebb időt töltök takarítással, házimunkával, de én legalább törődöm a gyerekeimmel, időt töltök velük. Nem úgy mint a szomszéd. Hát nem fontosabb a gyerek, mint a takarítás? Mit is szólnának, ha az én gyerekeim neveletlenek volnának?"
Álljunk csak meg! Nem úgy áll a helyzet, hogy a legtöbb tettemet a szívem mélyéről a félelem vagy a büszkeség mozgatja? De hiszen pontosan ezek az indítékai a hazugságoknak, a tisztességtelenségnek, a mindenféle bűnöknek is! Lényegében tehát nincs is különbség a "jó" ember és a "rossz" ember között?!
Jézus azonban egészen másra hív. Azt mondja: fölszabadítalak az alól a kényszer alól, hogy magadat mások vagy éppen saját magad véleménye alapján ítéld meg! Csak az számít, amit én mondok rólad! Szeretlek, enyém vagy, hozzám tartozol - függetlenül attól, amit mások mondanak rólad, vagy amit te gondolsz magadról. Úgy szeretlek, ahogy vagy - ismerem nehézségeidet, félelmeidet. Ne félj! Veled vagyok, vezetlek, tanítalak!
Igen, nehéz, hogy tényleg teljesen föladjuk a jogot, hogy mi magunk legyünk saját jóságunknak a mércéje. De igazi szabadság az, hogy nem kell megfelelési kényszer alatt élnem. A jót tennem "lehet", nem tennem "kell".

Forrás
 Lelki útravaló a mai napra

Nézzünk fel Jézusra!

 

Nézzünk fel Jézusra!

(Zsid.12:2)

 

Jézus hitünk szerzője és bevégezője, ezért bárhol is tartasz lelki zarándoklásodban, őt éppen ott találhatod meg, ahol vagy. Nincs olyan szükség, amit ő nem tudna betölteni, nézz hát fel rá jelenlegi helyzetedben is! Elől megy az ÚR! A tanítványai követik. Nincs esély az eltévelyedésre, ha Jézus az, akire nézel. Ő feltámadás után tanítványai előtt ment Galileába, és előtted megy ma a munkahelyedre is. Megígérte, hogy visszajön, bár senki nem gondolta, hogy több mint kétezer évet kell majd várni erre. Ezt az ígéretét viszont soha nem vonta vissza. Jézusra függesztett tekintettel élni azt jelenti, hogy érzékeled, amint tekintetével kíséri életed. Megáld jelenlétének tudatával, tökéletes terve szerint vezeti az éltedet, és krisztusi áldássá tesz a szükségben levők számára.

Forrás -  Igazgyöngyök - A hit ösvényén - ITM Kiadó

 

Áldott Ünnepeket! - " ... ezért küldettem."

 „…ezért küldettem.”

( Lukács 4: 43 )

Egyszer egy édesanya el akarta csomagolni a kis betlehemet karácsony után, amikor észrevette, hogy a Gyermek Jézus hiányzik. Megkérdezte négyéves gyermekétől, hogy tudja-e hova lett a Kisjézus? A gyermek így felelt: „Igen, tudom, de Ő nem akarja, hogy bárkinek is elmondjam.” „Miért nem?” – kérdezte az édesanyja. „Azért, mert nem akarja, hogy őt is elpakolják a többi dísszel együtt.” – felelte a kicsi. Mekkora bölcsesség egy gyermek szájáról! 

Ha tudod, hogy miért jött Jézus, akkor minden nap karácsonyt fogsz ünnepelni! 

Ő azt mondta:

1) „…azért jöttem, hogy a törvényt betöltsem” 

(Máté 5:17 NKJV). 

Az énekíró így fogalmazta: „A mindenség teremtője, az emberért átokká lett. A követelést, melyet Ő maga állított fel törvényében, teljes mértékben kifizette.” Teljes fedezet! Minden bűnödért, mulasztásodért, még a gondolatban elkövetettekért is, megfizetett a Golgotán.

2) „…az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon…” 

(Máté 20:28 NKJV). 

Jézustól egy anya ezt kérte: „Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől üljön a te országodban” 

(Máté 20:21).

 Jézus így válaszolt: „Szolgálat, nem pedig versengés!” 

3) „…hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát…”

 (Lukács 4:43).

 Minden alkalommal, amikor Isten akaratának engedelmeskedünk a magunké helyett, arról „prédikálunk” másoknak, hogy mit jelent Isten országa állampolgárainak lenni. 

4) „…az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” 

(Lukács 19:10).

 Képzeld el, milyen lenne találkozni valakivel a mennyben, akivel együtt dolgoztál, vagy együtt éltél, és ő ezt kérdezné: „Hogy lehet, hogy te sohasem beszéltél nekem erről?” Tartsd szem előtt ezt a négy dolgot, és minden napod karácsony lesz! 

 Forrás: 

Mai ige - 2011.

"Ilyen nagy hitet."

"Ilyen nagy hitet."

 (Máté 8:10) 

A százados kérése természetes volt, de a Krisztus ajánlatára adott válasza minden volt, csak nem az. Ámulatba ejtette Jézust. Sokaknak közülünk Jézus fizikai jelenléte megnyugtató lenne, ennek a pogány embernek azonban nem volt erre szüksége. "Csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám." Ebből nyilvánvaló, miről is szól a hit valójában.

Jézus nem érintette meg és nem is látta a beteget, ez azonban nem akadályozta a századost abban, hogy higgyen a gyógyulásban. A hit jutalma pedig nem maradt el. Könnyű érzékeinkre támaszkodni, arra, amit megérintünk és látunk, aztán kételkedni abban, hogy képes-e Isten gondoskodni mindennapi szükségünkről. Nos, ennek az embernek a példája bátorításképen áll mindannyiunk előtt, hogy a hit fölötte áll minden érzékszervünknek. 

Egyedül a Krisztusban való hit képes létrehozni változást.

Forrás

Igazgyöngyök - Örök értékek

ITM Kiadó

"Arra törekedjünk tehát, ami a békességet és az épülést szolgálja."

"Arra törekedjünk tehát, ami a békességet és az épülést szolgálja." 

(Róm 14,19)

Békesség Krisztusban!

Hogyan törekedhetünk azokra a dolgokra, amelyek a békességet és az épülést szolgálják? Pál apostol szerint akkor, ha Isten békességet teremtő Szentlelke munkálkodik bennünk. A békesség gazdag tartalmú szó, amely beteljesíti a várakozást és a reménységet, megszabadít a csalódástól. Békesség után vágyódik és azt keresi minden emberi szív ebben a nyugtalan és békétlen világban. A békesség az igazi élet alapja. Vannak, akik a békességet az elmélkedésben és a természet csendjében keresik, mások inkább a tudományokkal vagy a művészetekkel foglalkoznak, egyesek pedig azt remélik, hogy a vallásban találják meg. Korunkat kiváltképpen jellemzi a nyugtalanság, a háború, a viszály. Sokakat félelem és szorongás tölt el a jövőt illetően. Mi lesz a világgal, mi lesz velünk? Csakhogy az a békesség, amelyet az Isten az ember számára ígért, valóban sokkal több, mint az emberek kölcsönös megértése, vagy az, hogy nem ártanak egymásnak. Amikor Isten békességet hirdetett, ezzel sokkal többet akart ajándékozni az embernek. Mert annak előfeltétele, hogy az emberek békességben élhessenek: békesség Istennel. Ezt a békességet ma még mindenki elnyerheti, és ez az ajándék a golgotai keresztnél található. Aki Istenhez fordul segítségért, azt Isten megajándékozza az ő békéjével. Ez a békesség Jézus Krisztus művén alapszik. Ezért kell nekünk is benne bízó emberekként erre törekednünk, ezen munkálkodnunk. Csakhogy a hívő ember is kénytelen megállapítani, hogy gyakran csüggedés, nyugtalanság és békétlenség tölti el a szívét. Sajnos vannak olyan helyzetek, amikor e világ látható dolgai foglalják el szívünket: a munka, a gond, a panasz, a fáradtság, a csüggedés, az engedetlenség. Ezek mind megzavarják a szív békességét. Ezért kell arra törekednünk Krisztus gyermekeiként, hogy a szívünket átjárja a mi Urunk szeretete, és vele leküzdhessük a bennünket érő támadásokat, kísértéseket, és a békességet munkáljuk egymás között és a világban, ugyanakkor egymás lelki épüléséért fáradozzunk.

Forrás
Lelki útravaló a mai napra
 

"Nem késlekedik az Úr az ígérettel ..."

"Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen."

 (2.Péter 3,9)

Türelem
 
A kis-ázsiai gyülekezetek tagjai olyan tévtanítással találták szembe magukat, amelynek lényege az volt, hogy a tévtanítók a keresztyén szabadság hangoztatásával szabados életet éltek, és a Krisztus második eljöveteléről szóló apostoli tanítást semmibe vették. Szerintük ha Krisztus eddig nem jött vissza, akkor az ítélet is elmarad. Ne feledjük, az első keresztyének közül sokan még az elsõ generáció idejére várták Krisztus második eljövetelét. Azokat, akik józanságra próbálták inteni a tévtanítókat, csúfolódva igyekeztek elhallgattatni azzal, hogy a világ kezdete óta semmi sem változott, és semmi jele annak, hogy valaha is változni fog.
Péter először is a buzgó, hithű életre hívja követőit, majd a tévtanítókkal szemben a Szentírásra alapozva állítja: a világ már elpusztult korábban, de a jelen világ Isten szavára megmaradt, és áll hűségesen, hogy megvédje az oly méltatlan emberiséget a második, tűz általi pusztulásig.
Az apostol állítja továbbá, hogy Isten türelme sokkal tovább tart, mint amit elménk fel képes fogni: "Türelme hosszú, szeretete nagy." (Zsolt 145,8) Különösen azért, mert drága árat fizetett értünk. Éppen ezért türelmes az Úr, mert minél többeket szeretne megnyerni magának.
A világ stabilnak tűnik, de egyre gyakrabban vagyunk kénytelenek szembenézni törékenységével. Vajon a globális felmelegedés, a légkör és az ivóvízkészletek szennyeződése nem figyelmeztetés-e arra, hogy előbb-utóbb el kell számolnunk a ránk bízott földdel?
Összeszorul a szívünk, ha erre gondolunk. Pedig a keresztyén ember számára az ítélet napja nem a teljes pusztulás ideje, hanem valami újnak a kezdete, az üdvösségé, az örök életé. Isten ugyanis elpusztítja a jelenlegi világot, de csak azért, hogy valami jobbat, tartósabbat, neki tetszőbbet hozzon létre, és abban nekünk is helyet készített.

Forrás
Lelki útravaló a mai napra
 

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban .."

 

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban  

és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. " 

(Filippi 4:6) 

Fel kell ismernünk, hogy mindennapi tevékenységeinkhez, küzdelmeinkhez erőre van szükség. A mi erőnk azonban véges, éppen ezért kell abból a forrásból meríteni, mely kiapadhatatlan! „Akik az Úrban bíznak, erejük megújul” – ismerjük jól ezt az igét, de gyakran megfeledkezünk róla! Életünkben sokkal több aggódás, nyugtalanság van jelen, mint kellene! Mit teszünk ezekkel? Pál apostol azt javasolja, hogy semmiért se aggódjunk, egyszerűen csak vigyük Isten elé imáinkban életünket, és ha mindezt hálás szívvel és rendszeresen tesszük, akkor Isten rendíthetetlen békéjét kapjuk meg! Van egy olyan fegyver a kezünkben, amellyel életünket és mások életét is meg tudjuk változtatni! Ez a fegyver szó szerint a kezünkben, az összekulcsolt kezünkben van! Az imádság által ugyanis Isten erejét hozzuk életünkbe! Isten ereje körülményeket és kapcsolatokat tud megváltoztatni. Segít megbirkózni az élet napi problémáival. Meg tud gyógyítani testi és lelki bajokat. Segít házassági problémák és anyagi nehézségek legyőzésében. Tulajdonképpen mindenfajta nehézséget, válságot vagy csüggedést megold! Valaki azt mondta, hogy amikor dolgozunk, akkor mi tesszük a dolgunkat, amikor pedig imádkozunk, akkor Isten végzi a munkát! Természetfölötti ereje az imádkozók rendelkezésére áll, akiket az a meggyőződés hat át, hogy Isten mindent mássá tehet! A kételkedők érvelhetnek azzal, hogy a meghallgatott imádságok csak a véletlen művei, de amint egy angol érsek egyszer megjegyezte: „Csodálatos, mennyi a véletlen egybeesés, amikor valaki elkezd imádkozni.”

 

Forrás:  

Napi Ige és Gondolat - 2012.