Várjuk a mi boldog reménységünket"

Várjuk a mi boldog reménységünket" 

(Tit. 2:13)

Egy napon Megváltónk majd megjelenik a mennyből. Ez a mindenkori hívők reménysége. A legtöbb keresztény úgy gondolta, hogy a jelenlegi világ már nem sokáig húzza.

Jézus követői nem voltak teljesen tisztában annak a mennyei királyságnak a méreteivel és kitejesedésével, amely immár kétezer év óta épül. A korai gyülekezet úgy gondolta, hogy az első században el is készül.

Ez a csodálatos reménység köt össze tulajdonképpen bennünket azokkal, akik előttünk mentek el. És tudjuk, hogy akik Krisztusban haltak meg, elsőként támadnak fel ama napon.

Menetrend és időpont nincs - ez pedig folyamatos készenlétre sarkall bennünket. Végezzük úgy a mindennapi dolgainkat, hogy közben előre tekintünk Istenünk és Megváltónk csodálatos megjelenésére.

Forrás:

Igazgyöngyök - A hit ösvényén

ITM Kiadó.

"Lelkünknek biztos és erős horgonya".

"Lelkünknek biztos és erős horgonya".
(Zsidókhoz írt 6: 19)

Hihetetlenül gyorsan fejlődő és változó korban élünk. Bizonyos területeken olyan sok változás következik be, hogy alig bírunk lépést tartani velük. A hagyományos meggyőződéseket újraértékelik, és egy részüket elvetik. Sokan nem tudják, miben higgyenek, ezért az éppen népszerű véleményt teszik magukévá, és teljesen hitüket vesztik. Ezért olyan fontos a lélek horgonya, ha nem akarjuk, hogy ez a sok változás elsodorjon vagy kivessen.
Tekintsd a Jézusban, a mi Urunkban való reménységet a lelked horgonyának, és vesd ezt a horgonyt Isten igéjébe. Ha Isten igéje az a biztos szikla, amin állsz, az Úr Lelke sugalmazni fogja neked az Úr szavát, és biztonságban megőriz téged.

Forrás
Igazgyöngyök - AZ ÚR SZOLGÁLATÁBAN
ITM Kiadó

"Az Urat keressétek, és életben maradtok!"

"Az Urat keressétek, és életben maradtok!"

(Ámos könyve 5:6)

Izráel népe elindult az életet kereső úton. Azonban ismét más népek isteneihez fordultak, és elhagyták az Urat. Most Isten ítéletével szembesülnek. Népe iránti nagy szeretete folytán azonban az Úr ismét bűnbánatra és megtérésre hívja őket. Izráel népe később megtudja, hogy az Úr nélküli élet, ha vonzó is, végül értelmetlennek és üresnek bizonyul. A világ csillogása sokat ígér, de ahogyan már sokan megtapasztalták, a kút hamar kiszárad.

Azt a bátorítást kapjuk, hogy keressük az Urat, amíg megtalálható. Miért pazarolnánk időnket olyasmire, ami soha nem elégít meg? Krisztus az élet kenyere, jöjj hozzá, és megelégedsz. Azért jött, hogy életet adjon nekünk - annak teljességében. Ezért keresd az Urat még ma, és fedezd fel az élet új értelmét!

Forrás

Igazgyöngyök - A megújuló kegyelemből - A menny gazdagságából

ITM Kiadó

A kép forrása

Meska

"Az Úr akaratát nem kérdezték meg."

"Az Úr akaratát nem kérdezték meg." 

( Józsué 9 : 14)

Talán azt gondolták, hogy nem érdekli Istent ez az ügy? Istent azonban minden érdekli, amit teszünk. Mindig mi járunk pórul, ha nélküle igazgatjuk életünket.

Gibeon lakói egyezsége jutottak a területükre betörő izráeliekkel, csak azért, mert Izráel gyermekei nem kérdezték meg az Urat. Elhitték a gibeoniak történetét a hosszú utazásról - miközben ennek ellenkezője volt igaz, hisz a közelben laktak -, és békét kötöttek velük. Tudjuk, hogy semmi sem túl nehéz az Úrnak, így azt se felejtsük el, hogy semmi sem túl apró a számára.

Izráel népe zúgolódni kezdett vezetői ellen, amikor nemsok idő múlva Gibseon városához érkeztek, de ezzel együtt megtartották ígéretüket. Ennek következtében favágókká és vízhordókká tették őket.

Forrás

Igazgyöngyök - A keskeny úton

ITM Kiadó

Szívetekből...

 

"Szívetekből meg nem bocsátok, 

mindenki az ő testvérének."

(Máté 18: 35)

 

A megbocsátás mélyre hat. Sokkal több annál, mint ha azt mondjunk, hogy minden rendben van. Több egy mosolynál és egy illedelmes beszélgetéseknél azokkal, akik megbántottak. Sokan megjátsszák a megbocsátást, miközben tovább neheztelnek, és titokban magukban hordozzák a bántást. Ez a látszat meg is téveszthet egyeseket, de nem az Urat. Ilyen állapotban nem fogjuk megtapasztalni azt a békességet, amely az igazi megbocsátással jár együtt. Jézus egyértelművé teszi, hogy az igazi megbocsátás a szívből származik, ahova mások nem látnak be, de amely mennyei Atyánk előtt nyitott könyv. 

Amikor szívből megbocsátunk meg, Isten előtt is igazak leszünk. Ez elpusztítja a keserűség gyökerét, függetlenül attól, hogy a másik személy mi tett. Bocsáss meg szívből ma, és felezd fel azt a szabadságot és békességet, amit Krisztus ad.

Forrás

Igazgyöngyök - A megújuló kegyelemből - A menny gazdagságából

ITM Kiadó

"Hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől."

"Hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől."

 (Ézsaiás 59:2)

Ha olvassuk Ézsaiás könyvének ezt a részét, részletes leírást kapunk napjaink társadalmának viselkedésmódjáról.

Vérrel beszennyezett kezek, hazugságot szóló ajkak, gonoszt cél után futó lábak, ártó gondolatok és a békesség útja, amit nem ismernek.

Mindezek fel vannak sorolva itt, sőt még az is, hogy háttérbe szorul a törvény és távol áll az igazság.

Úgy néz ki, hogy a helyzet reménytelen, és az is maradna, ha nem lett volna a Szabadító, akinek az eljöveteléről prófétált Ézsaiás. Ezért most, ha odafordulsz Istenhez Krisztus által, kegyelmet és békességet kapsz Krisztus helyettesítő áldozata árán.

Forrás:

Igazgyöngyök - Az Ige asztaláról

ITM KIadó.

"... én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked"

 

"... én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked" 

(Ap. Csel. 18,10).

Amíg az Úrnak még volt feladata Pál számára Korintusban, addig nem árthatott Pálnak a nép dühe. A zsidók ellenálltak és káromoltak; de sem az evangélium hirdetését, sem a megtéréseket nem tudták meggátolni. Istennek hatalma van a legerőszakosabbak fölött is. Olykor tombol az emberek haragja Isten ellen, mégis látjuk az Ő dicsőségét, de még jobban megismerjük jóságát olyankor, amikor Isten féken tartja a dühöngők haragját, és neki van ehhez hatalma. Hatalmas karodtól néma kővé válnak, míg átvonul a néped, Uram!"

 (2. Móz. 15,16).

Ezért ne félj senki emberfiától, ha tudod hogy köteles óségedet teljesíted. Menj előre, ahogy az Úr Jézus tenné, és akik ellened állnak, megszégyenülnek és elhallgatnak. Sokszor volt már okuk az embereknek félelemre, és féltek is, de az Istenbe vetett rendületlen (rendíthetetlen) hit elsöpri a félelmet. Senki sem árthat nekünk, ha az Úr nem engedi. Ó, aki puszta szavával megszalasztja az ördögöt, uralkodik az ördög cimboráin is. Talán ezek máris jobban félnek tőled, mint te tőlük. Ezért haladj bátran előre, és ahol ellenségre számítottál, meglátod, barátokat fogsz találni.

(Spurgeon)

 

"Erőt és hatalmat adott nekik."

"Erőt és hatalmat adott nekik." 

 (Lukács 9: 1)

A démoni megszállottság és a különböző betegségek csapásként nehezedtek a Jézus idejében élő nőkre és férfiakra, s ez ma is így van. Az egyetlen különbség az, hogy mi be lettünk oltva a probléma valós oka ellen. A démoni megszállottság és a betegségek az elme és a test betegsége is egyaránt. Azért mennek rosszul a dolgok, mert a baj van odabent. Jézus szabadítja meg a foglyokat. Ő megadta követőinek a megoldást arra, hogy miként szabadulhatnak meg a körülöttük élő emberek a gonosztól: aki segítségül hívja a z Úr nevét, megmenekül. Hívd őt segítségül hamar, őszintén és kitartóan! Mielőtt Jézus felment a mennybe, jól ismerve bennünket ezt a kijelentést tette: "Nekem adatott minden hatalom." Tanítványok, megkaptátok a küldetést! Járjatok aszerint!  

Forrás
Igazgyöngyök - Örök értékek
ITM Kiadó

"Akik Úrban bíznak..."

"Akik Úrban bíznak..., futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el" 

( Ésaiás 40: 31 )

A "járásban" nincsen nyugtalanság; ez a próbája a kitartásunknak. Az erő legnagyobb teljesítménye ez: jársz és nem fáradsz el. A Biblia ezt a szót: "jár" a jellem kifejezésére használja. János "ránézett Jézusra, amint ott járt, és mondta: Íme az Isten Báránya!" (Jn 1,36). A Bibliában semmi sem elvont, minden élő valóság. Isten nem azt mondta: "légy szellemi ember", hanem ezt: "járj énelőttem!" (1Móz 17,1).

Amikor fizikumunk vagy kedélyünk nem egészséges, mindig kívánjuk az izgalmakat. A test területén ez odáig vezethet, hogy megjátsszuk, mintha volna Szent Szellemünk; érzelmi életünk pedig rendezetlen szenvedélyekbe sodródik és erkölcsileg tönkremegyünk. Ha szellemi téren ragaszkodunk izgató élményekhez és szárnyalásokhoz: szellemi összeomlás lesz a vége.

Isten jelenlétének valósága nem függ valamilyen helytől, hanem attól az elhatározásunktól, hogy az Urat magunk elé állítjuk-e. Problémáink akkor támadnak, ha nem bízunk meg az Ő jelenlétének valóságában. Mi is tapasztaljuk a zsoltáríróval: "Azért nem félünk, ha..." (Zsolt 46,3). Ha egyszer végre a valóságra építünk, ha nemcsak tudatában vagyunk Isten jelenlétének, hanem valóság az Ő jelenléte. "Miért is félnék? Hiszen Ő itt volt egész idő alatt!"

Válságos időkben kell kérnünk az Ő irányítását, de felesleges folyton mondogatni: "Uram, vezess engem, Uram irányíts engem"! Bizonyos, hogy irányít. Ha emberi értelmünk döntései nem az Ő parancsai szerint valók, akkor megállít! Ilyenkor csendben kell maradnunk és várnunk kell az Ő jelenlétére.

Forrás

Oswald Chambers 

"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

"A nép ott állt és nézte."

"A nép ott állt és nézte."

 (Lukács 23:35)

A keresztre feszítés borzalmas látvány volt, mégis vonzotta a semmittevő bámészkodót, akárcsak a mai szerencsétlenség vagy katasztrófák. Használhatjuk a "semmittevő" szót, mert ezek az emberek csak álltak és néztek.

Sokan azt gondolják magukról, hogy ők puszta szemlélői a Kálváriának. Egyesek azt állítják, hogy megpróbálják megfejteni a történteket, de nem több ez meddő kíváncsiskodás. Ezek a nézők passzív hozzájárulásukat adták a történtekhez. Amikor Jézust keresztre feszítettek senki nem tiltakozott: nem volt tömegzavargás, hogy megállítsa az igazságszolgáltatásnak ezt a  paródiáját.

Mindannyian teszünk valamit a Kálvária fényében. Az a jelenet ma ugyanúgy megkövetel valamilyen hozzáállást, mint akkor. Ha nem fogadod el Krisztust, miközben szemléled őt , akkor nem teszel mást, mint elutasítod. 

Forrás

Igazgyöngyök - Amerre az Úr jár

ITM Kiadó

"Mert ő a mi békességünk ..."

"Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, 

és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést..."

 (Efézus 2,14)

Bocsáss meg és menj tovább!

Pattanásig feszülő idegeinknek olykor elég egy félreértelmezhető szó, egy ferde nézés vagy egy szájhúzogatás, és máris "egymásnak esünk", vagy éppen ellenségnek könyveljük el a másikat. Képesek vagyunk felfújni dolgokat, és aztán jönnek a nagy kijelentések, hogy soha többé nem békülök, nem szólok hozzá, felejtsen el engem örökre. Pedig ha békétlenség van a szívünkben, akkor nem úgy mennek még a hétköznapi dolgaink sem, ahogyan azt elképzeltük vagy elterveztük. Óhatatlanul ott lappang valahol a mélyben az ismerős érzés, hogy nem jó ez így, mégis nehezünkre esik kezdeményezni, megtenni az első lépést a másik felé.
A mi Urunk arra tanított minket, hogy "hetvenszer hétszer" is meg kell tudni bocsátani felebarátunknak. Ő ebben élen járt. Gondold végig, hányszor néztek Jézusra ferde szemmel, hányszor mellőzték, gúnyolták, de ő nem fordított hátat az ellenségeskedőknek, hanem szelíden, türelmesen terelgette őket az Isten útjára. Arra az útra, amely ma is talán ugyanúgy tele van tövisekkel, nehézségekkel, kellemetlenkedőkkel, mint akkor, amikor ő itt járt közöttünk. Sőt az emberek érzései sem változtak, ma is ugyanolyan esendőek, perlekedőek, haragtartóak, mint annak idején. De Jézussal elérkezett közénk az Isten országának egy darabja, és ő megmutatta, hogy vele lehet másképpen is élni. Lehet megelégedni a kevéssel, legyen az akár jó szó vagy egyéb; lehet kezet nyújtani annak, aki az öklét rázza feléd, vagy éppen szidalmaz, rágalmaz. Lehet békében kelni és feküdni, mosolyogni és segíteni akkor is, ha nem kapsz semmit cserébe, még egy köszönömöt sem. Lehet, mert ő ma is arra tanít, hogy csak így lehet falakat bontani, életeket megvidámítani, békességben élni. Ha ma éppen olyan helyzetben vagy, amikor próbára teszik a türelmedet, vagy nem érted, hogy mivel szolgáltál rá mások feléd irányuló indulatára, ahelyett, hogy "beszólnál" valakinek, nézz Jézusra, és kérd tőle az erőt ahhoz, hogy hittel, derűsen tudj továbbmenni azon az úton, amelyre téged is meghívott, és amelyen téged is kísér nap mint nap.

Forrás
 Lelki útravaló a mai napra

"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál ..."

"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál,

 azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott." 

 (Róm 8,28)

Szeretetpróba

Életünket vagy akár csak annak egy-egy időszakát aszerint mérjük, hogy mennyire volt jó a számunkra. Az egész nyarunk értékelését meghatározhatja néhány hét időjárása. Nagy kánikulában a munkahelyünkön dolgozni legalább olyan keserves számunkra, mint vízparton nyaralni zuhogó esőben. Életünk pedig tele van rajtunk kívül álló, előre nem látható, nem kiszámítható eseményekkel. Még apróságok is le tudnak sújtani bennünket, még kisebb bosszúságok miatt is felkiáltunk az Úrhoz, hogy miért történt ez velünk, miért kell szomorkodnunk!
Pál apostol azonban valami különleges dolgot állít: hogy "akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál". Ha csupán jó vagy semleges eseményekről lenne szó, például hogy egy nagy lottónyeremény hull az ölünkbe, előléptetnek minket vagy lecseréljük a régi autót, az a végső értékelésnél negatív is lehet: felfuvalkodottá tehet a nagy vagyon, dölyfössé a hatalom, vagy éppen elégedetlenné, ha úgy éljük meg, hogy több járna nekünk. Természetesen a külső események áldássá is lehetnek a számunkra, ha Isten igéje szerint élünk velük.
De hogyan válhat javunkra a bosszúság, bántás, betegség, vereség, baleset vagy gyász? A mindenen győzedelmeskedő szeretet által. Ahogyan Jézus Krisztus kereste és szeretetből lázadozás nélkül elfogadta Isten akaratát. Szeresd az Urat teljes szívedből, lelkedből és elmédből, és megérzed szeretete fényét életed legsötétebb órájában is! Fordulj őhozzá, nézz őreá életed minden napján, akár nagy szerencsének, akár nagy csapásnak tűnnek a körülményeid. Isten, aki idő és tér felett is úr, kivezet a tiszta fény és boldogság felé, és áldássá teheti életed legkeserűbb kínjait is. Krisztus kiállta a szeretetpróbát, az õ fájdalmas keresztje így lehet mindannyiunk számára az öröm forrása. Ez álljon előttünk, ebből merítsünk minden időben.

Forrás
Lelki útravaló a mai napra

"Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják ..."

"Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki. "

 (Lukács 12,36)

Várni egy életen át

Életünk során sokszor kényszerülünk várakozásra, akár hosszabb, akár rövidebb időre. Általában nem szeretünk várni, sok esetben nehezünkre esik. Már egy rövid ideig tartó várakozás is próbára teheti türelmünket. Pl. nagyon idegőrlő tud lenni az orvosi rendelőben való várakozás, a sorban állás, elég pár percig hidegben, esőben a buszra várni, hogy mérgelődjünk. Ha már egy pár perces várakozás is bosszantó, akkor gondolhatjuk, hogy mennyire nehéz és fárasztó hosszan várni. Pedig Jézus várása is ilyen, egész életünkön át tart. Mivel visszajövetele nem számítható ki, ennek a bizonytalanságnak a következménye, hogy állandóan készen kell lenni jövetelére. Jézus várása erőfeszítést igényel. Az ige ezt az állapotot, ezt az állandó készenlétet a virrasztáshoz, éberséghez hasonlítja. Valóban fárasztó a feszült várakozás, vigyázás, az ugrásra kész állapot. Bele lehet fáradni az állandó készenlétbe. Az evangélium írásának idején a kezdeti lelkesedés, éberség már megfogyatkozott az egyházban. Úgy gondolták, hogy az Úr késlekedik. Ezért háttérbe szorult Jézus visszajövetelének várása, és az evilági életre rendezkedtek be. A megfáradás, hitben való meglankadás ma is fenyegető veszély. Ma is kísértés, hogy kicsit lazítsunk, éljünk a mának. Ma is kísértés, hogy magunknak éljünk, ne másoknak. Ma is kísértés, hogy inkább elaludjunk, ahelyett hogy éberen lámpásként világítanánk. Ezért akarja Jézus felszítani bennünk a kezdeti lelkesedést, hogy örömmel készüljünk visszajövetelére, ennek fényében éljünk már most. Ő az erőforrásunk, amikor elfáradunk, elfogy az erőnk, türelmünk, hitünk. Ő segít minket abban, hogy kitartóak és állhatatosak legyünk, hogy ne ragadjunk bele a napi gondjainkba, hanem előre tekintsünk, ne feledkezzünk meg reménységünkről, ne veszítsük el a figyelmünket Isten országáról. 

Szerző: Gazsóné Verasztó Teodóra

Forrás
 Lelki útravaló a mai napra

"Legyetek tehát türelemmel testvéreim az Úr eljöveteléig."

"Legyetek tehát türelemmel testvéreim az Úr eljöveteléig." 

(Jakab 5 : 7)

A türelem hiánycikk egy olyan világban, ahol elvárják, hogy azonnal történjen meg minden. Gyorsétkezőktől, mikrohullámú sütőktől és internetes vásárlásoktól várjuk az azonnali eredményeket. Miközben azonban visszajövetelére várnak, Jézus követőit türelem kell jellemezze. Pál versenyfutáshoz hasonlítja a keresztény életet, de nem a sprintfutáshoz, hanem sokkal inkább maratoni távhoz, ennek teljesítéséhez pedig kitartás kell.

A várakozáshoz nagy segítség  ha tudod, mire  vársz és hogy az megéri a várakozást. Nos, mi Jézusra várunk és ő biztosan visszajön. Szabadulást hoz azoknak, akik őt várják, és megjutalmazza azokat, akik őt türelmesen várják. Nekik egy minden szempontból tökéletes helyük lesz az új földön és a mennyben.

Forrás

Igazgyöngyök - A keskeny úton

ITM Kiadó

"Menj el, a te hited megtartott téged."

"Menj el, a te hited megtartott téged."

(Márk 10: 52) 

 

Amikor visszaadta neki szeme világát, Jézus azt mondta Bartimeusnak, hogy továbbmehet az útján. Egy régi út volt ez egy megváltozott Bartimeussal rajta. Ez az út lett a megbízatása, bárhová ment rajta, magával vitte a bizonyságtételét. Ne gondold, hogy Jézus áthelyez egy dicsőséges új útra, amikor megvált téged. Ő tett téged oda, ahol vagy. Nyerd el a Krisztusba vetett hited bizonyságát, és akkor továbbindulhatsz az utadon Krisztussal együtt.

Ez többet jelent annál, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőle. Ezt azt jelenti, hogy a programoddá teszed, azzá a hellyé, ahol a bizonyságod olvasható és ismertté válik.

Elképzelhetjük az embereket azt mondani: "Az ott Bartimeus, tud látni!" Tégy jó bizonyságot, és elképzelhető, hogy rólad is ugyaazt mondják majd!

Forrás
Igazgyöngyök - Az élet kisebb és nagyobb dolgaiban
ITM Kiadó

"Az Ige testté lett ..." - Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok!

"Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal."

( János 1,14 )

"...A karácsonyi csoda megtörtént. A lényeg az, hogy nekünk ez mit jelent, hogy mi is részesei vagyunk-e már ennek a csodának. Passzív részesei úgy, hogy a hozzánk eljött Jézust hittel behívtuk az életünkbe, s aktív részesei úgy, hogy munkálkodik bennünk és általunk, és arra használhat minket, amire akar, és ezt a mai napot is úgy fogjuk eltölteni, ahogy az neki kedves. Engedjük, hogy az Ő Szentlelke irányítsa a gondolatainkat, és a gondolatainknak a kezünk, lábunk is engedelmeskedik, meg a nyelvünk is — sokszor talán az a leg-nehezebben. Vagyis valóban a Szentlélek templomává válik ez a mi nyomorult testünk, és fölragyog rajtunk az Isten dicsősége. Minden egyéb ehhez képest mellékes.

A Biblia arra tanít minket, hogy a Krisztus születése ünnepén is az Ő halálára kell emlékeznünk. A kettőért együtt kell Őt magasztalnunk, mert Ő már testté lételekor tudta, hogy azért kellett eljönnie a mennyei dicsőségből, hogy gyalázat és kínok között meghaljon helyettünk. Éppen ezért nekünk már nem kell bűnhődni a bűneinkért. Ezt a reménységet is megerősíti a karácsony csodája."

 (Cseri Kálmán)

Forrás:

Cseri Kálmán: Karácsony lényege

"Nagy volt az örömöm az Úrban ..."

"Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok." 

(Filippi 4:10) 

Egyre jellemzőbb magatartásforma manapság a rezignáltság. Látunk fájdalmas, szomorú eseményeket, segítségre váró embereket, ám ahelyett, hogy a tettek mezejére lépnénk, vonunk egyet a vállunkon és belül azt kérdezzük: ugyan, mit tehetnék (és egyáltalán, miért pont én)? Sokszor hiányzik a ma emberéből a felbuzdulás és a tettekben megnyilvánuló segítségnyújtás. 

Bárki szorulhat segítségre közülünk, és jól esik, ha vannak emberek, akik felbuzdulnak a jó megtételére, akik észreveszik rászorultságunkat és mellénk állnak. Az apostol is így volt ezzel. Szorult helyzetében örömmel töltötte el, amikor azt tapasztalta, hogy a filippibeli gyülekezet tagjai felbuzdulnak az ő terheinek enyhítéséért.

Az ilyen élethelyzetekre nézve írja János apostol, hogy testvéreim, ne szóval szeressünk, hanem cselekedettel és valóságosan. 

Mai igénk buzdítson bennünket arra, hogy ne csak észrevegyük a rászorulókat a környezetünkben, hanem tevékenyen vállaljunk részt életükből. 

(Katona Béla)

"Hálát adok értetek Istennek mindenkor ..."

1.Kor, 1,4-9

"Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. Azért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. Hű az Isten, aki elhívott titeket az Ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre."

 Cseri Kálmán: Négy ádvent

"...  Ez az advent, ami most kezdődik, arra kell, hogy figyelmeztessen minket, hogy sokkal nagyobb gondot fordítsunk az Úr Jézus váratlan eljövetelének a reménységére, és arra, hogy csak most készülhetünk fel rá. Ennek az előjelei rohamosan szaporodnak. A gonoszság folyamatosan nő. Mindazok, amiket Jézus az említett fejezetben mond, itt a szemünk előtt zajlanak le. Felelőtlenség, ha valaki nem készül tudatosan az Ő eljövetelére és a vele való találkozásra.

A Biblia tehát azt tanítja az adventről, hogy az első advent beteljesedett. Jézus eljött, hogy közösségünk legyen vele. - Jézus az ajtó előtt áll. Boldog, aki már befogadta Őt és összeköltözött vele, de ez a lehetőség mindig megvan, amikor halljuk az erről szóló örömhírt. Kinyithatjuk előtte az ajtót. - Egészen bizonyos, hogy egyszer a mi halálunk órája is elkövetkezik, hacsak előbb vissza nem jön Jézus, de akkor meg egy pillantás alatt bekövetkezik ez. Kihez megyünk a halálunk óráján? - Elég tudatos-e bennünk ez a várakozás, hogy Ő bármikor megjelenhet, amikor egy pillanat alatt megáll minden óra, amikor véget ér minden hazudozás, lopás, csalás, nyomorúság, szenvedés. De véget ér annak a lehetősége is, hogy valaki vele közösségre jusson. Amilyen állapotban ez a pillanat talál minket, az az állapot lesz véglegessé a számunkra. Örökre Jézussal, boldog közösségben, vagy örökre nélküle, szörnyű szenvedésben.

Szeretném csendesen javasolni, hogy legyen ez az első adventi vasárnap a csend napja a számunkra. Gondoljuk ezt végig. Vegyük elő a Bibliát. Ott vannak benne az utalások, elég ha egy ilyen adventi igét megtalálunk, sok más igére is elvezet az bennünket. Ma ne csak az újság, ne csak az ebéd, ne csak a pihenés legyen fontos (az is, mert csak ilyenkor van lehetőség), legyen fontos az is, hogyan állunk meg a mi Urunk előtt, és ezzel a négy adventtel hányadán állunk...."

Áldott  adventi készülődést Mindenkinek!

“Az igazak vegyenek engem körül, amikor jól teszel majd velem.”

"Az igazak vegyenek engem körül, amikor jól teszel majd velem."

(Zsolt 142, 8b)

Dávid imádságát hallgatva, eszünkbe juthat, milyen jó akkor Istenünkhöz imádkozni, amikor a dolgaink rendben vannak, amikor nincs betegségben, fájdalomban, kétségben a szívünk. Egyszeriben felértékelődnek az áldás percei, a nyugodt, békés családi pillanatok, Istenünkkel vállalt közösségünk.

Mert életünkben sokszor jönnek a próbatétel percei is. Jutunk mi is „életbarlangokba”, ahová nem jut el a világosság, ahol csak sötétség, hideg, veszély van. Lelkünkben mi is azonosulunk Dáviddal, aki panaszkodik, fennszóval hívja az Urat, feltárja nyomorúságát, imádkozik.

Az adventi időszak előrevetíti a szabadulás perceit. Minden nyomorúságunkból megváltatunk a Krisztussal való találkozás után. Vajon figyelünk-e megváltónkra, a szabadítónkra, aki minden veszélyes és sötét „sírbarlangból” kiszabadít és világosságra vezet, vagy pedig beleolvadunk e világ kiszámíthatatlan útkeresésébe.

Dávid ebben a zsoltárban, mintha megragadná Krisztusa kezét és nem engedné el. Érzi, tudja, a következő napot csak Isten segítségével képes megélni. Cselekedje meg a minden kegyelem Istene szívünkkel és életünkkel, hogy mi is így ragaszkodjunk ahhoz, aki elindult felénk, velünk akar találkozni, meg akar minket váltani és igaz barátként akar mellettünk állni, amikor Isten jól tesz majd velünk. Ámen!

( Kiss József - Szatmárpálfalva )

Forrás: refszatmar.eu

"Kegyelmezz, Uram, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg, Uram ..."

"Kegyelmezz, Uram, mert elcsüggedtem, 
gyógyíts meg, Uram, mert reszketnek tagjaim!"
 (Zsoltárok 6: 3)

Meddig tart még?

Vannak olyan napok, amikor látszólag már nem bírjuk tovább. Minden szürke, a temérdek gond és probléma miatt úgy érezzük, mintha összecsapnának fejünk felett a hullámok. Ennek különböző okai lehetnek: egy sikertelen vizsga, egy tönkre ment barátság, vagy akár a saját magunkban való csalódás is. Felmerülhet bennünk ugyanez a kérdés a híreket nézve: meddig tart még? Meddig kínoznak még, és ölnek meg gyermekeket? Meddig lesz még ennyi igazságtalanság és szenvedés a világban? Úgy tűnik, a zsoltárírónak is hasonló gondolatai voltak. Még ha pontosan nem is tudjuk, hogy milyen szenvedéseken kellett keresztülmennie (talán betegség, harc vagy éppen elkeseredés a saját bűnei miatt), azt láthatjuk, hogy ereje végén jár. Gondjait Isten haragjának következményeiként értékeli, melyet "a mennyből nyilatkoztat ki a emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen" (Róm. 1,18). Istenbe veti bizalmát, aki a gyengék, az elesettek és az erejük végén járók megsegítője. A tehetetlenségből és reménytelenségből bizalom lesz. 

Elgondolkodtató: 

Isten megvigasztal és felsegít. Jézusban a legjobb barátot adja mellénk, az Üdvözítőt, aki valóban képes meggyógyítani.

"Azért jelent meg az Isten Fia,
hogy az ördög munkáit lerontsa."
(1.János 3,8b)

Ajánlott igeszakasz:
2.Kor. 1, 3-11.

Forrás

Fénysugarak - 2009.