"Nem tudjuk, hogy mit tegyünk. Csak rád tekintünk!"

"Nem tudjuk, hogy mit tegyünk. Csak rád tekintünk!"

(2. Krónika 20: 12)

Milyen csodálatos beismerés, és milyen fontos "csak"! Jósáfát király és Izráel népe "nagy sokasággal"  találták szembe magukat. Esélyeik halmozottan csökkentek voltak, és a csata kimenetele az ellenségnek kedvezett. Az említett beismerést egy másik előzi meg: "tehetetlenek vagyunk ezzel a nagy tömeggel szemben". De a pánik és feladás helyet ők az Úrra tekintettek segítségért. Vannak időszakok az életünkben, amikor "nem tudjuk, mit tegyünk". Bármilyen idősek vagy fiatalok vagyunk, bármennyi élettapasztalattal rendelkezünk, vannak időszakok, amikor szembenézünk olyasmivel, amiből látszólag nincs kiút. Nos, kövesd Jósáfát példáját! Légy csendben az Úrral, állj meg előtte, ismerd el gyengeségedet, és szögezd tekinteted Rá!

Forrás

Igazgyöngyök - Az élet kisebb és nagyobb dolgaiban

ITM Kiadó

"Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő."

"Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő."

(Zsid. 11: 31)

Mi tartotta életben ezt a nőt, miközben mindenki más odaveszett? Nem a munkája, hisz az szégyen volt; nem tetteinek átláthatósága; az sem, hogy kívánnivalót hagyott, ahogyan az igazságot kezelte. Nemzetisége és neveltetése kevéssel járult hozzá ehhez. Az hite volt az.

Tudta, hogy városa pusztulásra van ítélve, és elhitte, amit Józsué győztes hadseregéről hallott. A szabadulás ígéretét kapta és a darab vörös fonalat, hogy jelként használja. Ő hitt, és kiakasztotta a fonalát az ablakába.

Ráháb a rossz környezetben levő jó asszonyt jelenti, aki az első lehetőséggel élve, otthagyja azt.

Ő az Istenbe vetett hit példája, ami ma is ugyanolyan fontos jellemvonás.

Forrás

Igazgyöngyök - Az élet kisebb és nagyobb dolgaiban

ITM Kiadó

"És (Jézus) rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent."

"És (Jézus) rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent."

 (Lukács 13,13)

Fölfelé élünk

Gyönyörű szavunk az "emberség": azt üzeni, hogy ember és ég összetartoznak - eredendően, valóságosan. Jézus embersége az Atyjától kapott küldetés: azért jött, hogy összekapcsolja az embert az éggel, s hogy földre görnyedő, földközeli életünket fölemelje és kiegyenesítse a Kegyelem. Jézus embersége a mi hivatásunk is. Isten bennünk is emberré akar válni.
A matematika nyelvén a földfelszín egy tetszőleges pontjára állított merőlegest úgy nevezik, hogy normális. Milyen jó, hogy a matematika és a teológia nyelve összecseng! Mert éljek bár a földfelszín bármely "tetszőleges pontján", tudom, hogy az emberségemben megtartó, függőleges kegyelem tehet normálissá.
Az evangéliumok közül Lukács írja le a hajlott hátú asszony gyógyulásának történetét. Tizennyolc év kínlódása után a görnyedt test végre fölegyenesedik. Elképzelem, milyen lehetett az érzés, amikor táguló tüdejével az asszony először vett egy nagy levegőt. Micsoda öröm, hogy rendesen lélegezhet, hogy végre láthatja a fák koronáját, a körülötte nyüzsgő világot, s hogy megint belenézhet a másik ember tekintetébe. Minden megváltozott! Elkezdhet "fölfelé létezni", normális életet élni! Szívét hála tölti el.
Jézus szombaton tette rá kezét a betegre, jelezve, hogy az Emberfia ura a szombatnak is. Amikor a zsinagógai elöljáró látta a fölegyenesedett asszonyt, kioktató hangon fordult Jézushoz, számon kérve rajta gyógyító cselekedetét. Ám ő kiállt az asszony mellett. Mert ő mindig az élet pártján áll: a gyógyulás, a "normalitás" oldalán. A Názáreti számára az igaz istentisztelet nem a szombati törvények aprólékos megtartása, hanem az emberség megélése: ajándékozó szeretet és Istent dicsérő hálás szív.
Az asszony nem csupán egészségét kapta vissza. Jézus teljes rehabilitációban részesítette: egyenes gerincével együtt emberi méltóságát is visszaadta neki, amikor a zsidó vezető előtt Ábrahám leányának nevezte. Ezért emberségében, méltóságában örömmel magasztalta az élet Istenét.
Mert az Emberfia azért jött, hogy fölfelé éljünk mindnyájan.

Szerző:
Varga Gyöngyi

Forrás
 Lelki útravaló mai napra

"Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan fentről, a világosság Atyjától száll alá..."

"Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan fentről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása."

 (Jakab 1,17)

Akiben nincs változás

Egyszer egy gyermeket megkérdeztek, mi szeretne lenni, ha felnő. Ő azt válaszolta: bohóc, mert ez a legnehezebb szakma, hiszen neki mindig vidámnak kell lenni és örömet okozni az embereknek. Változó világunkban állandóságot, változatlant keresni és rátalálni az egyedüli változatlanra csak Krisztusban lehet. Számomra ő Isten bohóca, akinek nem kell újrafestenie a mosolyt az arcára és könnycseppet a szemére, mert õ természetesen és szüntelenül magán hordozza a mosolyt és az értünk hullatott könnyeket. Nem kell megjátszania magát, mert õ megéli mennyei Atyja ajándékait az emberek között a mindennapi életben. A szeretet ajándékát, ahogyan észrevesz bennünket, és mellénk lép. A kegyelem ajándékát, ahogyan életét adja a Golgota keresztjén értünk, hogy mi bűnbocsánatból tudjunk élni. A békesség ajándékát, ahogyan gyõz az élet a halál felett a feltámadásában, és mi fények és árnyékok váltakozása közben is az örök cél felé, az üdvösségre nézhetünk, amelyet õ készített nekünk.
"Áldunk téged, Istenünk, / És csodáljuk égi erõd. / Ég, föld rólad szól nekünk, / Térdre hullunk színed elõtt. / Mert te mindig szent és nagy, / Változatlan egy Úr vagy."
(EÉ 42,1)

Forrás
Lelki útravaló a mai napra

"Semmiért se aggódjatok..."

 

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt."

(Filippi 4: 6)

Köszönöm 

Az aggodalmaskodás a mai ember egyik legáltalánosabb élethelyzete. Állandóan határidők és elvégzendő feladatok szorításában, vagy éppen az egészségünkért, megélhetésünkért, szeretteinkért való izgalmak közepette peregnek le napjaink. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, rájövünk, hogy a mi saját - egyébiránt Istenre tekintő - életünket is át- meg átszövik különféle aggodalmak hálói. Talán túlságosan utópisztikus lenne tehát, amire Jézushoz hasonlóan Pál apostol buzdít bennünket: "semmiért se aggódjatok"?
Az igében azonban konkrét kulcsot is találunk a megoldáshoz. Nem kell aggodalmaink rabságában élnünk, legyünk éppen bármilyen élethelyzetben vagy kihívások kereszttüzében. A lényeg, hogy mindig a hálaadás lelkülete járjon át bennünket. A nagy teológus, Eckhart mester szerint ha az egyetlen imádság, amit életünk során mondanánk, annyi lenne, hogy "köszönöm", az is elég volna. Az Isten iránti hála érzésének felkeltése, fenntartása és állandó "gyakorlása" olyan érzelmi és lelki védettséget adhat a keresztény embernek, amit a világ fiai sokszor bevallottan sóváran irigyelnek. A léleknek ez a nyugalma Jézusnak ama békessége, amelyet a világ nem adhat meg nekünk, csak Ő maga. Az élet viszontagságai persze továbbra is hatnak ránk, ám ahogyan szintén Eckhart mester írja: a külső emberünk olyan, mint a lengőajtó, míg a belső emberünk, mint a mozdulatlan sarokvas.
Istenhez intézett mindennapi fohászaink, kéréseink akkor kerülnek a helyükre, ha azokat szintén a hálaadás lelkületével tárjuk az Úr elé. Persze létezik olyan is, amikor "mélységes mélyből" kiáltunk az irgalom forrásához. A mindennapos, "szürke hétköznapi" imaéletünk azonban csak akkor nem válik kiüresedett rutinná, megszokássá, önös kéréseink lajstromává, ha azt a hála éltető és megelevenítő levegője járja át. Hála legyen Istennek a hála ajándékáért!

Forrás
Lelki útravaló a mai napra

„Nevetés közben is fájhat a szív."

"Nevetés közben is fájhat a szív."

(Példabeszédek 14: 13)   

Az egyetlen, Aki tökéletes

Ebben az életben semmi nem tökéletes. Minden nevetés fájdalommal kevert. Minden gyémánt hibás valahol. Minden embernek van valamilyen jellembeli gyöngesége.

Isten belénk plántálta a tökéletesség utáni vágyat. De jó, ha gyakorlatiak vagyunk: soha, sehol nem találunk tökéletességet a nap alatt.

A fiatalok könnyen jutnak ara a gondolatra, hogy az ő családjuk az egyetlen, amelyben viszályok vannak. Vagy azt gondolják, hogy csak nekik vannak olyan szüleik, akik nem valami ragyogó személyiségek.

Könnyen megesik, hogy csalódunk a magunk gyülekezetében, és állandóan azt gondoljuk, hogy a másik gyülekezetben minden kitűnően megy.

Vagy egész életünk során mindig tökéletes barátokat keresünk. Elvárjuk tőlük, hogy tökéletesek legyenek, holott mi magunk nyilván nem vagyunk azok.

Ezért jó, ha nyíltan szembenézünk azzal a ténnyel, hogy mindenkinek megvannak a maga hibái és gyöngeségei: az egyik feltűnőbb, a másik kevésbé az. Minél kimagaslóbb valamely személyiség, annál jobban látszanak a hibái. Ezért jól tesszük, ha hívő testvéreink jó tulajdonságait hangsúlyozzuk ahelyett, hogy hibáik miatt csalódnánk bennük. Mert mindenkinek vannak jó tulajdonságai is. De egyetlen, akiben együtt megvan minden jó tulajdonság - az Úr Jézus!

Gyakran gondolok arra, hogy az Úr azért hagyott itt lent bennünket a tökéletesség utáni kielégíthetetlen vágyakozással, hogy Őrá tekintsünk föl, Akiben semmi hiba, semmi folt nincs. Benne találjuk meg valamennyi erkölcsi szépség együttesét. Benne senki nem csalódik!

Forrás

Velünk az Isten!

 

"Állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra ..."

"Állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.

 Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére."

( Zsid.. 12,1-2 )

Futásunk

Az életben mindannyian tartunk valahová. Sokszor futunk vagy rohanunk, de gondolatainkban talán még akkor is sietünk, ha éppen ücsörgünk vagy fekszünk. S igazából, bármelyik állapotban is vagyunk, terheket cipelünk egyaránt. Legyen hívő vagy hitetlen az ember, egészséges vagy beteg, gazdag vagy szegény. A hívő és a hitetlen ember futása megegyezik abban, hogy mindkettő cipel terheket. Számtalan olyan teher van, amelyet magunknak okozunk, kapkodással, hozzá nem értéssel, felelőtlen gyorshajtással, sok dohányzással és hasonlókkal. Van ugyanakkor olyan teher, amelyet Jézus tesz ránk, hogy hordozzuk a keresztet. A teher hordozásának módja nagyban különbözik. A hitetlen azt gondolja, egyedül van, a hívő tudja, Jézus mellette áll. A hitetlen mihamarább meg akar szabadulni a tehertől, a hívő tudja, hogy a keresztet vállalni kell. "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen engem." - mondja Jézus. A hitetlen a teher hordozásában összetörik, depressziós lesz, remény vesztett, célt tévesztett. A hívő ember felnéz Jézusra, aki a hit szerzője és beteljesítője. Vele együtt cipeli terhét tudva azt, hogy soha nincs egyedül, mindig van remény, és a végső cél: Jézussal szemtől szemben találkozni majd az Isten trónjának zsámolyánál. Hinni Krisztusban és felnézni rá azt jelenti, hogy megharcolom a hit szép és nemes harcát futásom közepette. 
De jó is lenne, ha minél többen el tudnánk mondani Pál szavaival bizonyságtételünket másoknak:
 "Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam,végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr ..."
( 2.Tim 4,7-8)

Szerző: Zsarnainé Urbán Nóra

Forrás
Lelki útravaló a mai napra