"És (Jézus) rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent."

"És (Jézus) rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent."

 (Lukács 13,13)

Fölfelé élünk

Gyönyörű szavunk az "emberség": azt üzeni, hogy ember és ég összetartoznak - eredendően, valóságosan. Jézus embersége az Atyjától kapott küldetés: azért jött, hogy összekapcsolja az embert az éggel, s hogy földre görnyedő, földközeli életünket fölemelje és kiegyenesítse a Kegyelem. Jézus embersége a mi hivatásunk is. Isten bennünk is emberré akar válni.
A matematika nyelvén a földfelszín egy tetszőleges pontjára állított merőlegest úgy nevezik, hogy normális. Milyen jó, hogy a matematika és a teológia nyelve összecseng! Mert éljek bár a földfelszín bármely "tetszőleges pontján", tudom, hogy az emberségemben megtartó, függőleges kegyelem tehet normálissá.
Az evangéliumok közül Lukács írja le a hajlott hátú asszony gyógyulásának történetét. Tizennyolc év kínlódása után a görnyedt test végre fölegyenesedik. Elképzelem, milyen lehetett az érzés, amikor táguló tüdejével az asszony először vett egy nagy levegőt. Micsoda öröm, hogy rendesen lélegezhet, hogy végre láthatja a fák koronáját, a körülötte nyüzsgő világot, s hogy megint belenézhet a másik ember tekintetébe. Minden megváltozott! Elkezdhet "fölfelé létezni", normális életet élni! Szívét hála tölti el.
Jézus szombaton tette rá kezét a betegre, jelezve, hogy az Emberfia ura a szombatnak is. Amikor a zsinagógai elöljáró látta a fölegyenesedett asszonyt, kioktató hangon fordult Jézushoz, számon kérve rajta gyógyító cselekedetét. Ám ő kiállt az asszony mellett. Mert ő mindig az élet pártján áll: a gyógyulás, a "normalitás" oldalán. A Názáreti számára az igaz istentisztelet nem a szombati törvények aprólékos megtartása, hanem az emberség megélése: ajándékozó szeretet és Istent dicsérő hálás szív.
Az asszony nem csupán egészségét kapta vissza. Jézus teljes rehabilitációban részesítette: egyenes gerincével együtt emberi méltóságát is visszaadta neki, amikor a zsidó vezető előtt Ábrahám leányának nevezte. Ezért emberségében, méltóságában örömmel magasztalta az élet Istenét.
Mert az Emberfia azért jött, hogy fölfelé éljünk mindnyájan.

Szerző:
Varga Gyöngyi

Forrás
 Lelki útravaló mai napra

"Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan fentről, a világosság Atyjától száll alá..."

"Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan fentről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása."

 (Jakab 1,17)

Akiben nincs változás

Egyszer egy gyermeket megkérdeztek, mi szeretne lenni, ha felnő. Ő azt válaszolta: bohóc, mert ez a legnehezebb szakma, hiszen neki mindig vidámnak kell lenni és örömet okozni az embereknek. Változó világunkban állandóságot, változatlant keresni és rátalálni az egyedüli változatlanra csak Krisztusban lehet. Számomra ő Isten bohóca, akinek nem kell újrafestenie a mosolyt az arcára és könnycseppet a szemére, mert õ természetesen és szüntelenül magán hordozza a mosolyt és az értünk hullatott könnyeket. Nem kell megjátszania magát, mert õ megéli mennyei Atyja ajándékait az emberek között a mindennapi életben. A szeretet ajándékát, ahogyan észrevesz bennünket, és mellénk lép. A kegyelem ajándékát, ahogyan életét adja a Golgota keresztjén értünk, hogy mi bűnbocsánatból tudjunk élni. A békesség ajándékát, ahogyan gyõz az élet a halál felett a feltámadásában, és mi fények és árnyékok váltakozása közben is az örök cél felé, az üdvösségre nézhetünk, amelyet õ készített nekünk.
"Áldunk téged, Istenünk, / És csodáljuk égi erõd. / Ég, föld rólad szól nekünk, / Térdre hullunk színed elõtt. / Mert te mindig szent és nagy, / Változatlan egy Úr vagy."
(EÉ 42,1)

Forrás
Lelki útravaló a mai napra

"Semmiért se aggódjatok..."

 

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt."

(Filippi 4: 6)

Köszönöm 

Az aggodalmaskodás a mai ember egyik legáltalánosabb élethelyzete. Állandóan határidők és elvégzendő feladatok szorításában, vagy éppen az egészségünkért, megélhetésünkért, szeretteinkért való izgalmak közepette peregnek le napjaink. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, rájövünk, hogy a mi saját - egyébiránt Istenre tekintő - életünket is át- meg átszövik különféle aggodalmak hálói. Talán túlságosan utópisztikus lenne tehát, amire Jézushoz hasonlóan Pál apostol buzdít bennünket: "semmiért se aggódjatok"?
Az igében azonban konkrét kulcsot is találunk a megoldáshoz. Nem kell aggodalmaink rabságában élnünk, legyünk éppen bármilyen élethelyzetben vagy kihívások kereszttüzében. A lényeg, hogy mindig a hálaadás lelkülete járjon át bennünket. A nagy teológus, Eckhart mester szerint ha az egyetlen imádság, amit életünk során mondanánk, annyi lenne, hogy "köszönöm", az is elég volna. Az Isten iránti hála érzésének felkeltése, fenntartása és állandó "gyakorlása" olyan érzelmi és lelki védettséget adhat a keresztény embernek, amit a világ fiai sokszor bevallottan sóváran irigyelnek. A léleknek ez a nyugalma Jézusnak ama békessége, amelyet a világ nem adhat meg nekünk, csak Ő maga. Az élet viszontagságai persze továbbra is hatnak ránk, ám ahogyan szintén Eckhart mester írja: a külső emberünk olyan, mint a lengőajtó, míg a belső emberünk, mint a mozdulatlan sarokvas.
Istenhez intézett mindennapi fohászaink, kéréseink akkor kerülnek a helyükre, ha azokat szintén a hálaadás lelkületével tárjuk az Úr elé. Persze létezik olyan is, amikor "mélységes mélyből" kiáltunk az irgalom forrásához. A mindennapos, "szürke hétköznapi" imaéletünk azonban csak akkor nem válik kiüresedett rutinná, megszokássá, önös kéréseink lajstromává, ha azt a hála éltető és megelevenítő levegője járja át. Hála legyen Istennek a hála ajándékáért!

Forrás
Lelki útravaló a mai napra

„Nevetés közben is fájhat a szív."

"Nevetés közben is fájhat a szív."

(Példabeszédek 14: 13)   

Az egyetlen, Aki tökéletes

Ebben az életben semmi nem tökéletes. Minden nevetés fájdalommal kevert. Minden gyémánt hibás valahol. Minden embernek van valamilyen jellembeli gyöngesége.

Isten belénk plántálta a tökéletesség utáni vágyat. De jó, ha gyakorlatiak vagyunk: soha, sehol nem találunk tökéletességet a nap alatt.

A fiatalok könnyen jutnak ara a gondolatra, hogy az ő családjuk az egyetlen, amelyben viszályok vannak. Vagy azt gondolják, hogy csak nekik vannak olyan szüleik, akik nem valami ragyogó személyiségek.

Könnyen megesik, hogy csalódunk a magunk gyülekezetében, és állandóan azt gondoljuk, hogy a másik gyülekezetben minden kitűnően megy.

Vagy egész életünk során mindig tökéletes barátokat keresünk. Elvárjuk tőlük, hogy tökéletesek legyenek, holott mi magunk nyilván nem vagyunk azok.

Ezért jó, ha nyíltan szembenézünk azzal a ténnyel, hogy mindenkinek megvannak a maga hibái és gyöngeségei: az egyik feltűnőbb, a másik kevésbé az. Minél kimagaslóbb valamely személyiség, annál jobban látszanak a hibái. Ezért jól tesszük, ha hívő testvéreink jó tulajdonságait hangsúlyozzuk ahelyett, hogy hibáik miatt csalódnánk bennük. Mert mindenkinek vannak jó tulajdonságai is. De egyetlen, akiben együtt megvan minden jó tulajdonság - az Úr Jézus!

Gyakran gondolok arra, hogy az Úr azért hagyott itt lent bennünket a tökéletesség utáni kielégíthetetlen vágyakozással, hogy Őrá tekintsünk föl, Akiben semmi hiba, semmi folt nincs. Benne találjuk meg valamennyi erkölcsi szépség együttesét. Benne senki nem csalódik!

Forrás

Velünk az Isten!

 

"Állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra ..."

"Állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.

 Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére."

( Zsid.. 12,1-2 )

Futásunk

Az életben mindannyian tartunk valahová. Sokszor futunk vagy rohanunk, de gondolatainkban talán még akkor is sietünk, ha éppen ücsörgünk vagy fekszünk. S igazából, bármelyik állapotban is vagyunk, terheket cipelünk egyaránt. Legyen hívő vagy hitetlen az ember, egészséges vagy beteg, gazdag vagy szegény. A hívő és a hitetlen ember futása megegyezik abban, hogy mindkettő cipel terheket. Számtalan olyan teher van, amelyet magunknak okozunk, kapkodással, hozzá nem értéssel, felelőtlen gyorshajtással, sok dohányzással és hasonlókkal. Van ugyanakkor olyan teher, amelyet Jézus tesz ránk, hogy hordozzuk a keresztet. A teher hordozásának módja nagyban különbözik. A hitetlen azt gondolja, egyedül van, a hívő tudja, Jézus mellette áll. A hitetlen mihamarább meg akar szabadulni a tehertől, a hívő tudja, hogy a keresztet vállalni kell. "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen engem." - mondja Jézus. A hitetlen a teher hordozásában összetörik, depressziós lesz, remény vesztett, célt tévesztett. A hívő ember felnéz Jézusra, aki a hit szerzője és beteljesítője. Vele együtt cipeli terhét tudva azt, hogy soha nincs egyedül, mindig van remény, és a végső cél: Jézussal szemtől szemben találkozni majd az Isten trónjának zsámolyánál. Hinni Krisztusban és felnézni rá azt jelenti, hogy megharcolom a hit szép és nemes harcát futásom közepette. 
De jó is lenne, ha minél többen el tudnánk mondani Pál szavaival bizonyságtételünket másoknak:
 "Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam,végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr ..."
( 2.Tim 4,7-8)

Szerző: Zsarnainé Urbán Nóra

Forrás
Lelki útravaló a mai napra
 

"Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek."

"Péter és az apostolok így válaszoltak: 

"Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek."

( Apostolok Cselekedetek 5,29 )

Dönts okosan

Az ember élete során sokszor kerül döntéshelyzetbe. Olyan pillanatok ezek, amikor két vagy több lehetséges út közül ki kell választani a megfelelőt. Legtöbbször ezeknek nincs hosszú távú következménye, hiszen nem befolyásolja érdemben az életünket, ha kék pulóvert veszünk a piros helyett, vagy éppen a buszra szállunk ahelyett, hogy a metrót választottuk volna. Persze vannak ennél lényegesebb döntési helyzetek is. Amikor arról döntünk, hogy ki legyen egy életre szóló társunk, melyik iskolába írassuk a gyermekünket, vagy elmenjünk-e külföldre munkát vállalni egy magasabb bér reményében, tudva azt, hogy idegenben mindig csak átutazók lehetünk. Ezek a döntéseink egyszeriek és csak nagy nehézségek árán korrigálhatóak, ezért gondosan kell mérlegelnünk addig, amíg megtehetjük azt.
Nem kétséges, hogy Jézus tanítványai számára is elérkezett a döntés ideje. Miután Jézus eltávozott tőlük, elhatározásra kellett jutniuk, mert senki nem kényszerítette őket maradásra. Meg volt a lehetőségük elfogadni Jézus felkérését, hogy legyenek apostolok, küldöttek, hírvivők, de ugyanúgy ki is hátrálhattak volna ebből, mögül mondván van jobb elfoglaltságuk annál, minthogy veszélynek tegyék ki az életüket.
Végül mégis a Mester mellett döntöttek, hiszen megtapasztalták a Lélek erejét személyes életükben és már nem volt kérdés, hogy mit tegyenek. Tudták, hogy az Isten támogatja, erősíti, hordozza őket bármilyen viharos is az előttük lévő út.
Mi magunk sem kerülhetjük ki a személyes döntést. Az Úr bennünket is szolgálatra, tanúságtételre hív. Nem mindegy, hogy mit válaszolunk. Nem közömbös, hogy engedelmeskedünk-e neki, aki minden segítséget megad ehhez a tanúságtételhez. Hiszen Ő az, aki a feladattal megbíz, és szeretné, ha minél sikeresebben képviselnénk őt a világban.

Szerző: Zsugyel Kornél

Forrás
Lelki útravaló a mai napra

"... valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi ..."

 

"Ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőitessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen."  

(1.Péter4,11) 

Istent dicsőítse szolgálatunk!

Ez az ige a szolgálatról szól. A szavakkal végzett és a kézzel fogható, látható szolgálatról. Könnyű lenne azt mondani, hogy ez az ige csak és kizárólag a lelkészi munkát akarja leírni, keretek közé zárni, vagy meghatározni. Minden jószándékú emberi cselekedet lehet isteni indíttatású! A legegyszerűbb, a kimondott szó és a legnagyobb fáradozással járó törekvés is. Vagyis minden emberi megnyilvánulásunk.
De valóban, a prédikáció leginkább a lelkészi feladatok közé tartozik, s mint ilyen sokak által elérhető, látható. De egy-egy igéből kiindulva minden ember adhat igei tanácsot, segítséget, mintegy "prédikálhat" bárki. Péter azt mondja, hogy az az ember, aki megszólaltatja Isten beszédét, annak azt felelősséggel és végtelen alázattal kell megtennie. Gyakran nem is tudjuk mekkora felelősség ez.
Sokszor halljuk ezt: "A szó elszáll...". Hogy mennyire nem így van ezt, az is bizonyítja, hogy a legtöbb, évekig, évtizedekig fájó sebek egy-egy meggondolatlan szótól származnak. S igen, egy rosszul megfogalmazott igeinek tűnő üzenet is hozhat lelki sebeket, amikor az igét valaki félre érti, s ezek után önkéntelenül, vagy akarva félre is magyarázza. Helytelen, ha valaki a saját meggyőződését akarja a Szentírással igazoltatni. "Ha valaki prédikál..." mondja az ige. Igen, ha valaki ezt a felelősséget elvállalja, vagy magától az Úrtól ezt megkapja, csak úgy és akkor lesz hiteles szavaiban, ha az élete lesz pecsét a szavain.
"Úgy szolgáljon". Sokszor a szavak nélküli szolgálat még nehezebb, mint a verbális. Mert gyakorta nem sikerül eléggé türelmesnek lennünk, nem vagyunk elég toleránsak, s sajnos nem tűnünk sokszor Krisztus arcúnak sem! Amikor bírálat, vagy negatív kritika ér bennünket a világ felől, akkor az esik rosszul, az fáj legjobban, amikor azt halljuk: "Tőled, mint keresztyén embertől nem ezt vártam volna!" Mert igen, a világ valóba várja-lesi a keresztyének megnyilvánulásait. S ki a világ? A hitetlen szomszédod, főnököd, családtagod.
Isten őrizzen attól, hogy miattad, vagy éppen miattam fordítson hátat valaki az Istennek, egyháznak! Mert nem tudtál, mert nem tudtam jól, jót mondani, tenni! Hiszem, hogy ha kérjük, akkor Isten Szentlelke valóban alkalmassá teheti és teszi a szavainkat és tetteinket, hogy méltók legyenek Jézus Krisztus nevéhez!

Forrás

 Lelki útravaló a mai napra