"Fel is ismerték õket, hogy Jézussal voltak."

"Fel is ismerték õket, hogy Jézussal voltak." 

(Ap. Csel, 4:13)

Péter és János magaviselete olyan volt, hogy a papok, a templomõrség parancsnoka, és még sokan mások felismerték, hogy ezek az emberek úgy viselkedtek, mint Jézus.

Ezt a mintát Jézus minden követõjének követnie kell. Amikor valaki elfogadja Krisztust, a bűntől való tisztulást követi az élõ Jézus jelenléte annak az életében, és ennek eredményeként az a személy kitûnik környezetébõl. Krisztus fényének világítania kell ezzel a szomorúsággal, betegséggel, bűnnel és sötétséggel teli világban.

Péter és János odaszánták magukat Jézusnak. A Szentlélekkel felruházva bátran bizonyságot tettek róla. Jézus nevében az Ékes-kapuban lévõ sánta meggyógyult és körülbelül ötezren tértek meg a prédikálásukra. Ilyen tanúknak kell nekünk is lennünk!

Forrás:

Igazgyöngyök - Az Ige asztaláról

ITM Kiadó.

"Dániel azonban elhatározta."

"Dániel azonban elhatározta."

 (Dániel 1 : 8)

Dániel életvitelét neveltetése határozta meg, és még az idegenben töltött fogság sem változtatott ezen. Idővel sok dologban megváltozik a véleményünk. Vannak azonban dolgok, amikben nem szabad változnunk.

Hitünk vonatkozásában Jézus Krisztus az egyedüli alap, az ő engesztelő halála és győztes feltámadása. Különböző dolgokat építhetsz rá, de bizonyosodj meg arról, hogy ez az alapja az életednek, nem inog meg.

Dániel elhatározta a szívében: gyermekségétől kezdve istenfélelmet tanult és ettől nem volt hajlandó eltérni. Könyvében lejegyzett élettörténete a bölcsesség bátor kiállásáról tanúskodik. Ha életed a Sziklára épült, te is állj meg szilárdan !

Forrás

Igazgyöngyök - A keskeny úton

ITM Kiadó

"...völgyében..."

"...völgyében..."

 (Zsoltár 23:4)

A völgybe először mindig lefelé visz az ösvény és csak azután következik a felfelé ívelő szakasz, ami mindig sokkal nehezebb. A völgybe kicsit vagy egyáltalán nem süt be a nap: az aljnövényzet sűrű, és betakarja az ösvényt. Legtöbbször nem lehet messzire ellátni.

Az élet ösvénye sem sík területen fut. Ha szép hegyeket akarsz megmászni, akkor számítanod kell völgyekre is. A felemelkedés pillanatait gyakran a leereszkedés vagy levertség időszaka követi.

Amennyiben tovább akarsz haladni, a völgyeken is át kell menni. A völgyek az általunk ellenőrizhetetlen helyzetekről és körülményekről szólnak. De Isten az ígérte az ő gyermekeinek, hogy mindenkor velük lesz. Erről szól a 23.Zsoltár. A Jó Pásztor, aki veled van a "füves legelőkön", azt ígéri, hogy veled lesz akkor is, amikor völgyben kell járnod.

Forrás:

Igazgyöngyök - Az Ige asztaláról

ITM Kiadó.

"Még ha megszomorít is, irgalmaz."

"Még ha megszomorít is, irgalmaz."

 (Jeremiás Siralmai 3:32)

Gyakran épp a szomorú idõk visznek közelebb bennünket az Úrhoz. Bukott világunk szerves része az ilyen idõszak, néha pedig épp saját tetteink következménye.

Júda népe szenvedésének az oka Isten! elleni lázadásuk volt. Jeremiás nem kezeli könnyedén ezt, de elismeri az Úr "kifogyhatatlan szeretetét" és az õ "nagy irgalmát". Noha a szomorúság nagyon is világos, bizonyos a reménység is a szabadulásra. "Még ha megszomorít is, irgalmaz...."

A mi küzdelmeink és nehézségeink valóságosak, de az Úr szeretetének és irgalmának a megtapasztalása még inkább realitás. Bármilyen hosszan is tartson a szomorúság, ígéretünk van arra nézve, hogy egyszer véget és és mi meglátjuk az ÚR szabadítását.

Ha igaz volt ez Júdára, igaz a mi számunkra is.

Forrás:

Igazgyöngyök - Az Ige asztaláról

ITM Kiadó.

"Ott is segítségül hívta Abrám az Úr nevét."

"Ott is segítségül hívta Abrám az Úr nevét." 

(1. Mózes 13:4)

Akkor történt ez, amikor Abrám visszatért Bételbe, ahol korábban már épített oltárt. Jó dolog visszaemlékezni és néha újból felkeresni azokat a helyeket, ahol felidézhetjük Isten korábbi áldásait.

Sokat nyerhetünk abból, ha tartunk szüneteket és köszönetet mondunk Istennek azokért a helyekért, amelyeken életünk során megtapasztaltuk az ő különös áldásait.

Fontos, hogy Jézus tanítványainak a szívében legyen egy élő oltár, ahol segítségül hívhatják az Urat: imádságban, hódolatban és imádatban.

Ha nincs életedben olyan időszak, amikor imádod Istenedet, akkor a lelked kiszárad - olyan idők ezek, amikor a Szentlélek különös módon megérint. Hadd legyen életedben minél több ilyen alkalom!

Forrás:

Igazgyöngyök - Az Ige asztaláról

ITM Kiadó

"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem."

"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." 

(Filippi 4:13) 

Amikor életünk terveinknek megfelelően, sőt olykor még attól is jobban alakul, akkor könnyű azt mondani, hogy mindenre van erőm! Aztán előbb-utóbb úgy is rájövünk, hogy azért ez nem egészen így van. Az a nagy tanulsága többek között igénknek, hogy Pál apostol nem az élet napos oldaláról fogalmazta meg. Éppen az árnyékos, hűvös börtöncellában fogan meg benne a megállapítás. Nem tagadja, hogy ereje - mind a szűkölködés, mind a bővölködés idején - nem önmagától, hanem Krisztustól van. 

Lényeges gondolat, hogy mindenre lehet erőnk Krisztusban. Erőt kaphatsz a zsörtölődő főnök, a munkát szabotáló munkatárs, az állandóan panaszkodó ismerős, a dirigáló házastárs, a feleselő gyermeked elviselésére is! Ha mégsem sikerül az előbb felsoroltakat, vagy a fel sem soroltakat elviselned, akkor talán az a baj, hogy egyedül küszködsz, és nem kéred Jézus segítségét! Ő ugyanis csak olyan embereket és élethelyzeteket rendel mellénk, melyekhez elég erőt is kapunk Tőle! 
Csak csendesen teszem a gondolataink tárgyává, hogy vajon bennünket elviselni másoknak (házastársnak, testvérnek, szülőnek, gyermeknek, főnöknek, munkatársnak, szomszédnak, gyülekezeti tagnak...) mekkora erőkifejtést jelent? 

Kívánom, hogy legyen sok erőd ma is mások szeretetben való elhordozására és ügyelj arra, hogy Te ne sok erőt vegyél el mások lelki energiáiból!

"...egy a ti tanítótok: a Krisztus."

"...egy a ti tanítótok: a Krisztus." 

(Máté 23,10)

A jóság mércéje

Milyen fontos tud lenni az embernek az, hogy mások mit gondolnak, mit mondanak róla! Óriási ereje van ennek a tényezőnek az életünkben. Olyannyira, hogy - vegyük észre - jócselekedeteinket is leginkább ez motiválja. Vagy a félelem, hogy megszólnak, hogy rajtakapnak, hogy embereknek vagy Istennek a véleménye rossz lesz rólunk - netán magunk előtt kell szégyenkeznünk. Vagy ellenkezőleg: a büszkeség. Akár hívő, akár nem hívő emberről van szó, fontos, hogy különbnek tarthassam magam másoknál. Hogy "jó" ember legyek. Figyeljük csak meg! Az egyik ember azt mondja: "Borzalmas a szomszédom! Elképesztő a rendetlenség nála. Minden a feje tetején áll. Nálam bezzeg minden a helyén. Nem is tudom, hogy lehet úgy élni. Nincs igazam?" A szomszéd: "Lehet, hogy kevesebb időt töltök takarítással, házimunkával, de én legalább törődöm a gyerekeimmel, időt töltök velük. Nem úgy mint a szomszéd. Hát nem fontosabb a gyerek, mint a takarítás? Mit is szólnának, ha az én gyerekeim neveletlenek volnának?"
Álljunk csak meg! Nem úgy áll a helyzet, hogy a legtöbb tettemet a szívem mélyéről a félelem vagy a büszkeség mozgatja? De hiszen pontosan ezek az indítékai a hazugságoknak, a tisztességtelenségnek, a mindenféle bűnöknek is! Lényegében tehát nincs is különbség a "jó" ember és a "rossz" ember között?!
Jézus azonban egészen másra hív. Azt mondja: fölszabadítalak az alól a kényszer alól, hogy magadat mások vagy éppen saját magad véleménye alapján ítéld meg! Csak az számít, amit én mondok rólad! Szeretlek, enyém vagy, hozzám tartozol - függetlenül attól, amit mások mondanak rólad, vagy amit te gondolsz magadról. Úgy szeretlek, ahogy vagy - ismerem nehézségeidet, félelmeidet. Ne félj! Veled vagyok, vezetlek, tanítalak!
Igen, nehéz, hogy tényleg teljesen föladjuk a jogot, hogy mi magunk legyünk saját jóságunknak a mércéje. De igazi szabadság az, hogy nem kell megfelelési kényszer alatt élnem. A jót tennem "lehet", nem tennem "kell".

Forrás
 Lelki útravaló a mai napra