"Íme eljövök hamar!"

"Íme eljövök hamar!"

(Jelenések könyve 22:12)

Minden felvirradó nap eggyel közelebb van ahhoz a naphoz, amelyen Jézus újra eljön. Ez volt a reménysége a hívőknek minden nemzedékben, amióta Jézus ezt az ígéretet tette tanítványainak.

Ez egy élő reménység, az értéke nem csökkent, sőt izgalmasabb mint valaha. Ez egy ígéret, amely felelősséget jelent. Jézus jön: hogyan befolyásolja ez az ígéret a mindennapi életed? Isten munkája az odaszánt szolgái erőfeszítése nyomán halad előre.

Ők neki munkatársai.

Ő hamar eljön, addig neked, mit kell tenned? az Írások azért mondják "íme", mert a Lélek szeretné tudatosítani velünk a dolog sürgős voltát, az osztatlan és teljes mértékű felelősségünket és hogy örömteljes várakozással tekintsünk erre a megígért eseményre.

Forrás
Igazgyöngyök - Az élet kisebb és nagyobb dolgaiban
ITM Kiadó

"Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, de nem teljes szívvel."

"Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, de nem teljes szívvel."

(2. Krónika Könyve 25:2)

 A rutinszerű vallásos megnyilvánulás nem elég. Miközben Amacjá cselekedetei jók voltak, szíve nem volt teljesen odaszánva arra, hogy kövesse az Urat. Ez sebezhetővé tette arra nézve, hogy szíve más dolgokra hajoljon - és valóban, megtetszettek neki az idegen istenek. Ez lecke mindannyiunk számára. Nem "a jó tevése" a kulcskérdés. Ami számít az, hogy hol van a szívünk, ahogyan Jézus világossá tette, amikor a kincsek és a szív kapcsolatáról beszélt.

Ha Krisztust Úrnak és Megváltónknak akarjuk, akkor szívünknek teljesen rá kell figyelnie. Ha nem, akkor mi is kiszolgáltatottak vagyunk a körülöttünk levő világ látványosságai előtt. Bizonyos dolgok nagyon könnyen fontosabbá válnak számunkra, mint lenniük kellene, és Krisztus-követésünk veszélybe sodródik.

Forrás
Igazgyöngyök - Az élet kisebb és nagyobb dolgaiban
ITM Kiadó

"Az asszonyok ... megnézték a sírboltot meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét."

"Az asszonyok ... megnézték a sírboltot meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét."
(Lukács 23:55)

 Az a gondoskodás, amelyet ezek az asszonyok tanúsítottak Jézus szolgálata közben, kiterjedt a golgotai sötét napokra is. Úgy olvassuk, hogy a tanítványok elhagyták Jézust, és elmenekültek. Ezek az asszonyok nem csupán a környéken maradtak tétlenkedve, hanem megnézték a sírboltot és azt is, hogyan helyezték el Jézus testét, majd az illatszereket és drága keneteket is elkészítették, amellyel Jézus testét tervezték bekenni. Amikor Jézus elhívta tanítványait, nincs megemlítve, hogy hívta volna ezeket az asszonyokat is csapatba. Egyszerűen megjelentek, és felajánlották szolgálatukat? A férfi társaik mondhatták nekik, hogy szükség van a segítségükre? Vagy az elhívásukat érdemes sem volt megemlíteni? Bármi lehetett a helyzet, az ő önzetlenségük és odaszánásuk a legmagasabb rendűnek bizonyult. Azóta is sok hasonló odaszánású asszony élt a földön. A szükségben levők szolgálata fontos munka.

Forrás
Igazgyöngyök - Az élet kisebb és nagyobb dolgaiban
ITM Kiadó

"Bármit mond nektek, tegyétek meg!"

"Bármit mond nektek, tegyétek meg!"

(János 2:5)

A bor elfogyott, a házigazdára megszégyenülés várt, és Mária megkérte Jézust, hogy segítsen. Hogy volt-e valamilyen ötlete arra nézve, amit Jézus tehetne - nem tudjuk. Amit viszont tudunk, hogy elhitte, hogy Jézus tehet valamit. Vizet hozni bor helyet egy dolog volt. Megtölteni a rituális tisztálkodáskor használt hatalmas kővedreket egy egészen más dolog volt. De a szolgák azt tették, amit mondtak nekik, és a többi, ahogy mondani szokás, történelem. Megtanulni hallgatni az Úrra önmagában egy kihívás, különösen egy olyan világban, amelyben logika és észérvek uralkodnak. De olyan kihívás, aminek érdemes eleget tenni, ha azt szeretnénk, hogy Krisztus dicsősége kifejezésre jusson életünkben. Engedelmeskedni a Szentléleknek fontosabb a hírnevünknél, ugyanakkor amit teszünk, Istennek kell tiszteletet tegyen, és dicsőséget kell hozzon az ő nevére.

Forrás

Igazgyöngyök - Az élet kisebb és nagyobb dolgaiban

ITM Kiadó

"...aki ilyen halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít..."

"...aki ilyen halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. 

Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít..."

  (2. Kor. 1,10)

"Ezután is megszabadít"

Az apostol a rászakadt nagy veszedelemben már-már lemondott életéről. Amikor a levélírás közben visszatekint, rájön arra, hogy azért volt szükség erre az erőn felüli megterhelésre, hogy megtanulja: nem önmagában kell bíznia.
Isten időről időre minket is kihív jól megépített erődítményeinkből: stabilnak hitt emberi kapcsolatainkból, anyagi biztonságunkból, hogy találkozhasson velünk. Hogy megtapasztaljuk, milyen az, amikor teljes szívvel ráhagyatkozunk, mert a mi erőnk véges, és valójában nem is tehetünk mást. Szétporlad körülöttünk minden, amit addig stabilnak hittünk, hogy tisztán lássuk, mi az, ami sziklaszilárdan képes megtartani minket: Isten kegyelme és szabadítása.
Ez az újra és újra megtapasztalt szabadulás segíti az Isten iránti bizalom és kötődés kialakulását életünkben mint a legelső és legfontosabb kötődést.
Ez a tapasztalat már az Ószövetség népében is erősen élt. Évezredes viszontagságok, veszélyek és vándorlások közepette időről időre átélték Isten szabadítását. Ilyenkor emlékoszlopokat állítottak, bizonyságul és kapaszkodóul önmaguknak és utódaiknak: Eben-Háézer, ahogy Sámuel nevezte, azaz "mindeddig megsegített az Úr".
A Krisztusban hívő mai embernek is bőven vannak ilyen emlékoszlopai. Annak jut legtöbb Krisztus szenvedéseiből, aki Krisztushoz hasonló körülmények között vállalja küzdelmeit. Tekintsünk vissza és keressük meg személyes életünk emlékköveit! Rá fogunk döbbenni, hogy Isten valóban számtalanszor megszabadított, és kételkedés nélkül bízzunk benne: ezután is meg fog tartani. Hiszen a legstabilabb emlékoszlop Jézus Krisztus keresztje. Tökéletes áldozata a halálból is megment. Építsünk bátran rá, ne csak a földi, hanem a mennyei élet távlatában is, hiszen mindeddig megszabadított és ezután is megszabadít.

Forrás
Lelki útravaló a mai napra

"Siess hozzám, Istenem!"

"Siess hozzám, Istenem!"

( Zsoltárok 70: 6 )

Mint halandók, akik legjobb esetben csupán néha-néha késnek, azt gondoljuk, hogy Isten késik. Ez azért van, mert nem tudjuk, hogy ő mit tervez nekünk vagy milyen elgondolása van.

Minden egyebet látunk, de az élet mozaikjának legfontosabb darabja hiányzik: nem kaptunk másolatot Isten menetrendjéről, ezért "sietségért" kiáltunk.

Szaladnunk kell, hogy utolérjünk valamit, de ő sohasem marad le!

Bármit kérünk tőle, bizonyosak lehetünk az irántunk való szeretete felől, és arról, hogy ő csakis jó dolgokat ad nekünk. És ami úgy tűnik, hogy meg lett tagadva tőlünk ma, csupán utat készít annak, ami jobb lesz holnap.

Ő megbocsátja a te türelmetlenségedet és azt a kérésed is, hogy siessen.

Forrás

Igazgyöngyök - Az élet kisebb és nagyobb dolgaiban

ITM Kiadó

"Mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte."

"Mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte."

(2. Péter 2:19)

Nem szükséges láncokat hordanod ahhoz, hogy rab legyél. A szomorú az, hogy sokan közülünk rabok, és észre sem veszik. Egyes "urak" könnyebben azonosíthatók mint mások, de bármi, amivel azért küzdünk, hogy meglegyünk nélküle, eséllyel rendelkezik arra nézve, hogy a rabjává tegyen. Miközben fel kell ismernünk, hogy valaminek az élvezése nem ugyanaz annak rabjává válásával, a valóság az, hogy az egyik a másikhoz vezet, hacsak nem vagyunk résen.

Egészséges lehet időnként "böjtölni" bizonyos dolgokról, egyszerűen azért, hogy bizonyosak legyünk afeleől, hogy felettünk gyakorolt hatásuk nem megtörhetetlen. De hála Istennek, ha valami tényleg a rabjává tett, Krisztus megbocsáthat, és szabaddá tehet. Ha engedjük őt Úrrá lenni életünk fölött, és őt szolgáljuk, akkor azt találjuk, hogy egyéb dolgok a helyükre kerülnek.

Forrás

Igazgyöngyök - Az élet kisebb és nagyobb dolgaiban

ITM Kiadó