"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál ..."

"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál,

 azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott." 

 (Róm 8,28)

Szeretetpróba

Életünket vagy akár csak annak egy-egy időszakát aszerint mérjük, hogy mennyire volt jó a számunkra. Az egész nyarunk értékelését meghatározhatja néhány hét időjárása. Nagy kánikulában a munkahelyünkön dolgozni legalább olyan keserves számunkra, mint vízparton nyaralni zuhogó esőben. Életünk pedig tele van rajtunk kívül álló, előre nem látható, nem kiszámítható eseményekkel. Még apróságok is le tudnak sújtani bennünket, még kisebb bosszúságok miatt is felkiáltunk az Úrhoz, hogy miért történt ez velünk, miért kell szomorkodnunk!
Pál apostol azonban valami különleges dolgot állít: hogy "akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál". Ha csupán jó vagy semleges eseményekről lenne szó, például hogy egy nagy lottónyeremény hull az ölünkbe, előléptetnek minket vagy lecseréljük a régi autót, az a végső értékelésnél negatív is lehet: felfuvalkodottá tehet a nagy vagyon, dölyfössé a hatalom, vagy éppen elégedetlenné, ha úgy éljük meg, hogy több járna nekünk. Természetesen a külső események áldássá is lehetnek a számunkra, ha Isten igéje szerint élünk velük.
De hogyan válhat javunkra a bosszúság, bántás, betegség, vereség, baleset vagy gyász? A mindenen győzedelmeskedő szeretet által. Ahogyan Jézus Krisztus kereste és szeretetből lázadozás nélkül elfogadta Isten akaratát. Szeresd az Urat teljes szívedből, lelkedből és elmédből, és megérzed szeretete fényét életed legsötétebb órájában is! Fordulj őhozzá, nézz őreá életed minden napján, akár nagy szerencsének, akár nagy csapásnak tűnnek a körülményeid. Isten, aki idő és tér felett is úr, kivezet a tiszta fény és boldogság felé, és áldássá teheti életed legkeserűbb kínjait is. Krisztus kiállta a szeretetpróbát, az õ fájdalmas keresztje így lehet mindannyiunk számára az öröm forrása. Ez álljon előttünk, ebből merítsünk minden időben.

Forrás
Lelki útravaló a mai napra

"Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják ..."

"Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki. "

 (Lukács 12,36)

Várni egy életen át

Életünk során sokszor kényszerülünk várakozásra, akár hosszabb, akár rövidebb időre. Általában nem szeretünk várni, sok esetben nehezünkre esik. Már egy rövid ideig tartó várakozás is próbára teheti türelmünket. Pl. nagyon idegőrlő tud lenni az orvosi rendelőben való várakozás, a sorban állás, elég pár percig hidegben, esőben a buszra várni, hogy mérgelődjünk. Ha már egy pár perces várakozás is bosszantó, akkor gondolhatjuk, hogy mennyire nehéz és fárasztó hosszan várni. Pedig Jézus várása is ilyen, egész életünkön át tart. Mivel visszajövetele nem számítható ki, ennek a bizonytalanságnak a következménye, hogy állandóan készen kell lenni jövetelére. Jézus várása erőfeszítést igényel. Az ige ezt az állapotot, ezt az állandó készenlétet a virrasztáshoz, éberséghez hasonlítja. Valóban fárasztó a feszült várakozás, vigyázás, az ugrásra kész állapot. Bele lehet fáradni az állandó készenlétbe. Az evangélium írásának idején a kezdeti lelkesedés, éberség már megfogyatkozott az egyházban. Úgy gondolták, hogy az Úr késlekedik. Ezért háttérbe szorult Jézus visszajövetelének várása, és az evilági életre rendezkedtek be. A megfáradás, hitben való meglankadás ma is fenyegető veszély. Ma is kísértés, hogy kicsit lazítsunk, éljünk a mának. Ma is kísértés, hogy magunknak éljünk, ne másoknak. Ma is kísértés, hogy inkább elaludjunk, ahelyett hogy éberen lámpásként világítanánk. Ezért akarja Jézus felszítani bennünk a kezdeti lelkesedést, hogy örömmel készüljünk visszajövetelére, ennek fényében éljünk már most. Ő az erőforrásunk, amikor elfáradunk, elfogy az erőnk, türelmünk, hitünk. Ő segít minket abban, hogy kitartóak és állhatatosak legyünk, hogy ne ragadjunk bele a napi gondjainkba, hanem előre tekintsünk, ne feledkezzünk meg reménységünkről, ne veszítsük el a figyelmünket Isten országáról. 

Szerző: Gazsóné Verasztó Teodóra

Forrás
 Lelki útravaló a mai napra

"Legyetek tehát türelemmel testvéreim az Úr eljöveteléig."

"Legyetek tehát türelemmel testvéreim az Úr eljöveteléig." 

(Jakab 5 : 7)

A türelem hiánycikk egy olyan világban, ahol elvárják, hogy azonnal történjen meg minden. Gyorsétkezőktől, mikrohullámú sütőktől és internetes vásárlásoktól várjuk az azonnali eredményeket. Miközben azonban visszajövetelére várnak, Jézus követőit türelem kell jellemezze. Pál versenyfutáshoz hasonlítja a keresztény életet, de nem a sprintfutáshoz, hanem sokkal inkább maratoni távhoz, ennek teljesítéséhez pedig kitartás kell.

A várakozáshoz nagy segítség  ha tudod, mire  vársz és hogy az megéri a várakozást. Nos, mi Jézusra várunk és ő biztosan visszajön. Szabadulást hoz azoknak, akik őt várják, és megjutalmazza azokat, akik őt türelmesen várják. Nekik egy minden szempontból tökéletes helyük lesz az új földön és a mennyben.

Forrás

Igazgyöngyök - A keskeny úton

ITM Kiadó

"Menj el, a te hited megtartott téged."

"Menj el, a te hited megtartott téged."

(Márk 10: 52) 

 

Amikor visszaadta neki szeme világát, Jézus azt mondta Bartimeusnak, hogy továbbmehet az útján. Egy régi út volt ez egy megváltozott Bartimeussal rajta. Ez az út lett a megbízatása, bárhová ment rajta, magával vitte a bizonyságtételét. Ne gondold, hogy Jézus áthelyez egy dicsőséges új útra, amikor megvált téged. Ő tett téged oda, ahol vagy. Nyerd el a Krisztusba vetett hited bizonyságát, és akkor továbbindulhatsz az utadon Krisztussal együtt.

Ez többet jelent annál, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőle. Ezt azt jelenti, hogy a programoddá teszed, azzá a hellyé, ahol a bizonyságod olvasható és ismertté válik.

Elképzelhetjük az embereket azt mondani: "Az ott Bartimeus, tud látni!" Tégy jó bizonyságot, és elképzelhető, hogy rólad is ugyaazt mondják majd!

Forrás
Igazgyöngyök - Az élet kisebb és nagyobb dolgaiban
ITM Kiadó

"Az Ige testté lett ..." - Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok!

"Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal."

( János 1,14 )

"...A karácsonyi csoda megtörtént. A lényeg az, hogy nekünk ez mit jelent, hogy mi is részesei vagyunk-e már ennek a csodának. Passzív részesei úgy, hogy a hozzánk eljött Jézust hittel behívtuk az életünkbe, s aktív részesei úgy, hogy munkálkodik bennünk és általunk, és arra használhat minket, amire akar, és ezt a mai napot is úgy fogjuk eltölteni, ahogy az neki kedves. Engedjük, hogy az Ő Szentlelke irányítsa a gondolatainkat, és a gondolatainknak a kezünk, lábunk is engedelmeskedik, meg a nyelvünk is — sokszor talán az a leg-nehezebben. Vagyis valóban a Szentlélek templomává válik ez a mi nyomorult testünk, és fölragyog rajtunk az Isten dicsősége. Minden egyéb ehhez képest mellékes.

A Biblia arra tanít minket, hogy a Krisztus születése ünnepén is az Ő halálára kell emlékeznünk. A kettőért együtt kell Őt magasztalnunk, mert Ő már testté lételekor tudta, hogy azért kellett eljönnie a mennyei dicsőségből, hogy gyalázat és kínok között meghaljon helyettünk. Éppen ezért nekünk már nem kell bűnhődni a bűneinkért. Ezt a reménységet is megerősíti a karácsony csodája."

 (Cseri Kálmán)

Forrás:

Cseri Kálmán: Karácsony lényege

"Nagy volt az örömöm az Úrban ..."

"Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok." 

(Filippi 4:10) 

Egyre jellemzőbb magatartásforma manapság a rezignáltság. Látunk fájdalmas, szomorú eseményeket, segítségre váró embereket, ám ahelyett, hogy a tettek mezejére lépnénk, vonunk egyet a vállunkon és belül azt kérdezzük: ugyan, mit tehetnék (és egyáltalán, miért pont én)? Sokszor hiányzik a ma emberéből a felbuzdulás és a tettekben megnyilvánuló segítségnyújtás. 

Bárki szorulhat segítségre közülünk, és jól esik, ha vannak emberek, akik felbuzdulnak a jó megtételére, akik észreveszik rászorultságunkat és mellénk állnak. Az apostol is így volt ezzel. Szorult helyzetében örömmel töltötte el, amikor azt tapasztalta, hogy a filippibeli gyülekezet tagjai felbuzdulnak az ő terheinek enyhítéséért.

Az ilyen élethelyzetekre nézve írja János apostol, hogy testvéreim, ne szóval szeressünk, hanem cselekedettel és valóságosan. 

Mai igénk buzdítson bennünket arra, hogy ne csak észrevegyük a rászorulókat a környezetünkben, hanem tevékenyen vállaljunk részt életükből. 

(Katona Béla)

"Hálát adok értetek Istennek mindenkor ..."

1.Kor, 1,4-9

"Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. Azért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. Hű az Isten, aki elhívott titeket az Ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre."

 Cseri Kálmán: Négy ádvent

"...  Ez az advent, ami most kezdődik, arra kell, hogy figyelmeztessen minket, hogy sokkal nagyobb gondot fordítsunk az Úr Jézus váratlan eljövetelének a reménységére, és arra, hogy csak most készülhetünk fel rá. Ennek az előjelei rohamosan szaporodnak. A gonoszság folyamatosan nő. Mindazok, amiket Jézus az említett fejezetben mond, itt a szemünk előtt zajlanak le. Felelőtlenség, ha valaki nem készül tudatosan az Ő eljövetelére és a vele való találkozásra.

A Biblia tehát azt tanítja az adventről, hogy az első advent beteljesedett. Jézus eljött, hogy közösségünk legyen vele. - Jézus az ajtó előtt áll. Boldog, aki már befogadta Őt és összeköltözött vele, de ez a lehetőség mindig megvan, amikor halljuk az erről szóló örömhírt. Kinyithatjuk előtte az ajtót. - Egészen bizonyos, hogy egyszer a mi halálunk órája is elkövetkezik, hacsak előbb vissza nem jön Jézus, de akkor meg egy pillantás alatt bekövetkezik ez. Kihez megyünk a halálunk óráján? - Elég tudatos-e bennünk ez a várakozás, hogy Ő bármikor megjelenhet, amikor egy pillanat alatt megáll minden óra, amikor véget ér minden hazudozás, lopás, csalás, nyomorúság, szenvedés. De véget ér annak a lehetősége is, hogy valaki vele közösségre jusson. Amilyen állapotban ez a pillanat talál minket, az az állapot lesz véglegessé a számunkra. Örökre Jézussal, boldog közösségben, vagy örökre nélküle, szörnyű szenvedésben.

Szeretném csendesen javasolni, hogy legyen ez az első adventi vasárnap a csend napja a számunkra. Gondoljuk ezt végig. Vegyük elő a Bibliát. Ott vannak benne az utalások, elég ha egy ilyen adventi igét megtalálunk, sok más igére is elvezet az bennünket. Ma ne csak az újság, ne csak az ebéd, ne csak a pihenés legyen fontos (az is, mert csak ilyenkor van lehetőség), legyen fontos az is, hogyan állunk meg a mi Urunk előtt, és ezzel a négy adventtel hányadán állunk...."

Áldott  adventi készülődést Mindenkinek!