"Legyetek tehát türelemmel testvéreim az Úr eljöveteléig."

"Legyetek tehát türelemmel testvéreim az Úr eljöveteléig." 

(Jakab 5 : 7)

A türelem hiánycikk egy olyan világban, ahol elvárják, hogy azonnal történjen meg minden. Gyorsétkezőktől, mikrohullámú sütőktől és internetes vásárlásoktól várjuk az azonnali eredményeket. Miközben azonban visszajövetelére várnak, Jézus követőit türelem kell jellemezze. Pál versenyfutáshoz hasonlítja a keresztény életet, de nem a sprintfutáshoz, hanem sokkal inkább maratoni távhoz, ennek teljesítéséhez pedig kitartás kell.

A várakozáshoz nagy segítség  ha tudod, mire  vársz és hogy az megéri a várakozást. Nos, mi Jézusra várunk és ő biztosan visszajön. Szabadulást hoz azoknak, akik őt várják, és megjutalmazza azokat, akik őt türelmesen várják. Nekik egy minden szempontból tökéletes helyük lesz az új földön és a mennyben.

Forrás

Igazgyöngyök - A keskeny úton

ITM Kiadó

"Menj el, a te hited megtartott téged."

"Menj el, a te hited megtartott téged."

(Márk 10: 52) 

 

Amikor visszaadta neki szeme világát, Jézus azt mondta Bartimeusnak, hogy továbbmehet az útján. Egy régi út volt ez egy megváltozott Bartimeussal rajta. Ez az út lett a megbízatása, bárhová ment rajta, magával vitte a bizonyságtételét. Ne gondold, hogy Jézus áthelyez egy dicsőséges új útra, amikor megvált téged. Ő tett téged oda, ahol vagy. Nyerd el a Krisztusba vetett hited bizonyságát, és akkor továbbindulhatsz az utadon Krisztussal együtt.

Ez többet jelent annál, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőle. Ezt azt jelenti, hogy a programoddá teszed, azzá a hellyé, ahol a bizonyságod olvasható és ismertté válik.

Elképzelhetjük az embereket azt mondani: "Az ott Bartimeus, tud látni!" Tégy jó bizonyságot, és elképzelhető, hogy rólad is ugyaazt mondják majd!

Forrás
Igazgyöngyök - Az élet kisebb és nagyobb dolgaiban
ITM Kiadó

"Az Ige testté lett ..." - Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok!

"Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal."

( János 1,14 )

"...A karácsonyi csoda megtörtént. A lényeg az, hogy nekünk ez mit jelent, hogy mi is részesei vagyunk-e már ennek a csodának. Passzív részesei úgy, hogy a hozzánk eljött Jézust hittel behívtuk az életünkbe, s aktív részesei úgy, hogy munkálkodik bennünk és általunk, és arra használhat minket, amire akar, és ezt a mai napot is úgy fogjuk eltölteni, ahogy az neki kedves. Engedjük, hogy az Ő Szentlelke irányítsa a gondolatainkat, és a gondolatainknak a kezünk, lábunk is engedelmeskedik, meg a nyelvünk is — sokszor talán az a leg-nehezebben. Vagyis valóban a Szentlélek templomává válik ez a mi nyomorult testünk, és fölragyog rajtunk az Isten dicsősége. Minden egyéb ehhez képest mellékes.

A Biblia arra tanít minket, hogy a Krisztus születése ünnepén is az Ő halálára kell emlékeznünk. A kettőért együtt kell Őt magasztalnunk, mert Ő már testté lételekor tudta, hogy azért kellett eljönnie a mennyei dicsőségből, hogy gyalázat és kínok között meghaljon helyettünk. Éppen ezért nekünk már nem kell bűnhődni a bűneinkért. Ezt a reménységet is megerősíti a karácsony csodája."

 (Cseri Kálmán)

Forrás:

Cseri Kálmán: Karácsony lényege

"Nagy volt az örömöm az Úrban ..."

"Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok." 

(Filippi 4:10) 

Egyre jellemzőbb magatartásforma manapság a rezignáltság. Látunk fájdalmas, szomorú eseményeket, segítségre váró embereket, ám ahelyett, hogy a tettek mezejére lépnénk, vonunk egyet a vállunkon és belül azt kérdezzük: ugyan, mit tehetnék (és egyáltalán, miért pont én)? Sokszor hiányzik a ma emberéből a felbuzdulás és a tettekben megnyilvánuló segítségnyújtás. 

Bárki szorulhat segítségre közülünk, és jól esik, ha vannak emberek, akik felbuzdulnak a jó megtételére, akik észreveszik rászorultságunkat és mellénk állnak. Az apostol is így volt ezzel. Szorult helyzetében örömmel töltötte el, amikor azt tapasztalta, hogy a filippibeli gyülekezet tagjai felbuzdulnak az ő terheinek enyhítéséért.

Az ilyen élethelyzetekre nézve írja János apostol, hogy testvéreim, ne szóval szeressünk, hanem cselekedettel és valóságosan. 

Mai igénk buzdítson bennünket arra, hogy ne csak észrevegyük a rászorulókat a környezetünkben, hanem tevékenyen vállaljunk részt életükből. 

(Katona Béla)

"Hálát adok értetek Istennek mindenkor ..."

1.Kor, 1,4-9

"Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. Azért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. Hű az Isten, aki elhívott titeket az Ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre."

 Cseri Kálmán: Négy ádvent

"...  Ez az advent, ami most kezdődik, arra kell, hogy figyelmeztessen minket, hogy sokkal nagyobb gondot fordítsunk az Úr Jézus váratlan eljövetelének a reménységére, és arra, hogy csak most készülhetünk fel rá. Ennek az előjelei rohamosan szaporodnak. A gonoszság folyamatosan nő. Mindazok, amiket Jézus az említett fejezetben mond, itt a szemünk előtt zajlanak le. Felelőtlenség, ha valaki nem készül tudatosan az Ő eljövetelére és a vele való találkozásra.

A Biblia tehát azt tanítja az adventről, hogy az első advent beteljesedett. Jézus eljött, hogy közösségünk legyen vele. - Jézus az ajtó előtt áll. Boldog, aki már befogadta Őt és összeköltözött vele, de ez a lehetőség mindig megvan, amikor halljuk az erről szóló örömhírt. Kinyithatjuk előtte az ajtót. - Egészen bizonyos, hogy egyszer a mi halálunk órája is elkövetkezik, hacsak előbb vissza nem jön Jézus, de akkor meg egy pillantás alatt bekövetkezik ez. Kihez megyünk a halálunk óráján? - Elég tudatos-e bennünk ez a várakozás, hogy Ő bármikor megjelenhet, amikor egy pillanat alatt megáll minden óra, amikor véget ér minden hazudozás, lopás, csalás, nyomorúság, szenvedés. De véget ér annak a lehetősége is, hogy valaki vele közösségre jusson. Amilyen állapotban ez a pillanat talál minket, az az állapot lesz véglegessé a számunkra. Örökre Jézussal, boldog közösségben, vagy örökre nélküle, szörnyű szenvedésben.

Szeretném csendesen javasolni, hogy legyen ez az első adventi vasárnap a csend napja a számunkra. Gondoljuk ezt végig. Vegyük elő a Bibliát. Ott vannak benne az utalások, elég ha egy ilyen adventi igét megtalálunk, sok más igére is elvezet az bennünket. Ma ne csak az újság, ne csak az ebéd, ne csak a pihenés legyen fontos (az is, mert csak ilyenkor van lehetőség), legyen fontos az is, hogyan állunk meg a mi Urunk előtt, és ezzel a négy adventtel hányadán állunk...."

Áldott  adventi készülődést Mindenkinek!

“Az igazak vegyenek engem körül, amikor jól teszel majd velem.”

"Az igazak vegyenek engem körül, amikor jól teszel majd velem."

(Zsolt 142, 8b)

Dávid imádságát hallgatva, eszünkbe juthat, milyen jó akkor Istenünkhöz imádkozni, amikor a dolgaink rendben vannak, amikor nincs betegségben, fájdalomban, kétségben a szívünk. Egyszeriben felértékelődnek az áldás percei, a nyugodt, békés családi pillanatok, Istenünkkel vállalt közösségünk.

Mert életünkben sokszor jönnek a próbatétel percei is. Jutunk mi is „életbarlangokba”, ahová nem jut el a világosság, ahol csak sötétség, hideg, veszély van. Lelkünkben mi is azonosulunk Dáviddal, aki panaszkodik, fennszóval hívja az Urat, feltárja nyomorúságát, imádkozik.

Az adventi időszak előrevetíti a szabadulás perceit. Minden nyomorúságunkból megváltatunk a Krisztussal való találkozás után. Vajon figyelünk-e megváltónkra, a szabadítónkra, aki minden veszélyes és sötét „sírbarlangból” kiszabadít és világosságra vezet, vagy pedig beleolvadunk e világ kiszámíthatatlan útkeresésébe.

Dávid ebben a zsoltárban, mintha megragadná Krisztusa kezét és nem engedné el. Érzi, tudja, a következő napot csak Isten segítségével képes megélni. Cselekedje meg a minden kegyelem Istene szívünkkel és életünkkel, hogy mi is így ragaszkodjunk ahhoz, aki elindult felénk, velünk akar találkozni, meg akar minket váltani és igaz barátként akar mellettünk állni, amikor Isten jól tesz majd velünk. Ámen!

( Kiss József - Szatmárpálfalva )

Forrás: refszatmar.eu

"Kegyelmezz, Uram, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg, Uram ..."

"Kegyelmezz, Uram, mert elcsüggedtem, 
gyógyíts meg, Uram, mert reszketnek tagjaim!"
 (Zsoltárok 6: 3)

Meddig tart még?

Vannak olyan napok, amikor látszólag már nem bírjuk tovább. Minden szürke, a temérdek gond és probléma miatt úgy érezzük, mintha összecsapnának fejünk felett a hullámok. Ennek különböző okai lehetnek: egy sikertelen vizsga, egy tönkre ment barátság, vagy akár a saját magunkban való csalódás is. Felmerülhet bennünk ugyanez a kérdés a híreket nézve: meddig tart még? Meddig kínoznak még, és ölnek meg gyermekeket? Meddig lesz még ennyi igazságtalanság és szenvedés a világban? Úgy tűnik, a zsoltárírónak is hasonló gondolatai voltak. Még ha pontosan nem is tudjuk, hogy milyen szenvedéseken kellett keresztülmennie (talán betegség, harc vagy éppen elkeseredés a saját bűnei miatt), azt láthatjuk, hogy ereje végén jár. Gondjait Isten haragjának következményeiként értékeli, melyet "a mennyből nyilatkoztat ki a emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen" (Róm. 1,18). Istenbe veti bizalmát, aki a gyengék, az elesettek és az erejük végén járók megsegítője. A tehetetlenségből és reménytelenségből bizalom lesz. 

Elgondolkodtató: 

Isten megvigasztal és felsegít. Jézusban a legjobb barátot adja mellénk, az Üdvözítőt, aki valóban képes meggyógyítani.

"Azért jelent meg az Isten Fia,
hogy az ördög munkáit lerontsa."
(1.János 3,8b)

Ajánlott igeszakasz:
2.Kor. 1, 3-11.

Forrás

Fénysugarak - 2009.